Az első fázisban a hallgatók ötleteket gyűjtöttek a ‘szolidaritás’ címszóra, majd ezek közül hét tervet választottak ki a szak tanárai. A tervezés és gyártás két szemeszteren keresztül zajlott, amit Kádár Melinda (A forrás és a torony) kurzusvezető egyengetett. A hallgatók teljes szabadságot kaptak a téma és a stílus megtalálásban, és most először dolgozhattak egy projekten egyszerre több évfolyam diákjai. Az alábbi videókban a kisfilm és az alkotókkal készített interjú is látható.
Veress Nikoletta Loner című filmjét saját szakítása ihlette, ami nagyon megnehezítette az új emberekkel való barátkozást, egyszerre vágyott is rá és zárkózott el az emberektől. Ezt a kettősséget szerette volna megmutatni a kisfilmben, melynek kiindulópontja a különböző személyiségjegyek és azok viszonyulása a környezetükhöz. „A szolidaritás úgy jelenik meg, hogy a néző maga dönti el, hogy melyik karakterrel tud azonosulni. […] A Sárga karakter a nyitottságot jeleníti meg, a Zöld pedig a zárkózottságot és az elutasítást. A filmben ez két különböző karakter, de ez lehetne egy is, mert mindenkiben benne van ez a két típusú hozzáállás, a különbség, hogy mikor melyik tör felszínre." – mondta a rendező.
Puha kék címmel rendezett animációt Eckensberger Lilian és Pálos Emma, akik három mentális beteggel készítettek interjúkat. A dokumentarista film központi témája a három megszólaló lelki állapota, annak elfogadása és megértése. „Akármennyire nem tartozol egy csoporthoz, a szolidaritás az, ami segít abban, hogy megértsd őket és kiállj mellettük.” – mondták az alkotók.
Török Tamás és Orosz Szilárd rendezőpáros jegyzi a Mégis boldogan című kisfilmet, mely egy érzékenyítő alkotás olyan emberekről, akik a testi adottságuk miatt másképpen néznek ki, mint mások. „Ebben a filmben nincsenek negatív karakterek. Aki furcsán viselkedik, annak is érthető az oldala. A főszereplő néz ki máshogy, mint a többiek, van egy szarv a fején, a környezete pedig erre reagál valamilyen módon.” – mondta el Török Tamás, aki saját életéből merített inspirációt a témához.
Személyes szituációba helyezte Bella Tamara és Pittmann Kornél Semmi baj című kisfilmjük történetét: milyen bekerülni egy olyan új közegbe, ami már egy összeszokott csapatból áll, és újoncként hogyan lehet nyitni a többiek felé. Helyszíne egy kávézó, főhőse pedig egy csetlő-botló, újonc pincér. „A film fontos üzenete, hogy vannak olyan emberek, akik nem mindig tudnak önnön helyzetükben érvényesülni vagy boldogok lenni, és a mi feladatunk, hogy ezt kisegítsük és közös jobb világot tudjunk teremteni.” – mondta Kornél. „Mi az a legkisebb dolog, amit meg lehet tenni és nem igényel erőfeszítést, hogy egy kicsit kedvesebbek legyünk a másikkal. A szolidaritásnál nem kell a legnagyobb gondolni, egyszerűen humánusan kell bánni a másikkal" – emelte ki Tamara.
Cornejo Judith, Komán Kitti és Gurka Gábor a halál és a gyász ötletéből indult ki Útvesztő című kisfilmjükben. A gyász egy közösségi élmény is lehet, amin sok mindenki átmegy és mégis tabuként van kezelve. Az alkotók a gyász öt ismert fázisára (tagadás, düh, alkudozás, kilátástalanság, visszarendeződés) építették a narratívát. „A főszereplőt próbáltuk nem bekategorizálni, hogy könnyebben lehessen vele azonosulni, az ő szemszögén megyünk végig a gyász szakaszain, a többi szereplő az ő fejében létezik.” – mondta Kitti, Judith pedig kiemelte, hogy a való életben az emberek sokszor nem tudják kezelni és lereagálni, ha valakivel ilyen eset történik.
Gáti Ráhel is személyes élményből merített ötletet a Thoughts About My Body című animációjához. „Szerettem volna egy olyan filmet csinálni, ami valamilyen szinten rólam szól, de a fiatal felnőttek problémájával foglalkozik. Számomra az volt a fontos, hogy ha van egy lány, akit megtámadnak a testszégyenítő gondolatai, azokkal hogyan tud megküzdeni.” – mondta a rendező, aki nem digitális 2D animációt készített, hanem minden egyes kockát megfestett.
Czakó Miklós Raj című filmje egy klasszikus zenei alapra készült kísérleti alkotás. "A klasszikus zenében rendszeresen van egy kérdező-felelő motívum, melyben ugyanaz a zenei részlet kétszer is megismétlődik, ez pedig lehetőséget adott arra, hogy párhuzamot alakítsak ki a filmben. Így a történet két szálon fut, melyhez a természetből és a való életből próbáltam realisztikus példákat keresni a szolidaritásra.„ Ez a két szál pedig a méheké és egy zenekaré, akik magát a film zenéjét adják elő.
A hét kisfilm a MOME Anim és a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács Youtube-csatornáján érhető el, ahol az animációk mellett, a rendezők egy-egy miniinterjúban mesélnek az alkotói folyamatról.
