Simonyi több személyes motivációról is beszámolt, ezekből most hármat emelünk ki. „Akartam beszélni a tarvágásról, az erdők tönkretételéről, de nem direkt módon hanem legyen egy természettan tanár, aki gyerekeknek beszél arról, miért érdemes a természetet járni, miért védjük a természetet. Szerettem volna a hazaszeretetről beszélni, és ehhez alkalmas alanynak gondoltam az immáron magyar állampolgá Nick Thorpe-ot, a BBC tudósítóját.” Thorpe a Balatonfelvidéken él, ott látogatta meg őt a forgatócsoport.
„De hogy még távolabb ugorjak” – folytatta Simonyi, „elegem van abból, hogy az elmúlt 15 évben van egy vonulat a magyar filmben, hogy iszonyúan töketlen főhősöket vonultatnak fel. Sodródnak, ahelyett hogy küzdenének. A Fekete pont tanárnője vergődik. A VAN filmszakos bölcsésze vergődik [..] A másik véglet a szuperhősök, Hunyadi, ilyesmi. A kettő között pedig nincs semmi.” Ezekhez képest akar egy hétköznapi, de cselekvőképes mintát felmutatni Simonyi. „Ne éljünk kényelmesen, legyen tét, mozduljunk ki, tegyünk magunkért, gondolkozzunk hosszútávon.”
Simonyi Balázs, egy fiatal Kékkör-rajongó és a rajza
Arra is felhívta a figyelmet, ugyan a mesterséges intelligencia az élet egyre több területére betör, de soha nem fogja tudni helyettesíteni a fizikai teljesítményt. Ez meg fog maradni nekünk, embereknek, csak mozduljunk ki a komfortzónánkból. Józsa hozzátette, hogy hiába tűnik „emberfeletti teljesítmény”-nek Simonyi futása, attól még átélhető marad, a visszajelzések alapján a Kékkör az egész család számára érdekfeszítő alkotás lett, és a gyerekek is szeretik. Több gyerekrajzot is behoztak a stúdióba, amelyeket a sorozat inspirált, és a közönségtalálkozókon kapták.
A sorozat a 15 napos teljesítés mellett a másik végletet is bemutatja, felbukkan benne egy orosházi hölgy, akinek 50 évébe telt összegyűjteni az összes pecsétet, és az ő sikerélménye is legalább olyan inspiráló, mint Simonyié. A Kékkör a találkozások sorozata is, a harangozó nőtől a Hollandiában Magyarországra költözött fekete misszionáriuson át a rackajuhtenyésztőig számos izgalmas miniportré színesíti a filmet, kíváncsiak voltunk arra, hogyan találtak rá ezekre az emberekre, és hogy miért vállalták be az időugrásokat, tehát hogy láthatóan más évszakban forgatott portrékat is beillesztettek a sorozatba.
A podcastben beszéltünk a sorozat előkészületeiről és a forgatás kihívásairól, kiderült, hogy tűpontos tervvel készültek, ami már az első nap délelőttjén borult, és onnantól kezdve próbálták utolérni magukat. „De hát ez a producer feladata, válságmenedzsment” – tette hozzá Józsa, aki a forgatás láthatatlan hőseiről is elismerően beszélt: „Kicsit mint A piszkos tizenkettőben, össze kellett válogatni a legjobb embereket”. 16 fős csapat kísérte Simonyit, és Józsa szerint több stábtag fizikai teljesítménye is Simonyiéhoz volt mérhető.
Kíváncsiak voltunk, mennyi a sorozatban a rögtönzés, mennyire volt nehéz feladat futás közben felmondani a narrációt, és miben tért el a rendező és a producer koncepciója a sorozatról, hogyan tudtak közös nevezőre jutni. Filmes podcast vagyunk, természetesen érdekelt minket, miért pont Bódvaszilason tisztelegtek Tarr Béla előtt. Megbeszéltük azt is, miért húzódott el a sorozat bemutatása – eredetileg 2024 őszére tervezték a premiert, 2026 eleje lett belőle –, milyen jelenetekről mondtak le, és milyen kötöttségekkel jár a közszolgálatiság.
A legnagyobb örömünkre már tervezési fázisban van a második évad, addig is a Cinegón nézhető korlátozott ideig a Kékkör. Ha úgy érzed, még egy utolsó lökés hiányzik ahhoz, hogy nekiindulj az országos kéknek, vagy egyszerűen csak keresed a következő kalandot, nagy eséllyel téged is inspirálni fog Simonyi Balázs és Józsa László sorozata.
A teljes beszélgetés a lenti lejátszóra kattintva és a népszerű podcast alkalmazásokon keresztül hallgatható, a korábbi adások Spotify-on és az Apple Podcast oldalán is elérhetők. A podcast elején a sorozat főcímdalából, az Erdőből hallható részlet.
