Gárdonyi Géza azonos című regényének feldolgozása ismerős jelenettel nyit: egy egyházi leányiskolában fiatal tanító zongorázik a szertelen tanulóknak. Nem csak az alaphelyzet, de még a lányok hajviselete, kosztümei is a klasszikus tévésorozatot, az Abigélt idézik. Mindez nem véletlen, a rendező a vetítést követő beszélgetésben is elmondta, milyen nagy hatással volt rá Zsurzs Éva alkotása.

A tanító a zongoránál Ida, aki alig várja, hogy szabadulhasson az apácazárdából, ahol édesanyja halála után nevelkedett. Borkereskedő édesapja akarata ellenére kirúgatja magát, és visszatér az ő házába, amely inkább hasonlít bordélyra, mint családi otthonra. Ó Péter nem éppen mintaapa, és éppen elvenni készül egy kétes erkölcsű fiatal lányt, így nem csoda, hogy ellentmondást nem tűrően közli Idával: vagy visszamegy a zárdába, vagy keres magának egy férjet. Illetve még csak keresnie sem kell, hiszen Ó Péter kezébe veszi az irányítást, és hirdetésben keres férjet a lánynak.

Így találják meg Balogh Csabát, az elhivatott fiatal festőt, aki származása révén jó partinak ígérkezik. Kapcsolatuk korántsem zökkenőmentes, házasságukat folyamatos félreértések és látszólagos ellentétek bonyolítják, és csak lassan tisztul ki a kép: el kell fogadniuk, hogy a véletlenek összjátéka boldogságot hozott az életükbe.

Réti Nóra és Hevér Gábor

Korábban már kétszer is filmre vitték Gárdonyi Géza nagysikerű regényét, egyszer 1934-ben, Székely István rendezésében, Ágay Irénnel és Jávor Pállal a főszerepben, majd 1974-ben, egy több, mint kétórás tévéfilmben, amelyben Venczel Vera alakította Idát. Az Ida regényének újboli megfilmesítése Goda Krisztina forgatókönyvírója, Divinyi Réka régi álma volt, az alkotópáros a dramaturgia feszessége érdekében kulcsjeleneteket, karaktereket is hajlandó volt elengedni a regényből. Feldolgozásuk nem igazán hagy teret az elidőzésnek, egy-egy karakter vagy helyszín megfigyelésének – az események folyamatosan peregnek. Emellett  a történetet az „olvasmányosság” kedvéért rövid idézetekkel fejezetekre tagolták, mint például: „Mindegy, ha a szerelem ostobaság, de gyönyörű ostobaság.”

Ez az idézet azt is leírja, hogy mi az, amit az alkotók megőriztek Gárdonyi történetéből: a tét nélküli, de fordulatos szerelmi cívódást, taktikázást. Azt, hogy a szigorúan vallásos neveltetésben részesült Ida számára milyen vívódással jár a kényszerházasság, a film az asszonyi fortélyok elsajátításává egyszerűsíti –  morális dilemmák helyett a rétessütés jelenti a legnagyobb kihívást Ida számára. Lélektani dimenzió nélkül elvész a karakterek drámai súlya, a félreértésekből fokozatosan épülő szerelmi történetet saját profiljára szabta az alkotópáros, akik nevéhez olyan munkák kötődnek, mint a Csak szex, és más semmi vagy a BÚÉK

Ami igazán különlegessé teszi a regény harmadik feldolgozását, az a két főszereplőt alakító színész, Mentes Júlia és Rohonyi Barnabás játéka. Mindkettőjüknek ez az első nagyobb filmszerepe, az Ida regénye fénypontja és mozgatója az ő kettősük, a kedélyes történetet az ő játékuk gazdagítja a humor, a felindultság, a szemérmes vonzalom árnyalataival. Mentes Júlia szelíd bája különleges korhűséggel ragadja meg Ida karakterét, mintha csak egy korabeli, nagypolgári fotóalbumból lépett volna ki elénk.

