A két szerző eleve úgy vélte, hogy a magyar film és az animáció számára is értékes munkát végeznek a könyv létrehozásával, de a kutatómunka és a Csupóval személyesen töltött idő alatt megváltozott a motivációjuk: „A tisztelet mélyült, az elhatározásból pedig meggyőződés lett. Meggyőződésünkké vált, hogy nemcsak a magyar filmírás számára hozunk haza egy értékes magyar életrajzot, hanem a fiatalság és az összmagyarság számára is mintaadó példát mutatunk vele.”
A Csupó Gáborról szóló könyv a Magyarok Hollywoodban sorozat első olyan kötete, ami a FilmHungary és a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének közös kiadásában jelenik meg. Csáji László Koppány, az intézet igazgatója ezt úttörő vállalkozásnak nevezte. „Amikor a kötetet terveztük, azt gondoltuk, hogy ez ne egy száraz, tudományos életrajzi mű legyen, hanem a nagyközönséghez szóló, igazán látványos kiadvány, ami a rajzfilmfigurák megjelenésével, rengeteg fotóval hozza közelebb az olvasóhoz Csupó Gábor életművét és alkotásait” – fogalmazott az igazgató.
Csupó Gábor / Fotó: MMA-MMKI/Sándor Emese
Rofusz Ferenc, A légy Oscar-díjas rendezője visszaemlékezett, hogy amikor végre ő is kimehetett Amerikába átvenni az Oscar-díját, Csupót kérte fel hozzá fotósnak. „Ő készítette rólam az első fotót a szoborral”. Később barátaikkal együtt egy ebédet követően tértek vissza Csupó házába, ahol nyitva találták az ablakot. Egyértelmű volt, hogy valaki betört a házba, így a társaság rögtön berohant, hogy megküzdjön a rablókkal, akik viszont addigra elszeleltek.
A kiérkező rendőrök „borzasztóan kiosztották az őrült kelet-európaiakat”, akik bele sem gondoltak, hogy a betörőknél esetleg fegyver is lehetett volna. Kamerát, fényképezőgépet, és Csupóék svéd barátjának iratait vitték magukkal, Rofusz pedig megjegyezte, hogy ha akkor nem viszi magával ebédre az Oscar-díjat, akkor valószínűleg még azt is elvitték volna.
A rendező szerint Csupó sikerét a bátorságának is köszönheti, amire a Simpson család is jó példa. „Fenékbe rúgták ezt az egész Disney-iskolát, olyan színeket és animációt választottak a Simpsonnál, ami bombasiker lett.”
Kollarik Tamás / Fotó: MMA-MMKI/Sándor Emese
A Macskafogó rendezője, Ternovszky Béla felidézte, hogy a 70-es évek elején, a Mézga család elindítása kapcsán fiatal alkotókkal bővítették a Pannónia Stúdiót. Ekkor találkozott először Csupó Gáborral, aki egyike volt a fiatal animációsoknak, akivel, miután a stúdió veteránjai bevezették a szakma rejtelmeibe, együtt dolgoztak a sorozaton. „Aztán neki a katonaság közbe szólt a Pannóniás karrierjének alakulásában. Jobbnak látta, hogy ne itt keresse a boldogulást. Nem egyedül választotta ezt az utat, jó néhány fiatal kolléga látta úgy, hogy még itt van előttük Nepp, Jankovics, Dargay, Gémes, még egy teljes korosztály,ezért nekik sokáig kell még várniuk arra, hogy konchoz jussanak. Lehet, hogy türelmetlenek voltak, viszont tehetségesek is és mindenféleképpen érvényesülni akartak.”
Ternovszky szerint a külföldre szakadt pannóniás fiatalok szépen megállták a helyüket, de az előbb Svédországban, majd az Egyesült Államokban dolgozó Csupó teljesítménye jelenti köztük a csúcsot.
Ezt követően a kötet szerzői és Csupó Gábor ültek asztalhoz. Kollarik Tamás elmondta, hogy korábbi, Animációs alkotók című könyvükben 20 magyar alkotót szerettek volna megszólítani, de ebből csak 19-et sikerült. „A 20. lett volna Csupó Gábor, aki igent mondott, aztán soha többet nem vette fel a telefont.” Legközelebb Los Angelseben, a Mindenki című kisfilm Oscar-átadóján találkoztak. „Azt mondta, szívesen szerepelt volna a könyvben, miért nem hívtam.” Innentől kezdve viszont már aktívabb kapcsolatban maradtak, aminek az önálló kötet lett az eredménye.
Rofusz Ferenc / Fotó: MMA-MMKI/Sándor Emese
Takó Sándor elárulta, hogy számára megvalósult álom volt, hogy együtt dolgozhattak Csupó Gáborral a könyvön. „Többszáz órányi interjút készítettünk Gáborral, a barátaival, munkatársaival, családtagjaival”. A beszélgetéssorozatból, valamint több mint 100 képből szerkesztették össze a könyvet, ami a kezdetektől napjainkig végigjárja Csupó életét, munkásságát és művészetét.
A könyv art directora Ferenc Mihály volt, aki „őrült utazásként” írja le a könyv elkészítésének folyamatát. Rengeteg képet kellett átnéznie ahhoz, hogy a kötet megfelelően tükrözze Csupó életét és stílusát. „Csupó stílusa mindenképpen visszaköszön, elég őrült és színes lett a könyv. Ez illeszkedik a történethez is.”
„Fiatalon nem érdekelt semmi, csak a zene, a film és a rágógumi” – nyilatkozik a kötetben Csupó Gábor. Arra a kérdésre, hogy a film mikor került ezek közül az első helyre, úgy válaszolt: „Amikor megnéztem a 101 kiskutyát. Nagyon elvarázsolt. Nagyon szerettem rajzolni, de a rajzaim csak állóképek voltak egy papíron. Elkapott a varázsa, hogy megmozdulhatnak. 11-12 éves koromban határoztam el, hogy animátor szeretnék lenni.”
Felidézte, hogy akkoriban sehol sem létezett animációs képzés, az egyetlen esélye az volt, ha bekerül a Pannónia Filmstúdióba, a nagy mesterek keze alá. Szerinte mára megfordult a világ, Hollywoodban is nagyobb pénzeket lehet keresni az animációval, mint az élőszereplős filmekkel, ahogy ezt a Disney és a Pixar meg is mutatta. „Ezt nagyon fiatalon átéreztem, nem az üzleti oldalát, hanem a varázsát a műfajnak”.
Fotó: MMA-MMKI/Sándor Emese
Csupó mindig is úgy érezte, hogy kilógott Hollywoodból. „Úgy néztek rám, mint egy őrült európai művészre. Nem akartam utánozni az amerikai stílust, nem illettem bele az amerikai rajzfilmgyártásba.” Odakint az első munkáját a Hanna-Barbera stúdióban kapta, a Scooby-Doon dolgozott. „Nem volt a kedvenc stílusom, de segített megtanulni az alapokat.” Amikor a Simpson családra került a szó, kihangsúlyozta, hogy a sorozatot nem ő találta ki, Matt Groening tervét küldték hozzájuk. A Klasky-Csupo stúdió megbízásos alapon keltette életre a sárga színű famíliát.
„Meganimáltuk, megszíneztük, amiből baj is lett, meg akartak fojtani, kidobni az ablakon, mert nagyon nem tetszett a producernek.”
Csupónak mégis sikerült meggyőznie a producert, hogy a szokatlan stílus adja majd a sorozat erejét. Igaza lett, a Simpson család volt az első rajzfilm, ami főműsoridőben mehetett Amerikában.
„Mindig azt mondom, hogy a legnagyobb tehetségem másokban meglátni a tehetséget” – Csupó sok kijevi szakembert vitt át a stúdiójába, néha csak azért, mert egy fesztiválon meglátott egy rajzfilmet, ami eltért a szokványostól. Magyarországról is számos tehetséges alkotót vadászott össze.
A bemutató végén a könyv alkotói megviccelték a rendezőt – a könyv szerződésének egy furcsa záradékát emlegették, amit azonnal át kéne néznie, és megkérték, hogy a dokumentumot hozzák be a terembe. A közönségben ez érthető módon nagy zavart keltett, amit csak az mulasztott el, amikor felcsendült egy születésnapi dal, a cateringesek pedig betolták a 100 szeletes tortát, amit Csupó rajzfilmfigurái díszítettek.
A CSUPÓ GÁBOR – A Pannónia Stúdiótól a hollywoodi csillagig című kötet megrendelhető a kiadó oldalán.
