Hollywood lenyomja Berlint, morgolódnak sokan a fesztiválközpontban: a Chicagóval megnyílt és szombaton a New York bandáival záruló Berlinalén az amerikai sztárok és a friss Oscar-jelölések ellopják a showt – az angolszász, német és francia premierek mellett csak mutatóba akad egy-egy európai és távol-keleti film a versenyprogramban.

Az Órák Berlinben is visszhangos siker, Spike Jonze második rendezése, az Adaptation úgyszintén, ellenben Alan Parker halálbüntetés-ellenes drámája (The Life of David Gale) bődületes bukás – és George Clooney is inkább saját rendezése, a kémtörténetbe oltott médiaszatíra, a Confessions of a Dangerous Minds aránylag hálás fogadtatására, mintsem a Soderbergh-féle sótlan Solarisra lehet büszke idén.

Michael Winterbottom két afgán menekültről forgatott erős és nyers sorstörténetet (In This World), Zhang Yimou sztárokkal (Jet Li, Tony Leung) dekorált, látványos új tablója, a Hero a kritikusok kedvence, a közönség Wolfgang Becker falomlásos, endéká-nosztalgiás vígjátékán tapsolja pirosra a tenyerét (Good Bye, Lenin!), Gabriele Salvatores elvész az aranyló búzatáblák és a gyermekkori fantáziák világában (I’m Not Scared), Patrice Chereau pedig az Intimitás után újra borzolja a kedélyeket (His Brother).

Ivan Shvedoff és Maria Simon színészek Hans-Christian Schmid rendezővel
A német film feltámadni látszik: Becker komédiája mellett Hans-Christian Schmidt szociodrámája, a lengyel-német határvidéken játszódó Distant Lights sokak titkos favoritja – a többi szekcióban pedig ifjú rendezők digitális videóra forgott, low budget produkciói (Identity Kills, Science Fiction) keltik a feltűnést.
 
A fiatal filmesek felfedezésére szakosodott Forum már csak a Rengeteg miatt is érdekes számunkra. Az első napok alapján a távol-keleti filmek viszik a prímet: a Kaurismäki lakonikusságát és blazírtságát leköröző, minimalista The Blessing Bell a Forum visszatérő sztárjától, a japán Sabutól; a hongkongi zsarudrámák legjava (Johnnie To: PTU, Andrew Lau Wai-keung–Alan Mak Siu-fai: Infernal Affairs), ellenben a kelet-európai produkciók közül az orosz pusztán arrogáns stílusával, a lengyel pedig olcsó poénkodásával facsar ki a nézőből valami reakciót.