Körhinta (1955)
rendező: Fábri Zoltán
író: Sarkadi Imre - Kútban / Igazság / Leányvásár
Ugyanebben az évben készült el egyik legnevesebb magyar alkotásunk, a mindenki által jól ismert Körhinta is, amelyben a húszéves, fiatal Törőcsik Mari először tűnik fel a vásznon. Hegyi Barnabás legendás képei, a röpülő körhintán lobogó leánycopfok, feszültséggel teli táncjelenet olyan meghatározóak a filmművészetünkben, olyannyira a magyar filmtörténet szerves részévé váltak, hogy talán elsőre nem is gondolunk rá, hogy Fábri Zoltán remeke is adaptáció. A mester Nádasy Lászlóval együtt Sarkadi Imre három írását gyúrta össze, hogy a felejhetetlen alakítást nyújtó Törőcsik Marival, Soós Imrével és Szirtes Ádámmal vászonra vigye a nyomokban termelési filmek hangulatát idéző, de alapvetően szerelmi háromszög történetet.
Ház a sziklák alatt (1958)
rendező: Makk Károly
író: Tatay Sándor
Ha magyar neorealizmusról beszélünk, akkor elsősorban Szőts István és két csodálatos filmje, az Emberek a havason és az Ének a búzamezőkről jut eszünkbe - ezt az olasz neorealizmus nagyjai is megerősíthetik, hiszen ők maguk mesterüknek tartják a hányattatott sorsú magyar rendezőt. Azonban akad még egy művészünk, aki számtalan műfajban kipróbálta magát, miért pont ezt az irányzatot hagyta volna ki. Makk Károly, miután megrendezte a Liliomfit és a szintén könnyed Mese a 12 találatrólt, komolyabb téma után nézett, így találhatott rá Tatay Sándor írására. A Balaton felvidéken játszódó fekete-fehér alkotás érinti az ’50-es évek paraszti problémáit, és a háborúból hazaérkezett katonák nehézségeit is, ám leginkább Görbe János és a nemrég elhunyt Psota Irén szívszorító kettőse az, ami hosszú ideig elkísér még a filmből. Aki pedig valami egészen különleges élményre vágyik, az megnézheti az alkotást orosz hangalámondással (sic!) is! (https://www.youtube.com/watch?v=sHq-t8G-ni0)
Oldás és kötés (1963)
rendező: Jancsó Miklós
író: Lengyel József
Hosszú beállítások, lovak, táncosok, meztelen ők - ezekből rögtön Jancsó Miklós filmművészetére asszociálunk. Nos, az Oldás és kötés című opuszában, amelyet Lengyel József novellája alapján készített, egyikkel sem találkozhatunk, ez a korai filmje sokkal inkább hajaz az újhullámos alkotásokra. Az ellenállhatatlan Latinovits Zoltán által alakított Ambrus paraszti származású orvos magabiztosan tekint a szocialista jövőbe, ám egy nehéz sebészi kihívás hatására megrendül a hite önmagában. Sarkadi Imre Elveszett paradicsomának (amelyet szintén vászonra vittek) hőséhez hasonlóan ő is a gyökereihez tér vissza, mezőgazdász édesapjánál szeretné tisztázni, hogy miképp folytatódjon az élete.
Szevasz, Vera! (1967)
rendező: Herskó János
író: Soós Magda - Mindenki elutazott
Szikrázó napsütés, csobogó Balaton, susogó fű… Igazi nyaralás élményünk lehet, ha elkísérjük a későbbi szociológus, Neményi Mária által alakította törékeny fiatal lányt a magyar tengerhez, még akkor is, ha szocialista építőtáborba megy barackot szedni. Herskó János, aki nem csak Svédországba emigrált rendezőnk, de az egyik legnagyobb filmes oktatónk is volt, igencsak átdolgozta Soós Magda Mindenki elutazott című kisregényét, főhősét idősebbé tette, és a szobában való kuksolás helyett kizavarta a természetbe. Ha már nagyon vágyunk a valódi nyárra, akkor ki ne hagyjuk, mert igazi kamaszkori felhőtlen vakációt kapunk ettől a filmtől.
