Egész estés filmek:
Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre (r.: Horvát Lili)
Számos várva-várt premiert átcsúsztattak jövőre, de ha teljes évet zártunk volna, akkor is biztos helye lenne a legjobbak között Horvát Lili filmjének, melyben a személyesség hatásosan keveredik a pszichológiai thrillerek műfaji jegyeivel. Formailag és tartalmilag is kimagasló minőségű alkotás, amely a tudatalattinkba égő, csodálatos képekbe csomagolva képes átadni a szerelem megfoghatatlan érzését, és olyan könnyű belesüppedni az őszi melankóliát tükröző, titokzatos világába, mint egy puha kanapéba. Stork Natasa érzékeny alakítását látva egyszerre tűnik vonzó és félelmetes állapotnak, amikor egy makacsul bennünk gomolygó érzés, átveszi az uralmat a gondolataink, aztán a tetteink felett.
Békeidő (r.: Hajdu Szabolcs)
Hajdu Szabolcs nagyjátékfilmje nem is érkezhetett volna súlyosabb időkben: az online térben, a tavaszi karantén közepén mutatták be, amikor az egész ország leállt. A Békeidő új forgalmazási mintája és társadalomkritikus hangvétele miatt is sok alkotónak iránymutató lehet. Hajdu szokatlanul direkt módon mondja el, mi a baj szerinte a mai Magyarországgal. Az élethelyzetek fájdalmasan ismerősek: frusztráció, mások megalázása, kiszolgáltatottság. Mágikus realista görbe tükröt tart elénk, a végével pedig magunkra maradunk az egymásra pakolt elkeserítő élethelyzetekkel és a kínzó kérdéssel, hogyan lehet ezt a társadalmat élhetőbbé tenni.
Visszatérés Epipóba (r.: Oláh Judit)
Néhány éve egy tényfeltáró cikkből derült fény az igazságra a 80-as évek legendás nyári táboráról és annak, vezetőjéről, Sipos Pálról, aki hosszú éveken keresztül bántalmazta szexuálisan a rábízott gyerekeket. Az egykori táborozót, Oláh Judit rendezőt ez a leleplezés inspirálta arra, hogy felülvizsgálja saját emlékeit a sivár úttörőtáborokkal szemben bohém mesebeli országként működő Epipóról és ehhez régi társait is megkeresse. Dokumentumfilmje elsősorban a traumafeldolgozásról szól, ezt pedig fokozatosan és érzékenyen építi fel: az egykori táborozók közös pszichodráma üléseken rekonstruálják jó és rossz élményeiket, amivel egybesimulnak az egyéni vallomások és archív felvételek. Közös szembenézésük megdöbbentő, bátor és inspiráló.
Rövidfilmek:
Az ezredes a vörös nőért sír (r.: Nagy V. Gergő)
A forgatókönyvíróként ismert Nagy V. Gergő első rendezése az év legjobb hazai címadásával hívja fel magára a figyelmet, később pedig a tartalmával is hasonlóan lelkes kinyilatkoztatásokra késztet. A nyomozós zsarufilmek eszköztárából dolgozik, mégis teljesen más hangulatot áraszt, mint amit a zsánertől elvárunk. Az eltűnt barátnőjét kutató, a hiányba belerokkanó rendőrtiszt alakján keresztül a szerelem természetét kutatja, és a felejtés szükségességére kérdez rá. Ábrándozásra és belső utazásra hívnak szuggesztív, ürességet és reményt felváltva kommunikáló képei, és a szinte teljesen néma drámai csúcspontja.
Orsi és Tenshinhan (r.: Szilágyi Fanni és Szilágyi Gábor)
Két nagyon különböző dimenzió, egy nyári tiniszerelem és a japán rajzfilmek eltúlzott akciójelenetei ütköznek össze, mégis tökéletes egészet alkotnak. Két testvér vidéken nyaral a nagymamánál, de mindketten a saját világukban vannak elmerülve, amik között egyre fogyatkoznak az érintkezési pontok. A kamasz Orsi egy helyi sráccal kavar, és csak nyűg a nyakán a naphosszat a Dragonballról fantáziáló kisöccse. Szilágyi Fanni és Szilágyi Gábor játékosan és keserédes nosztalgiával ragadja meg a felnövéshez tartozó nehéz, de elkerülhetetlen pillanatokat, mint az első szerelmi csalódás és a testvérek eltávolodása. Csodás nyárvégi hangulat járja át ezt a coming-of-age történetet, amit a bátran alkalmazott, kreatív vizuális effektek is egyedivé tesznek.
Szimbiózis (r.: Andrasev Nadja)
Andrasev Nadja kisfilmjének sikerei 2020 korlátain is átverekedték magukat – több tucat elismeréssel, köztük az SXSW fesztivál Oscar-kvalifikáló díjával és egy César-nevezéssel zárta ezt a furcsa évet. A 12 perces rövidfilm átütő őszinteséggel tárja fel egy megcsalt nő lelki világát, ahol a féltékenység, a bizonytalanság és a kíváncsiság izgalmas csatát vív egymással. Az egymástól való városi és párkapcsolati elidegenedés finom erotikával keveredik, és annak ellenére, hogy jól érezhetően személyes a történet, saját kudarcba fulladt kapcsolatainkat juttatja eszünkbe. Nagyon örülünk, hogy az Oscar-nevezésért folyó versenyben is szoríthatunk érte.
