Az emigrációt nehezen tudom elképzelni, én a négyes-hatoson szeretek utazni

Személyes filmed a Saját erdő?

Mindegyik jó feladat személyessé válik, hiszen ezzel töltök el sok időt – ebben az esetben egy évet dolgoztam rajta. Jó feladat, hogy Nádas Péterrel készítsünk filmet. Azért is volt jó, mert összebarátkoztam Orsós Jakabbal, behívtam a saját barátaimat, Pálos Gergőt, Vághy Annát, és együtt dolgoztunk (Orsós László Jakab dramaturg, kurátor, a New York-i Brooklyn Public Library művészeti vezetője a film koncepcióját jegyzi, Pálos Gergely a film operatőre, Vághy Anna a vágója – a szerk.). Közel állt hozzám, hogy a természetben dolgoztunk, amit nagyon szeretek, amihez majdnem minden filmemmel visszatérek. Ez egy feladat volt, mégis olyan terep, ami nekem otthonos.

Fontos motívum a filmjeidben az erdő, van valamilyen meghatározó élményed, történeted, kötődésed ehhez a helyszínhez?

Gyerekkoromban minden héten mentünk az erdőbe és nyáron sok hetet táboroztunk.

Te amúgy városi fiú vagy?

Igen. Ezért is mindig különleges helyzet volt. A filmezésnél hasonlót élek meg, mint mondjuk a táborokban, hogy összegyűlünk, és történik valami, és ez az erdőkben, a mezőn, a napsütésben vagy a csillagos ég alatt történik meg. Közösségi esemény zajlik. Érdekes, ha a történetek a természeti térbe kerülnek, az erdőbe, ami egy labirintus, egy élőlény. Ez újra és újra valahogy eszembe jut, inspirál, helyzetbe hoz.

Most találkoztatok Nádas elvonult életformájával Gombosszegen. Te el tudod képzelni, hogy egy ilyen helyen élj? Van benned vágy az elvonulásra?

Én nagyon szeretem a Moszkva teret meg a körutat. Meg azt, hogy összefuthatok emberekkel a városban. Ez nekem fontos. A kivonulás Nádas esetében egy politikai döntés volt, ’68-ban költözött el a városból, először Kisorosziba. Vannak időszakok, amikor lehetetlen részt venni a nagyvárosi életben vagy a szakmai életben, mert eltorzult a helyzet és lehetetlen jól működni. Ezt a fajta kompromisszummentes döntést egy szélsőséges helyzetben én is el tudom képzelni, de annyira szeretem a várost, hogy mindenképpen szeretnék itt élni. A legjobb barátaim egy része külföldön él, az egyik legrégebbi barátom már évek óta Berlinben van. Az emigrációt is nehezen tudom elképzelni, mert én a négyes-hatoson szeretek utazni.

Orsós Jakab és Kárpáti György Mór / Fotó: Skublics Gergely

Hogyan találtátok meg a film kísérleti formáját?

Orsós Jakab gondolkodott, hogy milyen témákról legyen szó, Kalmár Melindával és Simonyi Balázzsal volt műhelyük. Mindig mondták, hogy hol tartanak, én is ismertem ezeket a gondolati témákat. Azt tudtuk, hogy egyszerre készül majd az interjúsorozat és történik a képek felvétele. Tehát nem csinálhatjuk azt, hogy elkészítjük az interjút és pár héttel később ezt a szöveget filmezzük körbe, hanem ez egy valamennyire véletlenszerű kísérlet kell, hogy legyen, a két folyamat egyszerre fog történni. Ezért direkt úgy találtam ki, hogy amit a képen látunk, az legyen esetleges: járjon körbe a kamera, ússzon, ismerjük meg így a teret. Az időkezelés legyen szintén esetleges. Ne lehessen tudni, hogy egy órát, másfél órát vagy akár egy hetet töltöttünk el ott. De azért mindenképpen legyenek benne nappalok, éjszakák. Mintha egy rovar szemszögéből látnánk a házat és a kertet. Az, hogy kvázi természetfilm legyen, Jakab felvetése volt. De hogy ez formai, időkezelésbeli megoldásokkal hogyan áll össze, azon én gondolkodtam tovább.

