Filmhu: Honnan jött az ihlet a Bem feltámasztásához?
Szomszéd Gergő: A Bem csak az utolsó láncszem volt ebben a folyamatban. Gyermekkorom óta nagy moziőrült vagyok, a repertory cinema nyitása pedig jópár éves ötletem. Jártam itt-ott a világban, és a legnagyobb városokban általában működik egy-egy újrajátszó filmszínház, például Londonban, Melbourne-ben vagy Los Angeles-ben. Régi kultfilmeket vetítenek, vagy filmszalagról, vagy digitális kópiáról. Idehaza az Örökmozgó töltött be hasonló szerepet, de ott főleg magyar- és művészfilmeket vetítettek, én viszont inkább népszerű külföldi címekben gondolkodom.
Filmhu: Nagy munka volt az újrajátszó mozi beindítása?
Sz. G.: Körülbelül három éve fogtam neki. Eleinte több másik budapesti mozinál puhatolóztam, és végül arra jutottam, hogy vagy saját helyszínen csinálom, vagy sehol. Máshogy nem lett volna rajta elég haszon, ráadásul már volt idehaza egy olyan cég, akik régi filmeket vetítenek digitális kópián különféle mozikban (a Pannonia - a szerk.). Én saját helyet akartam, egy központot, ahol akár több régi filmet is meg lehet nézni egyhuzamban. A Bemre nemrég bukkantam rá, pedig már 2009 óta üresen áll. Kocsmaként működött, de az üzemeltető pont keresett embert, aki újranyitná a mozit. Nem gondoltam, hogy a moziterem, a vászon és a vetítő ilyen jó állapotban vannak, ezért hamar megállapodtunk, és ősszel elkezdtem a szervezést. Alig több, mint egy hónapja nyitottunk, és úgy néz ki, vevő erre közönség. Persze az igazi teszt majd az lesz, ha nem olyan ismert címeket hozunk be, mint A jó, a rossz és a csúf vagy a Hetedik, hanem olyanokat, mint a Született gyilkosok.
(A képen: Rácsik Dezső mozigépész. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
Filmhu: Külföldről jönnek a kópiák? A magyar feliratot ti készítitek hozzá?
Sz. G.: Angliából jönnek, és csinálunk hozzájuk új feliratot. Régen a magyar feliratot ráégették a kópiára, mi viszont digitális projektorral vetítjük a film alá, mint az operában. A külföldi nézők imádják, hogy a vászon alatt megy a felirat, mert így nem zavarja őket. Külön oda kell figyelni, hogy szinkronban legyen a kép és a szöveg, mert a filmszalagnak pár százalékkal eltér a sebessége a digitálistól. A kópiákkal sok plusz munkánk van, mivel szinte kőkorszaki ez a technika, általában gyengébb állapotban vannak, a gépésznek is dolgoznia kell még rajtuk, de a közönség érdeklődését látva szívesen csináljuk.
Filmhu: A közönség mennyire vegyes, vagy bizonyos csoportok, korosztályok gyakrabban vesznek jegyet?
Sz. G.: Eddig azt szűrtem le, hogy a 20 és 40 közti réteg jön a leggyakrabban, akik ezeket a filmeket moziban annak idején nem sűrűn láthatták. Jönnek olyanok is, idősebbek és fiatalabbak egyaránt, akiket maga a 35 mm, mint médium érdekel. Nekik szinte mindegy, hogy mit játszunk, csak celluloidról nézhessék annak minden karcosságával, kopottas képével, tekercsváltásaival és filmszakadásaival együtt. Csak egy filmszakadásunk volt eddig, azt megtapsolták. A nézők javát viszont nem érdekli, hogy miről vetítünk, ők az adott filmre kíváncsiak. Az idősebb korosztály pedig a hely miatt jön. Főleg környékbeliek, akik világ életükben ide jártak moziba, mert ez volt a legközelebb, és örülnek, hogy újra kinyitottunk.
(fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
Filmhu: Szerinted miért jobb a celluloid kópia? Miért tetszik jobban a nézőknek a hibái ellenére?
