60. Cannes-i Filmfesztivál 3.

Akik kevésbé szerencsés helyre születnek, ha élni akarnak, nem válogathatnak a munkában, azt kell tenniük amit a sorsuk kínál, legyen az internetes pornó, kórházi takarítás, vagy bármilyen ’piszkos’ munka. Ulrich Seidl filmje az Import Export két nehéz sorsú ember életét meséli el párhuzamosan, anélkül, hogy azok valaha is találkoznának, sorsuk mégis több hasonlósággal is bír. Egyikük, ukrajnai nővér, aki kisbabájának és anyjának próbálna segíteni, azzal, hogy Ausztriába megy dolgozni, a másik pedig egy osztrák srác, aki kigyúrt izmai ellenére tele van gyengeséggel és képtelen megállni a helyét a világban. Nem csak az ő helyzetük tűnik teljességgel kilátástalannak, a környezetükben élőké éppoly reménytelen, ennyi kilátástalanság láttán a néző hamar megtanulja becsülni a saját sorsát. Az ígéretesen induló, jó alapötletre és pontos környezettanulmányra építő történet túl sokáig időz a részleteken, túl sok nyomort és szenvedést próbál belesűríteni egyetlen filmbe, mintha a rendező attól félne, hogy mondandója veszítene a súlyából, ha nem szentelne ennyi időt minden egyes részletnek, holott éppen ez az, ami nehézkessé és kissé unalmassá teszi az egyébként valóban fontos filmet.