A saját családod története képezi az Árva alapját. Édesapád gyerekkorában mi mozgatott meg annyira, hogy azt évtizedekkel később filmre vitted?
Az egész történet érdekelt, iszonyatosan nagy hatással volt rám, azzal együtt, hogy nem velem történt, hanem az apámmal. A saját eredetem foglalkoztatott.
Kép az Árva című film forgatásáról (fotó: Szilágyi Lenke)
A filmben a kiskamasz Andor próbálja felkutatni az eredetét, de sokszor falakba ütközik. Neked is küzdened kellett azért, hogy megismerd a családod történetét?
A legnehezebb részleteket utólag kellett összeraknom, de amúgy szívesen mesélték ezt a történetet nekem. Olyannyira, hogy a „szórakoztató” jellege túlságosan is megnehezítette a feldolgozását.
Arra gondolsz, hogy hollywoodosították, mikor mesélték?
Nem. Ez egy annyira nagy és tragikus történet, hogy rögtön távolságot érez tőle az ember. Azzal küzdöttem, hogyan lehet a sajátom, ha közben ennyire nagyszabású.
Egy ennyire személyes történet elmesélése új kihívást jelent a pályádon, hiszen a családod felé tartozol felelősséggel. Ezzel az érzéssel hogy birkóztál meg?
Nagyon nehéz volt megtalálni a megfelelő távolságot a történetben: ne legyen túl közel, ne vesszek el valamelyik részletében, ugyanakkor ne legyen túl messze, ne toljam el túlságosan magamtól. Azt hiszem, ezért nem tudta ezt apám megcsinálni. Nekem is évekbe tellett, mire megtaláltam a megfelelő távolságot.
Jeles András is próbált filmet készíteni ebből a történetből?
Igen, amikor még Andy Vajna volt a főnök.
Forrás: Mozinet
Aztán volt egy családi összeülés, ahol megbeszéltétek, hogy ha neki nem sikerült, akkor megpróbálod te?
Nem, csak felajánlottam, hogy megcsinálom. És ezt nem igazán akarta. Volt, hogy igen, és aztán mégsem. Érthető módon belső konfliktust generál egy ilyen helyzet, saját magában is. Nem volt könnyű ezeken a vizeken navigálni. Ő azt mondja, hogy Auschwitznak köszönheti az életét, azt hiszem, hogy ennek a mondatnak az erejében és a brutalitásában minden megjelenik.
Andor az édesapád alteregója, de te mennyire raktad bele önmagad?
Beleraktam, szerintem.
A fiúban elhatalmasodó düh például mennyire vagy te?
Más formában, de az apámban is benne van, és igen, azt hiszem, bennem is.
A film egyik kulcsmondata a Waskovics Andrea által eljátszott anya szájából hangzik el, amikor azzal szembesíti a fiát, hogy ahogy növekszik a dühe, úgy válik egyre hasonlóbbá az apjához. Az örök konfliktus jelenik meg a filmben, egyszerre akarunk hasonlítani az apánkra és különbözni tőle.
Az adott helyzetben ez még kiélezettebb módon történik, mivel ez az ember egy olyan világot képvisel, amire egyáltalán nem volt felkészülve a gyerek.
A film legizgalmasabb dimenziója számomra az a fokozatos ráébredés volt, hogy a hentes figurája túlmutat az apa-fiú konfliktuson, mintha a kádári kommunizmus működését látnám egy személyben összesűrítve.
Már gyerekkoromban foglalkoztatott az elnyomás. Sokat szenvedtem tőle, legalábbis úgy éreztem, hogy nagyon nem szeretem. Ehhez biztos hozzájárult, hogy a szüleim otthon eléggé rendszerellenesek voltak. Ezt megörököltem. Nagyon rosszul viseltem, amikor órákat kellett állni a tornateremben és keletnémet altisztek előtt mozgalmi dalokat énekelni. Főleg az emberek agresszivitása érintett rosszul. Szóval igen, akartam beszélni erről a rendszerről, hogy mennyire mélyen beeszi magát a lelkekbe.
Forrás: Mozinet
A színészgárda magyar, viszont meglepő módon a Kádár-korszakot pont egy francia színész személyesíti meg. Miért?
