A Nagyi projektben három fiatal fiú hívja nagymamáját a múltat felidéző időutazásra. A hét éven keresztül forgatott film a generációk közötti kapcsolatot és a XX. századi történelem szubjektivitását vizsgálja a három nagymama (az egykori angol kém, a náci Németország táncosnője, és a holokausztot túlélő, magyar kommunista asszony) emlékei nyomán. A film felszabadultságát és fiatalos lendületét korábban több helyen díjazták, a lipcsei DOK Leipzig fesztiválon például a Next Masters szekcióban nyerte el a „kiemelkedő kelet-európai filmnek járó” MDR-díjat.

 

Bármennyire is pozitívak a visszajelzések (főként a huszon- és harmincévesek részéről), az idősebbek közül sokan tiszteletlennek érzik a hangnemet, ahogy Bálint és alkotótársai beszélnek. A filmben az egyik főszerepet is játszó rendező ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: „Nem tudunk kapcsolódni a múlthoz, mert a kérdésekre mindenki nagy sóhajokkal, komoly arccal, keresztbe tett lábbal bámulja a földet. Pont ez ellen megy a film, ezt akarjuk megszüntetni, nem kell jópofiznunk nekik, mert már alig vannak itt. 20 év múlva ez az egész olyan lesz, mint a francia forradalom, mindenki, aki átélte, halott lesz. Ez egy nyelv, amit mi alakítunk ki, ezeknek a témáknak a tárgyalására. Rajtunk áll, hogy mennyire jóízűen és ízlésesen használjuk, de szükség van rá, hogy lehessen erről beszélni.”