 |
- A negyedik napon mik a tapasztalataid a Szemléről?
- Nincs sok tapasztalatom, még kevés filmet láttam. Láttam Jancsó magyar panoptikum sorozatának negyedik darabját, elég meggyőző. Milliószorta jobb, mint a Terror Háza panoptikuma, ui. nem hazudik. Láttam a kísérleti filmek kettes szekcióját. Minden darabja nagyon melankolikus.
- Ez minek köszönhető szerinted?
- Ez szerintem a magyar földből pöffen föl, mint a vulkanikus tavaknál. Egyébként általában jól fotografált, kevés pénzből készült munkákról van szó. A többi kísérleti filmre is kíváncsi vagyok, mert abban a szekcióban fut az én dolgozatom is. A Kardos Sándor filmjét is meg fogom nézni. Ui. teljesen személyes alapon választok filmeket. Őt például kedvelem.
- Milyen a hangulat?
-Teljesen elhibázott dolognak tartom, hogy a Mammutban tartják a vetítéseket. A bevásárlóközpontok a legsúlyosabb traumát okozzák nekem, az úgynevezett klausztro- és agorafóbiát. Kevés ilyen visszataszító környezetet ismerek a világon. Ezt a fesztivált egy moziban, a Corvinban vagy a Művészben kellett volna rendezni. Ha a Millenárisban lenne az összes vetítés, az egy zártabb egységet jelentene. De egy filmfesztiválnak nagyon rosszat tesz egy bevásárlóközpont.
A vitákon nem vettem részt, mert pont azok nem voltak ott, akikkel beszélni kellene. Például az állami televíziótársaság elnökével vagy kulturális igazgatójával, akik megszüntetik a magyar filmet a MTV 1 csatornán, vagy éjfélkor kegyeskednek csurrantani hogysza ez is ki legyen pipálv . Már a Tv2 is elvesztette a maradék közszolgálatiságát, ami amúgysem volt túl sok, de több volt, mint az RTL-é a bigbrózer és a valótlanvilág korszak elött. Most mindegyik ontja ezt a - eufemisztikusan szólva - hányadékot. Hetente egy este dokfilm s két este magyar TV-film és/vagy játékfilm kellene kötelezően pl. este 20:30-kor. A nézettségről papolnak a hegyirablók meg a szagértők miközben a múzeumokat se csukják be mert „kevés” a látogató.
- Akkor érdemes ma még Magyarországon filmet csinálni?
- Filmet fognak csinálni, mert a rendezők akarnak filmet csinálni. Hogy kell-e filmet csinálni, azt nem tudjuk, mert fóruma nagyon kevés van. A közönségnek más kell. Például a Valami Amerika, állítólag egy nagyon tehetséges kommersz film. Még ott a Bereményi film, ami néhány mozzanattól eltekintve korrekt munka. A nyitónapon az egyik szónok felelőtlenül azt mondta, hogy ez utóbbiaz udvari művészet része. Megfeledkezett arról, hogy 1948 és 1989 között csak udvari filmművészet volt, s ebből csak azok léptek ki, aki nem dőltek be az orwelli kettős nyelvnek. Van egy-két jó példánk: Erdély Miklós, Jeles Andrásnak egy, Makk Károlynak és Enyedi Ildikónak egy-egy, Jancsónak három-négy filmjét tudnám mondani ebből az időböl. Említhetném még a Tarr Bélát vagy a BBS filmek egyrészét mint nem-udvari-műveket, azon kívül slussz-passz. Ezen kívül ennek a 41 évnek a bő termése a bús-metaforikus magyar kettős-filmnyelv foglyai. Most is ennek a levét isszuk, szép hagyomány, sőt költőpénz sincs, ugyan ígérgetnek a bukszán ülők, ez talán módosít a keretjátékon. Reméljük, hogy nem fosztanak, hanem osztanak majd.
Az azért elmondható, hogy a provincializmus kezd háttérbe szorulni, a filmesek az udvari kultúra elmúltával igyekeznek vagy a közönség felé fordulni, vagy magukba nézni. De a hely szelleme nagyon deprimáló és szentimentális, és egy gyötrően rossz helyzetben lévő mozgókép-oktatási rendszer áll mögötte. Simó például nagyszerű tanár volt, elég nagy hiba a részéről, hogy meghalt. Az utolsó végzett osztályán látszik, hogy nem a negatív, hanem a pozitív megerősítéssel működött. Ebben ő teljes mértékben anti-magyar azaz nyugat-európai és amerikai oktatási elveket vallott. Tehát az, hogy lebunkózni, megfojtani, narcisztikusan önmaga munkásságára irányítani a figyelmet, nála nem volt divat.
- Mit lehet tenni az oktatás jobbításáért?
- Én autodidakta vagyok, tehát mindezt csak kívülről figyelem, de az lenne a minimum, hogy legalább két filmiskola működjön. És a kereskedelmi tévéket ki kéne szipolyozni a filmek javára, az ORTT-nek sokkal több lehetőséget kellene adnia a rövidfilmkészítőknek. Franciaországban évente 4-500 rövidfilm készül, amiből a jól sikerültebb munkákat jegyzők nagyfilm lehetőséget kapnak a következő években. A fiataloknak sok külföldi posztgraduális film-ösztöndíj és fesztivál látogatás kell ahhoz, hogy ez a provinciális maszatolás lassan lassan megszűnjön...
- Mire számítasz a saját filmed szereplésével kapcsolatban?
 |
