A Kibeszélő-csapat tagjai ezúttal a Filmhu újságírói, Molnár Judit Anna, Horváth Bálint és Pauló-Varga Ákos voltak. Közös bennük, hogy mindannyian Taxidermia-rajongók, ám különbözőképpen találkoztak először a nem mindennapi élménnyel. Van, akinél a Taxidermiát megelőzte a híre: egy ,,nem hiszed el, mit láttam” - kezdetű beszélgetésben az egyik önkielégítés-jelenetet magyarázták el neki részletesen. Végül nem emiatt, hanem inkább ennek ellenére nézte meg a filmet és vált a rajongójává. Más azonban olyannyira nem várt a spoilerekre, hogy 2006 februárjában, a Filmszemlés hazai premieren látta először a filmet, így szóba kerül az akkori fogadtatás, és kiderül, milyen hangulat övezte az első vetítést a húsz évvel ezelőtti Filmszemlén, amin a Taxidermia végül fődíjat nyert.
A résztvevők egyetértenek abban, hogy talán nincs még egy magyar film, ami ennyire gyomorforgató. Abban sincs azonban vita, hogy a gusztustalan, explicit jelenetek ellenére a Taxidermia komplex esztétikai élményt nyújt, és tele van képi és narratív bravúrokkal.
Megpróbáljuk szétszálazni, hogy ez a páratlan, három korszakot különbözőképpen ábrázoló vizualitás milyen jellegű történetet szolgál. Beszélgetünk a testhorror, a szatíra és a történelmi dráma elemeiről, és az a kérdés is felmerül, hogy milyen műfaji filmet rendezne Pálfi?
Taxidermia
A Taxidermia három különálló fejezetből áll, így adódik a kérdés, hogy melyik epizód a legemlékezetesebb, legsokkolóbb, és legnyomasztóbb. Ebben már megoszlanak a vélemények, ráadásul a három rész három testnedv (sorrendben: sperma, hányás, vér) köré épül, és mindegyikben vannak húzós jelenetek. A nagyapa, Vendel (Czene Csaba) tisztiszolga a II. világháborúban, aki szexuális fantáziákba menekül. Hozzá kötődik a film egyik legkegyetlenebb jelenete a kis gyufaárus lánnyal, aztán ott van a nyomában a ‘60-as évek végi evőversenyek világa, ahol Kálmán (Trócsányi Gergő) sugárban hányja ki azt, amit a versenyek alatt megevett. A jelenben játszódó szál főhőse pedig Lajoska (Marc Bischoff), aki preparátorként közelről ismeri a testet, a Taxidermia csúcsjelenetében pedig gyakorlatilag kitömi saját magát.
Ennek kapcsán nemcsak a megrendítő pillanatokról beszélgetünk, hanem a filmnek a művészettel kapcsolatos kommentárjáról is: vajon az utolsó jelenet bírálja a kortárs művészetet, vagy épp ellenkezőleg, annak jelentőségét és erejét hangsúlyozza?
A beszélgetésben sorra vesszük a szerintünk legemlékezetesebb momentumokat, és arra jutunk, hogy ezek nagy része a három főszereplő kivételesen erős alakításának köszönhető. Czene Csaba, Trócsányi Gergő és Marc Bischoff mellett dicsérjük Pohárnok Gergely operatőrt, akinek a nemzetközi karrierjében fontos mérföldkövet jelent ez a film; Pálfi állandó alkotótársát, Lemhényi Réka vágót, aki nemcsak remekül ritmizál, de sokat hozzátesz ahhoz is, hogy a három epizód közötti kapcsolat organikusnak hasson; valamint Pohárnok Iván maszkmestert is, aki például az idősebb Balatony Kálmán (Máté Gábor) több mázsás testének megalkotásáért felelt.
A beszélgetés végén megpróbáljuk kitalálni azt is, hogy mit adhat az új generációknak Pálfi György kultfilmje, sőt, lelkesedésünkben még azt is felvetjük, hogy szívesen szerveznénk egy mozis vetítést a 20. évforduló alkalmából.
A teljes beszélgetés a lenti lejátszóra kattintva és a népszerű podcast alkalmazásokon keresztül hallgatható, a korábbi adások Spotify-on és az Apple Podcast oldalán is elérhetők.
