A The Age szerint ugyanakkor többről van szó, mint egyszeri katasztrófáról. A folyókat a különböző ipari gyárak folyamatosan szennyezik Közép-Európában.
Peter Gunzburg, a gyárüzemet még birtokló ausztrál Eurogold bányászcég szóvívője szerint is nagyobb a veszély, mint egyetlen szennyezés - és ez fenyeget igazi katasztrófával. A bányában egyébként azóta szigorú előírások vannak a cianidok kezelésére, és a szóvívő szerint hasonló katasztrófa nem történhetne meg újra.
Miközben Mészáros környezetvédelmi harcát folytatja, a bíróságon nem sok esély van a helyzet megoldására. A magyar kormány pert indított, de a bíróság szerint a károkat nem lehet meghatározni. Lehetetlen bizonyítani ugyanis, hogy ki vagy mi volt a felelős bármelyik veszteségért is.
"Nem lehet kimutatni pontosan, mekkora mértékben felelős az átszakadt gát és mennyiben más tényezők", állítja Gunzburg. Ezek a tényezők pedig a magyar és román folyók rendszeres, aranybányán kívüli nehézipari szennyezését jelentik. A katasztrófát követő felháborodásban ugyanakkor mégis kevés szerep jutott a hosszútávú szennyezés problémájának, állítja a lap.
A Tisza vize már a cián előtt is szennyezett volt. Bizonyos helyeken halak halálozási aránya 30%-kal is megnőtt. A cián után a tudósok 5 évet jósoltak, amíg a Tisza és a Szamos kiheveri a tragédiát. Ma azonban jól látszik, hogy a szennyeződés folytatódik, és ez számos halász életét teszi bizonytalanná. Mészáros állítása szerint a helyzet javult, de az ipari szennyezés nem állt le. Pedig a Tisza nemzedékeken keresztül eltartotta az ottélőket.
