A 1931. szeptember 9-én, Budapesten született színész saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében, „éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött” jött a világra. Az édesapa gyermeke születése után nem sokkal elhagyta a családot, ami élete végéig fájdalommal töltötte el Latinovitsot. Édesanyja 1941-ben férjhez ment Frenreisz István orvoshoz, akitől még két gyermeke született: István (1942), aki Bujtor István néven színész, és Károly (1946), aki Frenreisz Károly néven zenész lett.
Latinovits 1949-ben érettségizett a budapesti Állami Szent Imre Gimnáziumban, és ahol a önképzőkör által létrehozott Sárközi György: Dózsa György előadásban epizódszerepet alakított. Szövegét a nézőknek félig háttal, lámpalázasan, beszéd hibával mondta el. Az előadás után - a vendégként jelen levő - Bajor Gizi csak őt kereste meg és a következő szavakkal inspirálta: "Maga menjen színésznek!" Ez eddig sem Latinovitsnak, sem másnak nem jutott eszébe.
Volt asztalos tanonc, hídépítő munkás, vitorlásversenyző, NB I-es (tartalék) játékos a Haladás SE kosárlabdacsapatában, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen 1956-ban diplomát szerez. Ekkor Debrecenbe szerződtetik segédszínésznek.
Latinovits Zoltán modern játékstílusát intellektuális szerepértelmezés, az indulatok aprólékos ábrázolása, kivételes ironizáló hajlam jellemezte. Művészi pályáján elsősorban klasszikus hősöket, valamint torz lelkű gonoszokat formált meg kivételes találékonysággal, alázatos, tiszta alakításokkal.
Jelentős színház szerepei, és maradandó verses előadásai mellett, számtalan mozgóképes alkotásban nyújtott felejthetetlen alakítást. Ő volt az Aranyember Krisztyán Tódora, az Oldás és kötés főhőse, a Hideg napok Büky őrnagya, az Isten hozta, őrnagy úr! abszurd őrnagya, vagy a Szindbád címszereplője. De játszott Szegénylegények-ben, az Aranysárkány-ban, a Tanulmány a nőkről-ben, az Egri csillagok-ban, a Csend és kiáltás-ban, az Amerikai anzix-ban és a Az ötödik pecsét-ben is. 1959-től kezdve egészen haláláig filmezett.
1960-ban Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájának miskolci próbáin találkozott Ruttkai Évával, akivel egymásba szerettek, és Latinovits haláláig együtt is éltek. Ahogy Ruttkai Éva egy késői visszaemlékezésében elmondta: "Téptük egymást, de mi értettük egymást a legjobban."
Sokat viaskodott az akkori hatalom képviselőivel, szeretett volna másfajta színházat létrehozni a hozzá hasonló szemléletű színészek, színházi szakemberek részvételével. „...összeférhetetlen vagyok. Mindazokkal szemben, akik nem értenek a szakmájukhoz, mégis gyakorolják, sőt vezető helyen gyakorolják - azokkal én nem tudok egyetérteni. Nem is fogok. Erre engem nem lehet rávenni.” Sokan, sokféleképpen hallgatták a Magyar Rádióban 1967 karácsonyán elhangzott nyilatkozatát.
Latinovits Zoltán 1976. június 4-én Balatonszemesen hunyt el, késő délutáni sétája alkalmával a megérkező személyvonat kerekei halálra gázolták. Máig vitatott, hogy öngyilkossági szándék, vagy véletlen baleset következtében.
Jancsó Miklós egyik korai filmjében, az Oldás és kötésben vívódó fiatal orvosként Domján Edittel:
Huszárik Zoltán Szindbádjának klasszikus jelenetében:
A Tót családot terrorizáló katonaként Fábri Zoltán Örkény adaptációjában, az Isten hozta, őrnagy úr!-ban:
Fábri Zoltán alkotásában, Az ötödik pecsétben:
Büky őrnagyként Kovács András Hideg napok című filmjében:
