Zurbó Dorottya 2014-ben szerzett mesterdiplomát az SZFE DocNomads nemzetközi dokumentumfilm-rendező képzésén. Azóta két egész estés dokumentumfilmet rendezett, a szintén Bhutánban játszódó A monostor gyermekeit és a Könnyű leckéket, ami egy szomáliai bevándorló lány hétköznapjait mutatja be Magyarországon. Mindkét filmről elmondható, hogy a rendezőt leginkább a szociális témák, az európai ember látókörén túli valóság izgatja. Az egyetemen ismerkedett meg legfontosabb alkotótársával, a bhutáni Arun Bhattarai-jal. A tradíció kontra haladás kérdéskörét feszegető A monostor gyermekeit már teljes egészében együtt készítették, a közreműködést a magyar rendező gyümölcsöző kapcsolatként írta le:

Arunnal jól kiegészítjük egymást. Én sokkal konceptuálisabb vagyok és többet agyalok a film szerkezetén és a dramaturgián, Arun pedig zsigeribb, gyorsan és kreatívan tud reagálni váratlan helyzetekre a forgatás közben. A monostor gyermekeit nagyrészt ketten forgattuk, ő volt az operatőr én pedig a hangot rögzítettem.

Arun Bhattarai és Zurbó Dorottya

Közös filmjeik helyszíne, Bhután egy kicsi buddhista királyság a Himalájában, határai közvetlenül Kína és India között húzódnak. A világ egyik legelzártabb országa, mindössze 700 ezer ember lakja. “Ez a pici állam csak az elmúlt pár évtizedben kezdett modernizálódni, előbb engedélyezte itt a király a televíziót és az internetet (1999-ben), mint a demokráciát (2008-ban). A földrajzi és politikai elszigeteltsége ellenére egy dologról mégis világszerte ismertté vált, mégpedig arról, hogy boldogságban mérik a GDP-t: van Boldogság Minisztériumuk, ahol boldogságügynökök dolgoznak, akiknek az a feladatuk, hogy az országot járják, és egy négy órás kérdőív segítségével felmérjék a lakosság boldogságszintjét” – világosított fel minket a rendező.

A Bruttó Nemzeti Boldogság két, felméréseket készítő “boldogságügynököt” fog követni: Amar és Gunaraj együtt, házról-házra járják be az elszigetelt Himalája-beli falvakat. Rajtuk keresztül ismerkedünk majd meg ezzel a távoli kultúrával, az ott élő emberek hétköznapjaival és vágyaival, lassanként választ kapva arra, mi teszi őket boldoggá, illetve hogy valóban mérhető-e a boldogság.

Bruttó Nemzeti Boldogság

A személyes emberi történetek mellett a televízió oktató műsoraiból, a rádióból szüntelenül szóló nemzeti boldogság-dalból, a király beszédeinek közvetítéseiből – amit minden bhutáni lelkesen hallgat – kirajzolódik az a történelmi és társadalmi kontextus, hogy miként válhatott a negyedik király (Jigme Singye Wangchuck) alkotta Bruttó Nemzeti Boldogság mára fejlesztési irányelvvé, tudományos mérőszámmá, iskolai tananyaggá, turisztikai marketingeszközzé és egy nemzet identitáspolitikájává. A film egy szatirikus road movie, szívmelengető utazás egy olyan titokzatos, meseszerű világba, amiről nagyon keveset tudunk, és ahova keveseknek adatik meg, hogy eljussanak” – mesélte a tervről Zurbó Dorottya.

Az ötlet teljesen közös Bhattarai-jal, akkor fogalmazódott meg bennük, amikor előző filmjük fesztiválkörútján azt tapasztalták, hogy óriási érdeklődés övezi a Bruttó Nemzeti Boldogság koncepcióját. (A mutatót 1972-ben vezeték be Bhutánban, a BNB abból indul ki, hogy valódi növekedésről akkor beszélhetünk, ha az anyagi és szellemi fejlődést is magába foglal. A mutató kilenc fő területet vizsgál: pszichológiai jóllét, oktatás, időfelhasználás, ökológia, kultúra, közösségek életképessége, egészség, életszínvonal és jó kormányzás.) Arun állampolgársága és szakmabelisége jóval megkönnyíti a rendszerint körülményes forgatást az országban.

A monostor gyermekei

Bhutánba rendkívül nehéz bejutni, napi 250 dollár a turista vízum, és csak rövid időt lehet vele az országban tölteni. A külföldi stábokat is csak magas napidíj fizetése ellenében engedik ott forgatni. Mivel Arun egyike az ország első képzett filmrendezőinek, ezért mi együtt szabadon mozoghatunk és forgathatunk az országban. Arun bhutániként korlátlan hozzáféréssel, személyes kapcsolódással és alapos tudással rendelkezik a témáról és a kulturális kontextusról. Én magyarként más kérdésekkel és kíváncsisággal, európai nézőpontból fordulok a karakterek felé, meglátva olyan dolgokat, amelyek Arunnak fel sem tűnnek, mert számára minden evidencia” – mondta a rendező.

A film producere Szakonyi Noémi Veronika (Nem haltam meg, Anyáim története), végzettségét tekintve maga is dokumentumfilm-rendező. Jelenleg Hat hét című első tévéfilmjét készíti elő. Dorottyával még az egyetemen ismerkedtek meg, azóta tervezték, hogy egy nap majd közös filmet forgatnak.

Zurbó Dorottya Bhutánban

A film fejlesztését a Nemzeti Filmintézet, a dél-koreai DMZ Docs Fund és az amerikai Catapult Film Fund támogatta eddig. Az alkotók hamarosan gyártási támogatásért is pályáznak a Filmintézethez.

A projekt fejlesztési stádiumban van, ám Arun egyszemélyes stábként már követni kezdte a főhősöket, Dorottya pedig valamikor nyáron csatlakozik hozzá.