Pályáját rövidfilmekkel kezdte: a Színművészeti Főiskola elvégzése után, de még a Szindbád előtt, 1965-ben leforgatta a magyar kísérleti film egyik zászlóvivőjét, az Elégiát. Tóth János operatőrrel egy új formát, és egy egészen új filmnyelvet hoztak létre: a montázst lírai-absztrakciós módon használták, és ezzel megteremtették a filmvers műfaját. A bevillanó emlékképek egyszerre ábrázolják a lovak és az emberek évszázadokra visszanyúló kapcsolatát, és vele együtt a modernizációba menekülő társadalmat is – a tragikus sors mindkét esetben elkerülhetetlen. Az Elégia lírai és szociológiai értéke is magasszintű, Bódy Gábor filmrendező szerint is ez “az első magyar film, amely a film nyelvében gondolkodott”.
Latinovits Zoltán és Huszárik Zoltán a Szindbád forgatásán / Forrás: MMA
Első játékfilmje a Krúdy Gyula világát szuverén módon, mégis hitelesen bemutató Szindbád (1971), melynek operatőre Sára Sándor volt. A film külföldön és itthon is hatalmas kritikai siker volt, Latinovits feledhetetlen alakításával egybeforrt Szindbád karakterével. A filmet 2000-ben az Új Budapesti Tizenkettő legjobb magyar alkotásai közé választották.
Huszárik 1981. október 14-én hunyt el. Munkásságát 1971-ben Balázs Béla-díjjal, 1978-ban érdemes művészi címmel tüntették ki, a Kossuth-díjat posztumusz kapta meg 1990-ben.
"Huszárik Zoltán azok közé a filmrendezők közé tarzotik, akik megdöbbentően kevés alkotással tudtak maradandót alkotni. Tragikusan rövid életműve csak két játékfilmet és néhány rövidfilmet számlál. Ám ezek között több is akad, amik nélkül lehetetlen elképzelni a magyar filmtörténetet." – mondja Török-Illyés Orsolya a Filmintézet által készített, Lichter Péter kísérleti filmrendező által szerkesztett, Huszárik életművéhez méltó videóesszében.
