Az MTA Szociológiai Intézet 2003. évi szociológiai felmérése lesújtó adatokat mutat, a reprezentatív kutatás szerint a kultúrafogyasztás folyamatosan csökken Magyarországon, ma már csupán a lakosság 45%-a tekinthető átlagos és csupán 20%-a igényes kultúrafogyasztónak. A kezdeményezés során tematikus hónapokra kívánják felosztani az évet, így április a Nagy Könyv programsorozattal a szépirodalom és a könyv hónapja, május a közgyűjtemények hónapja, június-július a színházak és művészeti fesztiváloké, augusztus a népművészeté, szeptember az épített és természeti örökségeké, október a zenéé és táncé, november a „kép-művészeté”, míg december előreláthatólag a közművelődés, ipar- és képzőművészet hónapja lesz. Az NKA támogatási rendszere nyilvánosságot kíván biztosítani az általa színvonalasnak ítélt produktumoknak, ezzel segítvea kulturális élet fejlődését Magyarországon.

Novemberben, a „kép-művészet” hónapja keretében kívánják megtámogatni a magyar fotó- illetve filmes szakmát, de egyelőre csak elképzelések vannak a támogatást illetőleg. Az NKA elkülönítette ugyan az erre fordítható pénzösszeget, de pontos tervekről még nem kívántak beszélni. Valami nagyobb szabású rendezvényben gondolkodnak, ezzel adva nyilvánosságot a kép-művészetnek.

Az NKA középtávú tervei között alapvetően az szerepel, hogy támogassák a fiatal, kortárs művészetet és művészeket. Mint Harsányi László elmondta, „a magas művészetekkel szemben - ami egy arisztokratikus terület – nincs demokrácia, csak a döntés előkészítésénél, hiszen a jövő és a történelem dönti el ki a művész és mi a magaskultúra. Mi egyetlen dolgot tudunk tenni ezzel kapcsolatban, hogy támogatjuk a kortárs művészeteket, és ezt vállaljuk is. Úgy gondoljuk az NKA-nak missziója kell legyen, hogy a ma élő művészek lehetőséget és teret kapjanak, hogy a jelen, mint művészeti korszak ne maradjon ki. Talán nekik a legnehezebb ma a helyzetük, mert egy fiatal, ha elvégez bármilyen művészeti egyetemet, főiskolát, amíg hírnevet szerez, olyan vákuumba kerül, amiben nem biztos, hogy a hírnév egyáltalán megszerezhető. Kulturális szempontból természetesen ez kockázatos tényező részünkről, mert nem tudjuk, hogy az általunk támogatott száz művészből, melyik az a néhány, akiket később a művészettörténet visszaigazol. Ezzel azonban nincs gond, ez a kultúra és támogatási rendszerének sajátossága.”