Szerelem (1970)
rendező: Makk Károly
író: Déry Tibor
A magyar filmtörténet egyik legfontosabb és legismertebb darabja is - bár több mint tíz év telt el a két mű létrejötte között - irodalmi alapokon nyugszik. Makk Károly egyik legtermékenyebb filmrendezőnk, aki képes volt egyik évben korszerű, felhőtlen vígjátékot forgatni, majd letenni az asztalra azt a Déry adaptációt, amellyel aztán elhozta Cannes-ból a Zsűri Nagydíját (akár csak egy éve Nemes-Jeles László a Saul fiával), és amelyért Darvas Ivánt és Törőcsik Marit különdíjjal jutalmazták a Cote d’Azur-on. Aki egyszer megnézte, soha nem felejti azokat a pillantásokat, ráadásul az egyetlen olyan film, amelyben két főszerepet is Darvas játszik.
A kenguru (1975)
rendező: Zsombolyai János
író: Bertha Bulcsú
Zsombolyai János nem várt sokat, hogy Bertha Bulcsú írását vászonra vigye, hiszen a könyv megjelenésének évében adaptálta a fiatal teherautó sofőr történetét. Varjú István nem elégszik meg azzal, hogy ZIL teherautón furikázhat, ő világot akar látni, a kamionsofőrök szabad életét szeretné, élni, és ennek a vágynak hajlandó mindent alárendelni. Igazi szocialista roadmovie-ról van szó, amelyhez a kor legnépszerűbb táncdal előadói és zenekarai adták a muzsikát, mint a Fonográf, az LGT, a Bergendy, a Gemini, az Omega, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, vagy Zalatnay Sarolta.
Szabadíts meg a gonosztól (1978)
rendező: Sándor Pál
író: Mándy Iván: Mélyvíz
Ha valakinek, hát Sándor Pálnak biztosan felismerjük a kézjegyét az alkotásain. Így van ez a Szabadíts meg a gonosztól című film esetében is, amely ízig-vérig szerzői alkotás, mégis egy irodalmi műből, Mándy Iván Mélyvíz című 1960-os írásából táplálkozik. 1944 telén a Végvári Tánciskola vendégeit szétzavarja egy légiriadó, de egy másik probléma is adódik, ugyanis a ruhatárosnő fia kabátlopási botrányba keveredik. A rendező állandó színészei , Garas Dezső és Kern András mellett a nemrég elhunyt Psota Irén, és az ifjú Kútvölgyi Erzsébet is a kabát után ered, a groteszk alakok szinte az alvilágig is képesek elmenni érte. Ráadásul - szokásához híven - ez a Sándor Pál film is megajándékozott minket egy szállóigével, miszerint “Kell lenni egy belső ruhatárnak!”
Egymásra nézve (1982)
rendező: Makk Károly
író: Galgóczy Erzsébet: Törvényen belül
A filmen megjelentett újságíró történet mindig izgalmakat sejtet. Makk Károly 1982-es alkotása Galgóczy Erzsébet két évvel azelőtt megjelent Törvényen belül című kisregénye alapján készült és egy különlegesen szenvedélyes, szókimondó és megalkuvásokat nem tűrő újságírónő tragédiába torkolló történetéről mesél. Az Egymásra nézve az első filmünk, amely nyíltan beszél a leszbikusságról és pozitív fényben tünteti fel a saját neméhez vonzódó hősnőt, ráadásul az őt alakító színésznő, Jadwiga Jankowska-Cieslak kapta meg a legjobb színésznő díját Cannes-ban.
Szürkület (1989)
rendező: Fehér György
író: Friedrich Dürrenmatt - Ígéret
A fiatalon elhunyt rendező Dürrenmatt adaptációjával egy olyan irányzatot indított el, amely a mai napig hatással van a magyar filmművészetre, ugyanis tudta nélkül Fehér György a Szürkülettel útjára engedte a magyar “Fekete Szériát”. Első követője a ma élő egyik leghíresebb hazai filmrendező, Tarr Béla volt, hogy aztán divatba hozza a lassan hömpölygő fekete-fehér filmeket, és hasonló stílusban készítsék el műveiket Janisch Attila, Szabó Ildikó, Szász János, vagy a későbbi követők, mint például Mundruczó Kornél. Az Ígéret alapján készült adaptáció színtiszta krimi: rövid időn belül a harmadik, azonos módon, egymáshoz közel elkövetett gyilkosság elkövetője után kutat két nyomozó, akik eltérő módon közelítik meg értelmezik az eseményeket, egyikük pedig annyira elszánt, hogy benzinkutasnak adja ki magát és saját kislányát is csalinak használja.
