Jerzy Sosnowski irodalomtörténész és kritikus, a Gazeta Wyborcza című lap munkatársa "túlságosan is jó ötletnek" nevezte azt, hogy a kamera leginkább a főszereplő belső látását tolmácsolja. Így a rendező "szándéka ellenére erre a nézőpontra összpontosítja a néző figyelmét", ami végeredményben "a holokauszt esztétizálását eredményezheti" Sosnowski szerint.
Pawel Sawicki történész, az auschwitzi múzeum munkatársa szerint a film "a pokol fenekéről láttatja a holokausztot". A Kulturaliberalna.pl internetes hetilapban közölt írásában azt a kérdést tette fel, hogy "a naturalista és a szimbolikus megjelenítés határán egyensúlyozó Saul fia vajon közelebb viszi-e a nézőt az auschwitzi tapasztalathoz, vagy ellenkezőleg: elriasztja ettől".
A szerző szembeállítja a túlélők tanúvallomásai és a művészi alkotások szerepét a történelmi emlékezetben. A Saul fia "tükrözi a történelmi események szellemét" - értékelte Sawicki, hozzátéve: nagyon nehéz "azt a finom határt megszabni, amelyen belül a holokauszt realisztikus ábrázolása még az igazság bemutatását szolgálja, de amelyen túl ez már csak az öncélú sokkolással egyenlő".
A lengyel közszolgálati rádióban nyilatkozó filmkritikus, Artur Cichminski úgy vélekedett: bár a film megtekintéséhez "erős jellem és idegrendszer szükséges", mindenkinek látnia kellene. A Saul fia előtt "csak üveglapon keresztül néztük" a holokausztot - jegyezte meg.
A filmet péntek óta játsszák Lengyelországban, szerdán, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján pedig különvetítéseken mutatta be lengyelországi forgalmazója, a Gutek Film Varsóban, Krakkóban, Poznanban és Wroclawban.
A Saul fiáról már a bemutatója előtt kedvező kritikák jelentek meg Lengyelországban, tavaly novemberben pedig a Camerimage filmfesztiválon a rangos Bronz Béka-díjjal tüntették ki Erdély Mátyást, a film operatőrét.
(forrás: MTI)