Sz. G.: Az igazi nagybetűs moziélményhez hozzátartozik a karcosság is. Olyan ez, mint bakelitről hallgatni zenét. Egy kicsit más élményt nyújt a celluloid: a másodpercenkénti 24 fotó pszichológiailag máshogy hat az agyra, mint a videó képe. Tarantino, Scorsese, Nolan, sőt most Nemes Jeles László is kiálltak az analóg film médiuma mellett. És persze a hipszterizmussal is jól megfér a kópiáról való vetítés. Nincs bajom a digitalizációval sem, mi is fogunk így vetíteni, hiszen vannak olyan filmek, amiket sehonnan nem lehet kópián beszerezni, pedig nagyon szeretném vetíteni őket, mert nem maradhatnak ki egy repertory mozi műsorából. Ilyen például A sebhelyesarcú vagy a Taxisofőr. De ha egy kötelező darab elérhető jó minőségű kópián, arra lecsapok. Minden héten tartunk 35 mm-es vetítést is, függetlenül attól, hogy mennyi digitális kópia jön melléjük. Ez adja a hely varázsát.
Filmhu: Sokan panaszkodnak, vagy mindenki érti, hogy ezek antik kópiák?
Sz. G.: Facebookon előfordul, de személyesen nem. A jó, a rossz és a csúf egyébként egész jól nézett ki, mivel a kópiát 2008-ban gyártották le, pont a digitális térhódítás előtt, aminek köszönhetően alig használták. A Hetedik már kevésbé szép, mert az egy 21 éves kópia. Egy kicsit sötét a képe, ráadásul magában a filmben is kevés a napfényes jelenet, nem úgy, mint a Fargóban, amit épp most teszteltünk, és teljesen jó a kópiája.
(fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
Filmhu: A jó, a rossz és a csúf, Hetedik, Fargo - ezeket mi alapján választottad?
Sz. G.: A jó, a rossz és a csúf az ötvenes évforduló miatt adta magát. Legendás film, és az artmozik rajongói is elismerik, hogy Leonénak egészen lírai a stílusa. A western mindig népszerű, a Volt egyszer egy Vadnyugat és A jó, a rossz és a csúf pedig a fiatalokat is lenyűgözi. De persze egy nagyon fontos szempont egészen prózai: hogy elérhető-e kópián a film. A listámon van western, háborús film, sci-fi, igyekszem majd váltogatni a műfajokat és a korszakokat, hogy sokszínű legyen a program, nem akarok elcsúszni se a művészfilmek, se a gagyi vígjátékok felé. Szerepel még 10-15 jól csengő cím a terveimben, utánuk pedig jöhetnek a rétegfilmek is, kevesebb vetítéssel. A londoni Prince Charles Cinema, ami valószínűleg a leghíresebb utánjátszó mozi a világon, fele-fele arányban vetít celluloidról és digitálisan, de a 35 mm még ott is egyre inkább háttérbe szorul, mert nincs elég kópiájuk. Nálunk kisebb a vászon, ezen a digitális kép sem mutat nagyságrendekkel rosszabbul.
Filmhu: Vetíted Louis C.K. egyik fellépését is.
Sz. G.: Nagy rajongója vagyok az angol és amerikai stand up-nak, és ilyesmit idehaza legfeljebb torrenten találni, amit csak monitoron, gyenge képminőségben lehet megnézni, általában magyar felirat nélkül. Honi mozikban ilyesmit ritkán látni., nálunk pedig három előadás is teltházas volt, pótvetítést kellett tartani. Egy százfős termet megtöltő közönség együtt nevetett rajta, ami visszaadott valamit az élő show-k helyszíni élményéből. Később lehet, hogy havonta előállunk majd egy-egy stand up show-val, mondjuk George Carlinnal vagy Stewart Lee-vel. Az ilyen vetítések jogait viszont nehezebb rendezni, mivel stand up-ot az USA-ban nem játszanak mozikban, hiszen ott ezeket a komikusokat személyesen is meg lehet nézni. C.K.-t sikerült elérnem, és rábólintott. Ez azért is jó, mert ha mások nehezebben állnak kötélnek, mondhatom majd nekik, hogy C.K. is áldását adta. Egy repertory mozi profiljába különleges események és vetítések is beleférnek, dokumentumfilmeket is vetítünk ingyenesen, például a Budapest International Documentary Festival filmjeit, és nyitottak vagyunk koncertekre és színházi közvetítésekre.
(fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
Filmhu: A Hetedik is olyan jól szerepelt, mint A jó, a rossz és a csúf?
Sz. G.: Jobban. A jó, a rossz és a csúfból 12, a Hetedikből pedig hét vetítést tartottunk, és az előbbin átlagosan a terem kétharmada volt tele, utóbbin a 80%. A Fargo szerintem nem fog ennyire jól szerepelni, mert kevésbé ismert idehaza, ezért ebből csak öt vetítést tervezek. Nem érdemes kivéreztetni a filmeket, hogy végül már csak tizenöten üljenek a nézőtéren. Nálunk például egy-egy filmből 3-4 vetítés az ideális hétvégente, 3-400 nézővel. A jó, a rossz és a csúf 12 vetítése már túl sok volt nekem, de nem akartam elküldeni azokat, akik lemaradtak az eredetileg tervezett előadásokról. Viszont akinek nem jut jegy, az sem egyszeri lehetőséget szalasztott el, mivel ez éppen attól repertory mozi, hogy ismétel filmeket. Évente kétszer-háromszor műsorra tűzzük majd a A jó, a rossz és a csúfot is.
Filmhu: Mi várható később?
Sz. G.: Például double feature. Két kapcsolódó film egy jegy áráért, pontosabban mondjuk kétezer helyett ezerötszáz forintért. A két film összepasszolhat egy franchise-on belül, amilyen a Szellemirtók 1-2, a témáján keresztül vagy a rendező személye által. Melbourne-ben láttam Batman és Birdman double feature-t, amit Michael Keaton kötött össze. Gondolkodom trilógia-vetítésekben is, például Gyűrűk Ura-maratonban. Ezek anyagilag merészebb vállalások, de efelé szeretnék fejlődni. Talán lesz majd Blöff, Trainspotting, szeretnék Taxisofőrt is, bár annak épp most van a negyvenes évfordulója, és mivel terveznek belőle digitális mozivetítéseket, nem biztos, hogy megkapjuk kópián.
(fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
Filmhu: Sajátos esztétikuma van az antik kópiáknak, Rodriguez és Tarantino például szándékosan összekarcolták a Grindhouse duplafilmjük képét.
Sz. G.: A hetvenes évek Amerikájában totálisan elnyűtt kópiákat játszottak a Grindhouse mozikban, én azért ennél jobb minőségre törekszem., viszont el tudnék képzelni itt is Grindhouse estéket trash horrorokból. A kópiák beszerzésével nem lenne gond. Meglepően sok filmből van elérhető kópia, csak néhány nagyon fontos kult klasszikust nem lehet beszerezni filmszalagon. Van egy nagy hollywoodi stúdió, ami annyira pártolja a digitalizálást, hogy nem ad ki filmet kópián, annak ellenére, hogy én fizetném a szállítást és a gépészt. Persze érthető, hogy egyre ritkábban vállalják a gyártók a kópiákkal való macerát. Az új Star Wars filmhez például le kellett volna gyártaniuk és kiszállítaniuk több mint hatezer kópiát, miközben a digitális változatot az interneten keresztül is át tudják küldeni. Az viszont tetszik, hogy a Saul fiát vetítik kópiáról is. Vetíteném én is, de most máshol is megy, talán majd évek múlva. A jövőnk májusig van biztosítva, mert mindig fél évre hosszabbítják meg a bérleti szerződésünket, ezérta a saroképület tulaja úgy dönt, akár ezt a mozit is átalakíthatják boltnak. De nem aggódom, mert biztos találnánk másik helyet.
