Filmhu: Hogy jött a berlini fal ötlet ennyi évvel a fal leomlása után?
Béres Dániel: Az ötlet lényege a második rész, tehát hogy nem tudnak átmenni a falon. Ez a történet már két éve foglalkoztat, akkor voltam a Talent Campus-ban, és annak hozadékaként a résztvevők írhatnak forgatókönyvet Berlinről bármilyen témában, és abból párat kiválasztanak, amiből film születik. Én már akkor megírtam ezt a forgatókönyvet, de csak most lett belőle film. A film elején játszódó történet Dirk Hendleré. Vele történt meg, hogy itt járt Budapesten, mert csak itt tudott találkozni a nyugatnémet nagynénjével. Ez nagyon megfogott, és mellette még Bunuel Öldöklő angyal című filmje dolgozott az agyamban, illetve annak valami furcsa parafrázisa - a fallal összefüggésben. Ebből aztán akkor nem lett film, azóta próbálkoztam, és Durst Györgyöt nyaggattam az ötletemmel már régóta, aztán tavaly, mikor egy évig Berlinben laktam, elkészült a film. Ott találkoztam az operatőrömmel, Pertik Andrással, aki aztán rengeteget segített.
Filmhu: Ha a fal a téma, akkor miért Malter a cím?
B.D.: Volt egy mondat a filmben, amit aztán kivágtunk, mert túlságosan transzparens volt. Az öreg férfi a padon azt mondja, hogy a fal már eltűnt, de a téglák még itt vannak. És akkor gondoltam, hogy ha fal, akkor az malter meg tégla.
Filmhu: Van a filmnek egy olyan üzenete, hogy Németországban azért még mindig érezhető az ossi-wessi probléma. A mi generációnkban már nem, de a szüleink generációján még mindig látszik, ki jött keletről és ki nyugatról.
Petrik András: Ez még tényleg él: én öt évet éltem kint, és már meg tudom mondani, ki az ossi és ki a wessi. A kelet-németekkel könnyebben lehet kapcsolatot teremteni, még működik ez a közös KGST identitás.
B.D.: A filmnek két rétege van. Az egyik, ami Berlinről szól. Ha valaki Berlinben nőtt fel, a másik meg Budapesten, akkor köztük is megvan a fal, ez az elválasztódás. Berlin nem egy puccparádé város, de mégiscsak közelebb áll a Nyugathoz, mint mi. Én nem akartam egy ilyen "a falak még mindig állnak" című dolgot. Ami engem izgat, az a két gyerek története: hogy a történelem miként képződik le a személyes sorsokon. A zavaros történelmi idők még mindig falakat emelnek az emberek közt Berlinben vagy bárhol máshol a világban.
Filmhu: Eredetileg matematika tanár vagy, és filmtörténetet tanultál, azaz kívülről jössz a filmszakmába. Nehezebb neked pénzt szerezni, vagy elkészíteni a filmet emiatt?
B.D.: Összegyűjteni a pénzt és az apparátust mindig nehéz. Igazából nem tudom; ez a harmadik rövidfilmem, de van nagyjátékfilm-ötletem is, csak az a baj, hogy mindeegyik ötletem megvalósítása nagyon sok pénzbe kerülne. Ezért most olyan fejjel próbálom írni a forgatókönyvet, hogy szem előtt tartom az anyagiakat, erre persze minden forgatókönyvíró azt mondja, hogy na ez az, ami tilos.
Filmhu: András, te Berlinben végeztél a filmes főiskolán. Hol dolgozol elsősorban itthon vagy Berlinben?
P.A.: Nyáron visszaköltöztem Magyarországra. Most itthon csinálok egy dokumentumfilmet. Márciusban még van vetítése egy berlini projektemnek, de most itthon szeretnék forgatni, 2009-re viszont vannak már munkáim Berlinben is. Szeretnék a főiskolán is egy nagyjátékfilmet leadni, és azzal lezárni a tanulmányokat. Van egy 90-ben játszódó berlini történet, jó lenne ezzel zárni, de ez még csak terv.
Filmhu: A film jövője?
B.D.: Küldjük fesztiválokra, aztán reménykedünk, hogy tetszeni fog.