Érzékek iskolája (1995)
rendező: Sólyom András
író: Esterházy Péter - Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk
Hogy mi volt Esterházy Péter leánykori neve? Csokonai Lili. Legalábbis Tizenkét hattyúk című művében ennek a hamvas cigány lánynak a bőrébe bújik, a könyv lapjain az ő naplója elevenedik meg. Az egyik legnagyobb kortás írónk kedvelt alapanyag filmrendezőinknek (Gothár Péter: Tiszta Amerika, Molnár György: Anna filmje), a ’80-as években játszódó történetet Sólyom András vitte vászonra, hogy az igen csak ifjú Gryllus Dorka keveredjen izgalmas és fülledt erotikus kalandokba, miközben az árván maradt lány férfiakon átívelő kálváriáját is megismerhetjük.
Egyszer élünk (2000)
rendező: Molnár György
író: Tar Sándor - A mi utcánk
A tragikus sorsú szerző szintén kedvelt írója filmeseinknek, feldolgozta már műveit Hajdú Szabolcs (Délibáb), Mispál Attila (A fény ösvényei), vagy kisfilmben Nagy Dénes (Lágy eső), azonban először Molnár György vitte vászonra Tar Sándor munkáját, amiért el is nyerte a 31. Magyar Filmszemle legjobb forgatókönyvért járó díját (a legjobb hang és a színészi különdíj mellett). Az egyszer élünk Tar ismert közegébe, a társadalom peremén elők világába kalauzol el, és mutatja be a vasúti balesetben mozgássérültté vált vált, de családját összetartani vágyó apa történetét, nem is akármilyen színészek segítségével: Szarvas József, Básti Juli, Gáspár Sándor, Börcsök Enikő mellett olyan kuriózumok is feltűnnek a vásznon, mint a még gimnazista Vass Teréz (Utolsó idők, Víkend), Sárközi.Nagy Ilona (Férfiakt, Szinglik éjszakája), vagy Hajdu Szabolcs filmrendező.
Telitalálat (2003)
rendező: Kardos Sándor
író: Szabó Illés
Kardos Sándort elsősorban operatőrként, vagy a Horus-album szerzőjeként ismerhetjük, továbbá az utóbbi években több kísérleti mozgóképet is készített réskamerával. 2003-ban azonban egy klasszikusabb nagyjátékfilmet is rendezett Szabó Illés művéből, amelynek az író egyben társrendezője is volt. Az 1956-ban játszódó történet a megszokottnál eltérő módon mutatja be nemzetünk fontos történelmi pillanatát, nem örül annyira a hősies és felemelő eseményeknek, ugyanis a Gáspár Sándor által alakított kisember éppen október 23. előtt tippel jól és lesz 12-e a totón, azonban a forradalmi láz előtt arra már nem marad ideje, hogy eljusson vele a bankba.
1 (2009)
rendező: Pater Sparrow
író: Stanislaw Lem
Talán össze sem tudnánk számolni, hogy hány rendezőnek nagy vágya vászonra vinni az lengyel sci-fi atyjának egy-egy remekét. Tarkovszkij meg is tette a Solarissal, amelyet harminc évvel később Steven Soderbergh “remakelt”, hogy George Clooney kutassal fel a titokzatos bolygó megdöbbentő titkát. 1972-ben itthon is megnézhettük Pirx kalandjait egy ötrészes televíziós sorozatban, jelenleg pedig Pálfi György kapott előkészítési támogatást, hogy a lengyel mester könyvének adaptációját elkészíthesse. A magyar rendezők közül először mozivászonra Pater Sparrow álmodott Lem-művet méghozzá olyan különleges látványvilággal, hogy rögtön el is hozta 40. Magyar Filmszemle operatőri (Tóth Widamon Máté), látványtervezői (Lányi Fruzsina, Pater Sparrow, Varga Judit) és vágói (Kiss Wanda) díját.
Koccanás (2009)
rendező: Török Ferenc
író: Spiró György
Korunk egyik legfontosabb írója, Spiró György nem csak novellákban és regényekben remekel, de jó pár fontos kortárs színdarabot is köszönhetünk neki. Ezek közül egyiket dolgozta fel Török Ferenc azonos című tévéfilmjében rendhagyó módon: az állókép füzéréből összefont történet egy kereszteződésben történő “össz-karambollal" indít, hogy aztán kirajzolódjanak előttünk társadalmunk jellegzetes figurái, a hajléktalantól a milliomosig, az építési vállalkozótól a menedzserig, a tisztviselőtől a rendőrökig, az idős, nyugdíjas házaspártól a fiatal szerelmesekig.
