„Honnan indultam, meddig jutottam el és ezzel mennyire vagyok elégedett?” – foglalja össze Almási Kitti a vetítés után a Rachel életében jelentkező, életközepi válságot meghatározó kérdést. A pszichológus szerint ebben az életszakaszban azt kezdjük el gyászolni, amire már nem lesz lehetőségünk: bizonyos karrierbeli előrelépések már elérhetetlenek, a magánélet kuszasága, rendezetlensége is lehet frusztráló, vagy éppen a szülővé válás úszott el – ahogy azt a Mások gyerekei főszereplője, Rachel esetében is láthatjuk. A véglegesség, a visszafordíthatatlanság érzése a negyvenes éveinkre már sokkolóan hat: „Érzékenyebbé válunk a veszteségre, mint a nyereségre” – teszi hozzá később Almási. De vajon Rachel számára ez azért jelent problémát, mert ő valóban anyává szeretne válni, vagy csak a társadalmi nyomásnak engedve teszi magáévá ezt a vágyat?
Ez a kérdés elvezet az Alinda szerint a filmben kissé túl tökéletesnek ábrázolt kapcsolathoz az exfeleség és az új barátnő, Rachel között. Almási pszichológusként terápiákon szerzett tapasztalatai is mást mutatnak, mint amit a filmben látunk, ennek ellenére úgy gondolja, hogy az egymás iránt érzett féltékenységnek, haragnak csak az empátiára való törekvés, a másik pozíciójának a tiszteletben tartása és megértése, tehát az ábrázolt viselkedés vethet véget.
Almási kiemeli, hogy ilyen helyzetben a gyerekben könnyen lojalitás-konfliktus alakul ki, azaz egy abból adódó stressz, hogy nem tudja eldönteni, kinek tegyen a kedvére: az új nőnek – és ezzel az édesapjának is – vagy az édesanyjának. A szülőknek tehát nagyon nagy felelősségük van abban, hogy különös tekintettel legyenek a gyerek szempontjaira. Alinda kérdései visszavezetnek egészen az alapokhoz, és azt vetik fel, hogy már az „új családtag” megnevezése is feszültséget okozhat a gyerekben: pótanya, új anya, mostohaanya vagy plusz anya a kényelmes megszólítás? Ezekben a nyomasztó kérdésekben, helyzetekben felnőttként türelemmel segíthetünk a legtöbbet a gyerekeknek.
A gyerek szempontjai persze nem élhetőek át száz százalékosan, a saját önzésünket nem lehet kiiktatni a gyereknevelésből és a párkapcsolatokból sem. Rachel és szerelme, Ali között a fő konfliktus is az egoizmusról szól – egy ilyen komplex érzelmi helyzet mindkét féltől alkalmazkodást, lemondásokat követel, és ez ahhoz vezet, hogy saját magukat is áldozatszerepben kezdik el látni. Almási arról beszélt, hogy szinte testvér-rivalizáláshoz hasonló konfliktus is ki tud alakulni a nő és a gyerek között a férfi figyelméért, amit minél előbb fel kell számolni, de valahol természetes reakció. A pszichológus az apa nézőpontját szélsőséges példával világítja meg: „Vannak ezek a horror kérdések. Ha beleesik a vízbe három szeretted, akkor kit húzol ki?” A fizikai gyengeség, az, hogy a gyereknek az életbenmaradáshoz szüksége van a szülőre, természetesen azt eredményezi, hogy egy ilyen helyzetben az apa ösztönösen a gyereket választja.
A beszélgetés a film utolsó jelenetének értelmezéséhez is ad szempontokat, Alinda és Almási különbözőképpen olvassák Rachel egy volt diákjával való találkozásának jelentőségét a nő életútjában. Míg Alinda a szakmai megerősítés felől közelít, Almási az anyaság részleges megélését véli felfedezni abban a fontos pillanatban.
Az esemény tavaly decemberben a Mozinet Nagylátószög című beszélgetéssorozatának a keretében valósult meg, a Mások gyerekei premier előtti vetítése után, a 11. Mozinet Filmnapokon, a Puskin moziban rögzítették.
A Mások gyerekei május 4. óta látható a mozikban.
