Teszár Dávid filmkritikus, Korea-szakértő beszélgetett Dr. Jin Kyoung ae-vel, az ELTE Koreai Tanszék tanárával. A koreai születésű tanár 2019-óta tanít az ELTÉ-n, a magyar nyelv és irodalom szakértője, fordítóként Nádas Péter munkáin is dolgozott. Teszár kíváncsi volt rá, hogy a legjobb film és a legjobb nem angolnyelvű film kategóriáiban is Golden Globe-díjra jelölt Előző életeket (kritikánk itt olvasható róla) Jin Kyoung ae koreai vagy nyugati típusú történetnek tartja-e inkább. A tanárnő szerint ezt mostanában nehezen lehet meghatározni, ahogy a K-Pop esetében is nehezen lehet megmondani, hogy egy-egy világsikert arató dalt csak a koreaiak vagy az egész világ a magáénak mondhatja.
A filmkritikus a 2020-as, nagy sikereket arató Minari - A családom története című koreai-amerikaiakról szóló filmet sokkal inkább „koreaibbnak” érezte az Előző életeknél, annak ellenére, hogy a Minari rendezője (Lee Isaac Chung) már Amerikában született, ellenétben Celince Songgal, aki Dél-Koreában látta meg a napvilágot. Ennek az oka szerinte, hogy a Minari arról szól, milyen fontos szerepet töltenek be a családi kötelékek a konfuciánus kultúrában, amíg az előző Életek szigorúan csak a lány története, a szülei, akik eredetileg elviszik magukkal Koreából, csupán „miniatűr mellékszereplők”. Teszár szerint az Előző életek főhőse nemcsak egy szerelemről mond le, hanem egy saját részéről, a koreaiságáról is, és amerikaivá válik, hogy abban a közegben érvényesülni tudjon.
Előző életek / Fotó: Mozinet
Jin Kyoung ae inkább úgy értelmezte, hogy a főszereplő inkább csak a gyerekkorától vesz búcsút, a Koreában felcseperedett kislány ma már egy másik korban, egy másik helyen él felnőtt nőként. Megfigyelte, hogy amikor a főhős koreaiul szólal meg, szinte kisgyermeki hangon beszél, amíg angolul ezzel szemben angolul teljesen határozott, fiatal erős nő benyomását kelti. A tanárnő nem a kultúrától való búcsút látta ebben. „Mindenki életében van egy ilyen pillanat, amikor búcsút kell vennie a gyerekkorától” – mondta.
A koreai inyun fogalma a film mindhárom fejezetében központi szerepet játszik. Ez nagyjából egy előző életbeli kapcsolódást jelent két ember között, például, ha két ember találkozik a tömegben, és az ingujjuk összeér, azt több ezer évvel ezelőtti események okozták. Az inyun-t a koreaiak számszerűsítik is, egy házaspár találkozásához pontosan nyolcezer inyunra van szükség. „Hány inyunja lehet akkor valakinek, aki háromszor-négyszer házasodik?” – viccelt a tanárnő, aki bár nem vallásos szinten, de egyébként hisz a dologban, saját férjével való megismerkedését is ennek tulajdonítja. Hozzátette, hogy a koreaiak próbálnak minden találkozásnak értelmet adni. „Például, ha valaki átver engem, akkor lehet, hogy előző életemben tartoztam neki, ezért vissza kell neki adnom.”
Dr. Jin Kyoung ae elmesélte, hogy a véletlennek köszönheti, hogy Magyarországon kötött ki. Fogalma sem volt róla, hol van egy a kicsi ország, csak azért választotta magyarszakot az egyetemen, mert a szöuli olimpián a magyar válogatott nagyon szépen szerepelt, ők lettek akkor Koreában a „leghíresebb csapat”. A családjában nem ellenezték a választását, de nem is segítettek neki. „Amikor Hunor és Magor meséjéről hallottam, felmerült bennem, hogy lehetséges-e, hogy a koreaiak valamikor tényleg a magyaroktól váltak el?” A magyar nyelvet minden nehézsége ellenére szépnek tartja és szereti. Gyerekei, akikkel 2019 óta élnek Magyarországon sokszor kérdik tőle, hogy miért kell megtanulniuk magyarul, amire az a válasza, hogy „a magyar után bármelyik másik nyelv könnyű lesz”.
Teszár Dávid és Dr. Jin Kyoung ae / Fotó: Mozinet/Komróczki Dia
Teszár megfigyelése szerint a koreai kultúrára „90-es évek végiéig senki sem volt rá kíváncsi,” aztán előbb dél-kelet Ázsiát majd az egész világot meghódította, nálunk például az ELTÉN a koreai szakon van a legnagyobb túljelentkezés. Jin Kyoung ae számára ezt nagyszerű volt megélni, 25 éve még neki kellett magyarázni, hogy hol van Korea, az emberek rosszul voltak a kimcsi szagától, ha áthozta a repülőtéren, most trendi lett enni, a magyar diákok pedig jobban tudják, hogy a BTS fiúegyüttes melyik tagjának milyen hobbija van, mint ő.
Fiatalkorában azt viszont nem érzékelte, hogy Dél-Korea mennyire kicsi ország, erre az egyetemen döbbent rá. „Úgy érzem, hogy a saját kultúrát sosem kell szégyeni, mert ha éppen nem népszerű, akkor is lehetséges, hogy 15 év múlva mindenkinek tetszeni fog. Akkor is lehet, hogy 15 év múlva mindenkinek tetszeni fog. De attól függetlenül is van értéke, ha másoknak nem tetszik” – vélekedett.