Volt egy játékszabálya ennek a filmnek. Korábban beszéltél arról, hogy ezt Nádas Péterrel közösen találtátok ki. Gondolom, már elárulhatod, mi volt ez a szabály.

Az, hogy ő nem szeretne látszódni. Több filmben, riportban szerepelt korábban, azt mondta, ő ezeket a helyzeteket már unja. Szívesen beszél, de ne kelljen hagyományos interjúhelyzetben végig ülni és beszélni. Nekem úgy tűnt fel, hogy ez egy feladvány, játék, ami nyilván valamennyire nehezítés, de érdekes is lehet. Ez volt az első körülmény, amit tudtunk.

Tartottatok attól, hogy a nézők, a Nádas-rajongók esetleg csalódottak lesznek? Hogy kevesellni fogják a filmet így, hogy nem láthatják őt?

Persze, volt bennem aggodalom. De inkább a kihívás nehézsége miatt. Az biztos, hogy nehéz úgy filmezni valakivel a főszerepben, hogy nem látjuk őt, de tudtam, hogy ez várakozást is kelthet. Így talán az, hogy néhányszor mégis látjuk, erőssé válhat.

Nádas Péter a Saját erdő forgatásán / Fotó: Skublics Gergely

Voltak előtted referenciák? Kísérleti dokumentumfilmek, amik inspiráltak?

Beugrott Michelangelo Frammartino Az élet négyszer című filmje. Nem néztem újra, de tíz-tizenegy éve láttam, és nagyon megmaradt bennem a hangulata. Egy-két kép Artavazd Peleshian Évszakokjából is eszembe jutott.

Említetted korábban, hogy fontos volt neked Nádas már a film előtt is. Melyik Nádas-szövegek voltak rád nagy hatással?

A nagyregényei, a Párhuzamos történetek, meg az Emlékiratok könyve, a Világló részletek. Huszonéves koromban olvastam tőle valamennyit, aztán a kétezertízes évek közepén jó sokat. Ekkor lettem rendszeres olvasója.

Mikor ismerkedtetek meg személyesen?

Először tavaly márciusban mentünk el hozzá Pálos Gergővel. Sokat beszélgettünk, mesélt arról, hogyan élnek ott a nyolcvanas évek óta. Körbevezetett minket, megmutatta a házat, a kertet, a kert melletti fenyőerdőt, azt a földutat, ahol régebben rendszeresen futott. Ekkor láttuk, hogy hol lehet majd forgatni. Ebédre is vendégül láttak minket. Onnantól vártuk a forgatást. Nyilván azt jól ki kellett találni, hogyan lehet oda a filmes stábbal bemenni, minél kevesebb eszközzel, hogy ne okozzunk felfordulást. A forgatás júniusi egy hetében az idejét erre szánta. Bármit kérdeztünk, segített, részt vett.

Milyen volt, hogy egy hetetek volt? Nem éreztétek korlátozó tényezőnek?

Ez nem túl sok idő, és ez alatt kellett ugye a beszélgetést is felvennünk, de Gergővel terveztünk, volt egy snittlistánk. Cél volt, hogy minél több képet felvegyünk, time-lapse-eket is keressünk, természeti vágóképeket gyűjtsünk, legyen minél több anyagunk. Több kamerával mentünk, digitális kamerával, fényképezőgéppel, Super 8-at is vittünk. Az volt a célom, hogy ez ne egy nagyon letisztult formájú film legyen, hanem ahogy a természet is szabadon alakul, burjánzik, ennek is legyen valamiféle élő, villogó, foltos jellege. A képzőművészetben úgy mondanák ezt, hogy vegyes technika. Nekem ez mostanában nagyon tetszik. A Jövő nyárnál is azt csináltuk, hogy rendes filmes jelenetek közé telefonos felvételeket vágtunk.

Werkfotó / Fotó: Skublics Gergely

Vannak a Saját erdőben roncsolt képek is?

Az a Super 8-as. Azt mondja Nádas, hogy „felejtés nélkül nincs emlékezés”, ekkor látjuk a lombokról és a falevelekről az alulexponált, szemcsés képeket. Olyan, mintha rögtön múltba akarna veszni az egész. Jól illik ehhez a gondolathoz.

Láttad a korábbi Nádas-dokumentumfilmeket?

