Testről és lélekről
Enyedi Ildikó filmje nem csak a magyar mezőny egyik legjobbja, de nemzetközi színtéren is az év legkiválóbb alkotásai közé sorolható, amit bizonyít a Berlináléról elhozott Arany Medve és a hely az Oscar-shortlisten is. Meglehetősen szokatlan romantikus történet ez: vágóhídon játszódik, ahol főnök és dolgozó között szövődik szerelem, akik mindketten tökéletlenek a maguk módján. A nő (Borbély Alexandra) igencsak introvertált, a férfinak (Morcsányi Géza) pedig a karja béna. Előbbinek lelki, utóbbinak fizikai problémái vannak, a nő fiatal, láthatóan még most kezdi a nyitást egy intim kapcsolat felé, a középkorú férfi már lemondott róluk. A történet egyszerre egyedi és univerzális, és a megvalósítása is felér a tartalmához, felvonul benne a magyar színjátszás színe-java, még a mellékszerepekben is olyanok tűnnek fel, mint Tenki Réka, Nagy Ervin, Mácsai Pál és Schneider Zoltán. Az Oscar-díj nagy esélyese idén inkább A négyzet Ruben Östlundtól, de egy jelölés minimum járna Enyedi filmjének.
Kincsem
A Testről és lélekről-lel ellentétben Herendi Gábor rendezése esszenciális közönségfilm, ami elsősorban a magyar publikumnak készült, van például olyan kulturális utalás benne, amit egy külföldi nem is értene (a “legós” poén). Ha már a humoránál tartunk, ebben kifejezetten bátor a Kincsem, megosztóak is voltak azok a bizonyos eklektikus gegek, ami a nézői reakciókat illeti - mi mindenesetre szerettük a filmet (kritikánk itt). Herendi Gábor el is mondta a Filmhunak adott interjújában (lásd itt), hogy éppen a humor volt az ő hozzájárulása a történethez, amit Hegedűs Bálint írt. A cselekmény igazi mestermunka, hollywoodi szkriptdoktorok sem tudtak volna sokat hozzáadni. A film szerencsére nem a címszereplő lóról szól, hanem annak tulajdonosáról, Blaskovich Ernőről (Nagy Ervin), akivel könnyű azonosulni a végig fordulatos és izgalmas történet során. A Kincsem sokat elmond a késő XIX. század Magyarországának állapotairól, miközben akciódús és látványos is, különösen steampunk kosztümjei. Nem véletlenül vonzott több mint 450 ezer nézőt.
.jpg)
Ultra
Ha van dokumentumfilm, aminek a hitelességét nehéz megkérdőjelezni, az kétségtelenül az Ultra, aminek rendezője, Simonyi Balázs többet közt saját Spartatlon-futását örökítette meg. Igazi álomprojekt ez egy filmestől, aki egyébként fanatikus futó, mellesleg pedig igen sokoldalú a munkássága, például a Filmhunak is volt szerzője. Filmje arra keresi a választ, miért fut le öt alanya 246 kilométert 36 óra alatt. Ami látszólag őrültség, ahogy a Vissza a jövőbe 3 vadnyugati kocsmatöltelékei is jót nevetnek a Dokin, aki arról beszél, hogy a XX. században az emberek szabadidős tevékenységként futnak. Recenziónkban így írtunk a filmről: „Ritka az ilyen látványosan felvett dokumentumfilm. Statikus beállítások és beszélő fejek helyett itt folyton mozgásban van a kamera is, legyen szó légi felvételekről vagy kocsizásról. Emiatt aztán mozivászonra kívánkozik a film, de persze tévéképernyőn vagy monitoron nézve is garantáltan kedvet csinál a futáshoz, ami nem kis eredmény.”
Brazilok
M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor futballista mozija releváns társadalmi témákat érint, közben pedig mindvégig képes megmaradni szórakoztató, lendületes közönségfilmnek. A Brazilok egy kicsiny település focibajnokságáról szól, amelyen évről-évre a helyi polgármester és csapata söpri be a kupát. Azonban a börtönből frissen szabadult csodacsatár csapatot verbuvál a cigánysorról származó kamaszokból és ők is beneveznek, hogy megnyerhessék a bajnoki cím mellé járó brazíliai utazást. ,,A Brazilok egyrészt príma közönségfilm, másrészt olyan, hiánypótló alkotás, amivel az alkotók tabut törnek, amikor mélyszegénységben élő kortárs magyar falusi embereket, cigányokat és nem cigányokat mutatnak be életszerűen, szerethetően és szórakoztatóan." – jellemeztük kritikánkban ezt a különleges sportfilmet, amelyet Nagy Dániel Viktor, Farkas Franciska, Fekete Ernő és Bánki Gergely alakításai mellett az amatőr gyerekszereplőkből álló csapat is emlékezetessé tesz.
Állampolgár
Vranik Roland évnyitó filmjének főhőse, az 50-es éveiben járó Wilson (Dr. Cake-Baly Marcelo), aki egy jobb élet reményében menekült Afrikából Budapestre, több mint egy évtizede. A biztonsági őrként dolgozó férfi szereti a munkáját és a közösség is befogadta őt, neki mégis minden vágya, hogy papíron is az országhoz tartozzon, ezért kéri a magyar tanárnő, Mari (Máhr Ági) segítségét, akivel a felkészülés során egymásba szeretnek. Románcuk akár boldog véget is érhetne, de a férfi ajtaján kopogó, illegálisan az országba bevándorló Sirin (Arghavan Sekari) mindent megváltoztat. Vranik Roland különleges, itthon ritkaság számba menő mélységgel foglalkozik a menekült-lét mindennapjaival, anélkül, hogy főhőséből áldozatot csinálna, vagy kirekesztő közegnek mutatná be Budapestet és lakóit. A gyökértelen Wilson ugyanúgy keresi a helyét a világban, ahogy a hazájukban rendületlenül élő magyarság.
1945
Az idei Berlinale Panorama programjában indult útjára Török Ferenc fekete-fehérben pompázó, westernt idéző történelmi drámája, ami a premierje óta bejárta az egész világot. 1945-öt írunk, a háborúnak vége. Egy füllesztő nyári napon esküvőre készülnek, egy névtelen faluban. A helyi kiskirály, a jegyző és leendő após (Rudolf Péter) irányítása alatt zajlanak az előkészületek, de két feketébe öltözött zsidó férfi érkezése felkavarja a násznépet, akik egy közös titkot őriznek. Török Ferenc filmje sikerének receptje az összetevőkben rejlik: Szántó T. Gábor alapul szolgáló novellája, a türelmes, feszült (szinte real-time) időkezelés, Ragályi Elemér remekbe szabott képei, Rudolf Péter őrjöngő játéka (amivel a legjobb színészi alakítások közé is bekerült nálunk), a fullasztó zene, és ami a legfontosabb, a témaként megválasztott történelmi bűntudat feldolgozása.