Mentes Júlia

Rohonyi Barnabás Csaba szerepében pimasz gavallérként udvarol, féltékenykedik és ha kell, kimászik az éjszaka közepén az ablakon. Közös jeleneteikben testtartásukkal, apró gesztusaikkal különlegesen korhű hangulatot teremtenek, a két színész játéka kétségkívül felidézi a kosztümös lányregények, a modern Jane Austen feldolgozások világát és karaktereit.

A könnyed konfliktusok és elegáns visszaszólások hangulatát váratlanul töri meg Csaba társasága, amikor az ifjú párt a festő barátok feleségeikkel közös vacsorára invitálják. Egy éles váltással a kortárs romkomok világában találjuk magunkat, a párbeszédek dinamikája és a szereplők gesztusvilága egy csapásra átalakul, eltűnik a huszas évek romantikája, a helyére pedig kijózanítóan vulágris párbeszédek lépnek. Ezt az érzést kelti a takarítónő, Stefanovics Angéla fel-felbukkanó karakere is, akinek megszokott, markáns játékát nem tudja beépíteni a film, ő pedig elefántként trappol a porcelánboltba. 

Hasonló hatást ér el zenei aláfestés, mely éppen a történetbe való belehelyezkedést, az érzelmek erősítését célozná, de mindezt néha olyan váratlan intenzitással teszi, hogy az inkább kizökkent a cselekményből.

 

Forrás: Ida regénye

Ugyanakkor se a mellékszereplők, se a cselekményt kísérő zenék nem billentik ki igazán a történetet, mely komoly érdekellentétek és élesebb drámai helyzetek nélkül csordogál a huszas évek Budapestjének macskakövein. A főváros szerepében ezúttal Veszprém óvárosát láthatjuk – ez a Mozgókép Fesztivál szempontjából, melynek központja ugyancsak a balatonfelvidéki város, szerencsés egybeesés. Goda Krisztina a vetítés után külön megköszönte Veszprémnek, hogy lehetővé tette a forgatást, illetve a helyi statisztáknak, hogy lelkesen viselték a vastag, korabeli kosztümöket és szoros cipőket.

Kolozsi László, a vetítést követő beszélgetés vezetője nem véletlenül nevezte „biedermeier-filmnek” az Ida regényét, a hangulatos utcák és kosztümök mellett a díszesen berendezett szobabelsők is hozzájárultak ahhoz, hogy a film világában kellemes legyen elidőzni.

Ebben a részletgazdag tárgyi világban a cselekményből adódóan a festmények is fontos dramaturgiai szerepbe kerülnek. A jelenet utolsó snittje festménnyé merevedik, és ez a kép később beépül a következő jelenet tárgyi világába. Ez a megoldás nem jár különösebb vizuális élvezettel, de a történethez illő, kedves elem. Emellett Csaba képeire a film cselekményének egyik fontos szála épül. Ida hihetetlen ízléstelenséggel kénytelen szembesülni a fiú műtermébe merészkedve. A vászon azzal együtt is feltűnően silány, oda nem illő képet mutat, hogy a kérdéses műre elrontott képként hivatkozik készítője. A probléma ugyanis, hogy a film megbízott festőinek nem sikerült eltalálni egy huszas évekbeli feltörekvő festő, akár megtagadott alkotását, a végeredmeny egy mai divat szerinti rajzot tükröz. Ezek után félelemmel vegyes izgalommal várhatjuk a pillanatot, amikor Ida lerántja a leplet Csaba „mesterművéről.”

 

Mindezek ellenére az Ida regénye szórakoztató és bájos tévéfilm, a tiszta és naiv szerelem andalító története. Gárdonyi népszerű szövege, Mentes Júlia és Rohonyi Barnabás nagyszerű párosa, valamint Goda Krisztina és Divinyi Réka megbízható közös munkája egy újabb szerethető tévéfilmet eredményezett.

A vetítés utáni közönségtalálkozón kiderült, hogy a szerelmi történet után Goda most egy ötvenes évekbeli drámát készít elő, melyben azt mutatja meg, hogyan állítja a diktatúra válaszút elé az embereket.

Az Ida regénye megkapta a legjobb tévéfilmnek járó Magyar Filmdíjat, a tévés premier dátumáról egyelőre nincs információ.

Címlapon: Mentes Júlia és Rohonyi Barnabás