Durst György producert kértük meg, mondjon el mindent, amit fontosnak érez elmondani az idei Mediawave fesztiválról. A producer úr leült, cigarettára gyújtott, és elkezdte keserédes történetét erről a kedves, közép-európai fesztiválról. Olvassátok el lírai öninterjúját!

"A fesztivál idén először nyolc napos, először zajlik három országban. Ez regionális kulturális együttműködést jelent. Ezzel megelőztük a politikusokat.
Magyarországon belül több helyszínen, Győr mellet Kapuváron is, illetve most jövök egy 150 lelkes kis dunaparti faluról, Vénekről. A Mediawave május 1-én minden évben hagyományosan kitelepül. Április 30-án felállítjuk a májusfát Győrben, de elsején nem trombitáljuk fel a várost. Idén Vénekre megyünk. Ebben a faluban idén 11. alkalommal rendeznek nemzetközi halászlé-főző versenyt – tehát egyidősek a fesztivállal. A polgármesterasszony érdeklődve várja, hogy mi lesz, kicsit talán aggódik is, hiszen tavaly a halászlé-főzésen 3000-en voltak, erre pakoljuk rá még mi is a magunkét. Itt lesz foci – ez egy kicsit érdekes lesz, megnéztem a pályát, egy rét, a közepén egy kapuval, de majd megoldjuk. Lesz kint cirkuszi sátor, hiszen idén a fesztivál középpontja a játékos ember. Kb. ötven koncert, kétszáz film, szabadtéri programok – színház például – lesznek.
A megnyitó napján adjuk át a Civil Polgárokért, illetve a Párhuzamos Kultúráért díjakat. Idén ezt Jancsó Miki Bácsi, Big Lucky Carter memphisi blues-zenész, Timoffy Laci bácsi, Eötvös bohóc – Eötvös Gábor zenebohóc – és Tolnai Ottó költő, a fesztivál szellemi védnöke kapják. A díj az idén szoborba öntött médiacsóka “fiai”, nem tudom pontosan, mindegyik egyedi darab, Györgydeák György művei. Ebben a díjban az a jó, hogy nem valami politikai díj, hanem átadja mondjuk a Jenő (Hartyándi – a szerk.). Ezenfelül átadunk még egy szobrocskát a záró díjkiosztón is, de hogy ki kapja, annak nevét egyelőre fedje homály.
A programokból most nem azokat a húzóneveket emelném ki, akikről mindenhol beszéltünk. A Rómer házban, ami egyfajta fesztivál-klub, lesz a Squat színház videódarabjának vetítése – ezt tavaly Budapesten mutatták be, azóta sehol. Utána beszélgetés Halász Péterrel és Bálint Istvánnal. Lesz könyvbemutató, Marton László Távolodó világzenével foglalkozó könyvéről beszélgetés, illetve a szigeten leforgatott film vetítése. Ez azért érdekes, mert a fesztivál mindig egy kicsit ellene ment az aktuális trendnek, vagy píszínek. Bálint Eszter például a zenekarával jön, őt a Florida, a paradicsom című Jarmusch filmből ismerhetjük. Meg a fesztivál körbeér, Tibettől Japánig. Idén több mint 1100 film érkezett a világ minden sarkáról. A hangsúly idén a német filmé. Három-négy éve nagyon erős anyagok jönnek tőlük. Idén 27 filmet mutatunk be, ezek között van nagyjátékfilm – Tykwer új filmje, a Harcos és hercegnő is -, de dokumentum-, animáció és nagyon erős kisjátékfilmek is.

A tavalyihoz képest a fesztivál idén jobban támogatott. Tavaly, az árvíz miatti költségvetési elvonások 12 millióval kevesebb pénzt eredményeztek – már arra sem volt időnk, hogy újratördeljük a programfüzetet, ezért voltak csak áthuzva az elmaradó programok. Árvíz idén is volt, a bérletbevétel egy részét az árvízkárosultaknak fogjuk adni, valószinüleg kiválasztunk egy falut – mondjuk Tarpát – és úgy. Ez valószínűleg nem lesz egy túl nagy összeg, inkább jelképes, de persze nagyon konkrét is. Ha már a támogatásoknál tartunk, itt van a Győri Keksz is. Úgy gondoltuk, a magunk módján segítünk: a fesztivál saját reklámanyagára ráírtuk, hogy a Mediawave a Győri Keksz hivatalos támogatója. Szeretném kiemelni, hogy az MMK ebben a helyzetben, amiben most a filmszakma van, a fesztivál fő támogatója tudott lenni.
Idén először három országban zajlik a fesztivál. Az ausztriai programmal nyitunk a nyugat felé. Egyrészt a keleti alkotók munkáit szeretnénk megismertetni Európával, másrészt regionális fesztiválként európai pénzekre is pályázhatunk Ezzel a fesztivál is profibbá válik.
Én már nagyon unom a profizmust – nem tudom, profi vagyok-e, de azt mondjuk ez egy profi fesztivál – mert az nagyon fárasztó. Ez egy vidéki fesztivál, és ez a hangulat nagyon sok embert vonz ide. A profizmus elveheti ezt a bájt. Idén például az egész fesztivált dokumentálják, ami kényelmetlen is lehet… A játék vége a fesztivál címe, és lehet, hogy tényleg vége. Lehet hogy jövőre csak száz-százötven embernek rendezünk fesztivált. Lehet hogy nem.

A fiatalok Dunaszerdahelyen mutatkoznak be. Próbálunk a művek immanens értékeiből kiindulni, de a fiataloknál kedvezményt teszünk – sok vita is van erről közöttünk. Idén nagyon sok magyar film érkezett ebbe a kategóriába, ennek én nagyon örülök. Dunaszerdahellyel szeretnénk kiemelten kezelni őket, persze lesz bemutatójuk Győrben is. Ott egy helyen lesz a zsűrizés is. Illetve ez hozzátartozik a határok nélküliséghez. Éppen most hallottam, hogy Kassán újabb magyar gimnáziumra fújtak fel áthúzott H betűt. Itt, ha ugyanazt a zenét hallgatod, ugyanazt a filmet nézed, ugyanarra a nőre csodálkozol rá és próbálkozol megismerkedni vele, az egy közösségteremtő erő. A végére egy kicsit romantikus lettem, de úgy gondolom, ez az “üzenete” az egésznek. Csók."