A korábban többek között a tavalyi év legjobb dokumentumfilmjének járó Magyar Filmdíjat is begyűjtő alkotás egy csicskának tartott nő kálváriáján keresztül hívja fel a figyelmet a rabszolgatartás mai napig létező formájára. A gyakorlat elterjedtségére utal, amit a rendező a Filmhunak adott interjújában mondott:

„Már a vágás és a DOK Inkubátor alatt is rengetegen odajöttek, hogy emlékeznek a gyerekkorukból ilyen emberre, volt aki bevallotta, hogy az ő családjában is volt egy csicska, amit mindig furcsállt. Itthon is meséltek hasonlót, ilyen szempontból nincs különbség Nyugat- és Kelet-Európa között. Durva, hogy még ki sem jött a film, de már kapásból tudok mondani tíz történetet, csak a saját környezetemből. Jó érzés, hogy elindítottunk egy párbeszédet, és hogy sokan rájönnek, hogy mi zajlott a szomszédságukban.”

Az SzFE televízió és filmvágó szakán végzett Tuza-Ritter Bernadett olyan nagyjátékfilmeken dolgozott vágóként, mint az Aglaja, vagy a Dumapárbaj. Rendezőként az Egy nő fogságban volt az első munkája, melyet először a rangos IDFA Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválonon láthatott az európai közönség, majd nem sokkal később a tengerentúli Sundance Filmfesztivál válogatta be dokumentumfilmes versenyprogramjába.

Címlapon: Jelenet a filmből. (Forrás: Éclipse Film)