Nem találtuk meg a megfelelő magyar színészt. Grégory Gadebois egy nagyon egyszerű ember, ugyanakkor egy fantasztikus, nagyszabású színész. Eredetileg költöztető volt, ma pedig szerintem az egyik legjobb francia színész. Meg akarta tanulni, és meg is tanulta a szövegét magyarul. Aztán persze utómunkában javítottunk a kiejtésén, de nagyon szépen megcsinálta, amit kellett. Benne volt a szükséges agresszió, de mellette egyfajta szerethetőség is, ami elengedhetetlen volt a szerephez.
Rátérve a film vizuális világára, az '50-es évek, főleg az '56-os képek és felvételek, számomra mindez fekete-fehér. Te az Árvához, a sárgát választottad, mint alapszínt.
Nem tudom, hogy sárga-e, érdekes, hogy ezt mondod. Nagyon szerettem bizonyos fotósoknak a munkáját, ahol fekete és fehér is megjelenik, és közben van egy ilyen barnás, zöldes, picit sárgás világ, és még a pirosak is szépen megjelennek. Van egy szelíd és egy nyers, erőszakos oldala is, ezeket próbáltuk integrálni. Külön laboratóriumi eljárás volt, számunkra kikísérletezett optikákkal, azon dolgoztunk, hogy saját dizájnja legyen a filmnek. A cél egy nagyon szerves dizájn volt, tehát nem Photoshopban állítgattuk a filtereket, azt akartuk, hogy már az anyagban megjelenjen.
Kik ezek a fotósok?
Vannak visszatérő fotósok, akiket nagyon szeretek, Saul Leiter vagy Ernst Haas. Az ő színviláguk inspirált, és az is, ahogy a tér és az egyén megjelenik a képeiken. Néztünk persze fotókat az 50-es évek Budapestjéről is, ezek főleg Fortepanos dokumentumok voltak.
Forrás: Mozinet
Ha egy filmes csapat nekiindul az '50-es évek Budapestjét rekonstruálni, a mostani városban mennyire lehet megfelelő tereket, házakat, utcákat találni?
Kevés maradt. Nehéz, mert olyan, mintha egyre jobban eltüntetnék azt a századfordulós Budapestet, ami az ötvenes években még nagyon jelen volt. Amit csak tönkre lehet tenni, azt tönkretesszük.
Kár ezért.
Szerintem is. Érdekes módon még a kommunisták sem tudták annyira eltakarítani ezt a monarchiás hangulatot, amit most már mindenhol irtunk, kibelezünk, betont öntünk rá. Ez nekem nagyon nagy fájdalmam.
A Napszállta szélesvásznú film volt...
1.85 volt. De végülis annak számít.
Most viszont visszatértél a 4:3-as képarányhoz. Mesélj ennek a döntésnek a hátteréről!
Ez állt a legjobban ennek a filmnek és szerettünk 4:3-ban dolgozni a Saulban. Van egy nagyon ősi hangulata, ősi ereje. Érdekes kompozíciós megoldásokat enged. Ott tudunk lenni közel, kihasználjuk a filmnegatív maximális felületét, és van egy picit archaizáló hangulata, amit nagyon szeretünk. De most a francia filmet anamorf lencsével csináljuk szélesvászonra.
A három nagyjátékfilmed trilógiaként is nézhető. Az Árvával eljutottál arra a pontra, hogy azt érzed, eleget foglalkoztál a 20. századi Közép-Európa történelmi traumáival?
Úgy érzem, hogy igen.
Elkészült a nagy mű?
Nem direkt lett belőlük trilógia. Próbáltam mindenféle mást is csinálni, de így hozta a sors.
Most Torontóba, az észak-amerikai premierre kísérted el az Árvát (szeptember 8-án készült az interjú - a szerk.), négy nap múlva a miskolci CineFesten jön a hazai premier. Eközben készültök a II. világháborús francia ellenállóról, Jean Moulin-ről szóló filmre. Mikor kezdődik a forgatás?
Jövő hétfőn. Francia film, magyar stábbal.
Hányfelé áll most a fejed?
Túl sokfelé.
Az Árvát október 23-tól vetítik a magyar mozik, forgalmazója a Mozinet.
Címlapfotó: Farbaky Tamás