Láttam, de amikor ez a feladat jött, úgy gondoltam, jobb, ha nem nézzük újra a többi filmet.

Volt benned olyan elhatározás, hogy valami újat mutatsz róla a korábbi dokukhoz képest?

Az volt a cél, hogy ez a 2022. júniusi valóság valahogy kerüljön filmre. Amennyire nehéz volt ez a bizonyos játékszabály, annyira jó lehetőség is, hogy ez ne egy szokásos íróportré legyen, hanem egy sajátosabb anyag.

Foglalkoztat a kísérleti filmezés?

Igen, érdekel, valamennyire követem. Érzem benne az erőt, azt, hogy a médium legelemibb formáját mutatja meg. Szerintem ma, amikor mindenki HBO-sorozatokat néz, fontos arra emlékeznünk, hogy mi a mozgókép, mi ennek a médiumnak a természete. A mostani kánon közepén lévő, Arany Pálma-díjas A szomorúság háromszöge hiába szórakoztató, a végére egy demagóg tanmese, pedáns kistotálokban. Kinematográfiai szempontból nem olyan izgalmas: egy két és fél órás White Lotus-epizód. Engem az a fajta film érdekel, ami érzéki, mindenféle értelemben. Egyébként a Nádas-próza is érzéki és az emberi szenzualitást hozza közel. Szerintem egy olvasó és filmnéző azon kívül, hogy érdekes, elgondolkodtató történetekkel találkozik, szereti mindenestül átélni ezeket a helyzeteket. Ehhez vezet az irodalomban a szenzualitás megragadása vagy a filmben az atmoszférateremtés.

A megszokott stáboddal dolgoztál most is? Ha volt változás a Jövő nyárhoz képest, miért?

A filmjeimet a Proton Cinemával készítem, náluk vagyok állandó szerző. Ez a terv Jakab révén már korábban a Laokoon Filmgroupnál volt, és így volt most lehetőségem együtt dolgozni Stalter Judittal és Sipos Gáborral, látni azt a házat, ahol izgalmas filmek készültek az elmúlt években. Zányi Tamással is először dolgoztam, jó volt a természeti hangot összerakni.

Dénes Vica, Orsós Jakab és Kárpáti a forgatáson / Fotó: Skublics Gergely

Milyen projekteken dolgozol most?

A Protonban Kozma Eszter producer ötlete alapján, Lányi Zsófi forgatókönyvíróval egy tudós északi expedíciójáról írunk tervet. Az Európai Unió Creative Europe Media Alapjának támogatása éppen arra lesz elég, hogy megírjuk a forgatókönyvet. Norvég partnerekkel tárgyalunk a továbbiakról. Ez az idei fő munkám. Nagy kérdés lesz, hogyan fogjuk megcsinálni, mikor érdemes itthon pályázni, mert jelenleg olyan nagy elfogadás nincs. Pedig az lenne jó, ha sokféle magyar film készülne – mindenkinek ez lenne az érdeke.

Ezek szerint te itthon szeretnél filmezni.

Igen, én szeretnék itthon dolgozni, itthoni kollégáimmal több filmtervünk van. Mindegyik terv esetében gondolkodunk, milyen külföldi partnereket lehet keresni, de azért az lenne a normális, ha itthon dolgozhatnánk, magyar nyelvű filmeken.

Amikor nem filmet készítesz, akkor mit csinálsz? Mivel kapcsolsz ki?

Én mindent nézek. Sorozatokat, interjúkat a YouTube-on, filmeket online, moziban. Sokat olvasok. Szeretem a városi életet, a kávézókat, kocsmákat, kulturális helyeket. Az utóbbi időben jó találkozóhely lett a Manyi ház, ahol a Castorp filmes képzőműhelyt csináljuk.

Mennyire vagy kitartó a filmterveiddel?

Valahogy arra jöttem rá, hogy ami fontos, az visszatér. Jó, ha valamin sokat dolgozunk és megpróbáljuk a lehető legjobb változatát kitalálni, kidolgozni. De vannak olyan terveim, amiken nem találtam fogást. Viszont az a tapasztalatom, hogy ha van egy olyan téma vagy elem, ami fontos nekem, akkor az nem vész el, hanem egy másik formában testet ölt.

Címlapképen: Kárpáti György Mór / Fotó: Skublics Gergely