Az AniFest úgy tűnik, végleg átlépett a profi fesztiválok világába. Az Uránia moziba átköltözött mustra körítése kevésbé misztikus, mint tavaly, ám annál szervezettebb. A töretlen lelkesedés mellé ezúttal Est-különszám, teltház és tapssal kísért fesztiválhangulat dukál. A 33 versenyfilmet, amik olyan jól bevált helyekről érkeztek, mint a német Baden Würtenberg vagy a cseh FAMU, a szervezők nem témájuk, vagy technikájuk alapján sorolták kategóriákba. Az A, B és C szekció 11-11 alkotása minden tekintetben vegyes merítést ígér a nézők örömére. Az így kialakult mezőny egységesebb, de talán kevésbé izgalmas, mint a debütáló rendezvényen volt. A háromnapos animációs túra túl az ifjú európai animátorokon, a műfaj egészestéseiből is adagol. A szimplások három új filmet szereztek meg premier előtt, míg a most moziba kerülő Nyócker-t ősbemutatóval ünnepelték a fesztiválon. Magukat az indulókat a zsűri elnöke, Priit Parn szerint az összhatás alapján kell értékelni, azaz győzzön a legjobb!

Kísértet-kísérletek

3D-ben tangóra hangolva
Franck Dion: L’inventaire Fantome
A felnövekvő animátor-nemzedékek mindig is szerették a kísértethistóriákat. A 2004-es felhozatal sem nélkülözi a túlvilági felhangokat. Franck Dion a L’inventaire Fantome című munkája például szűrt fényekkel megformázott „sokszínű” szürke világba kalauzol – 3D-ben tangóra hangolva. A film vizuálkörítése építészetileg olyan tökéletes, hogy szinte már az építészet és animáció kapcsolatát feszegető workshop témájába vág. Hőse pedig, a rettegett végrehajtó, aki emlékeket kénytelen lefoglalni, melyek már senkinek sem kellenek, a mosolygó szobrok, a magától működő rádió és saját apjának agresszív portréja láttán, menekülésre fogja a dolgot. Ugyanez „csehül”, de továbbra is háromdéül, a dobszóra felépített japán régmúlt, ahol a vadász a fénylő lábnyomok mentén kísértetre fut. Jan Susa Lov-jának éjféli maszkája nemcsak hogy alakváltoztató, de rendkívül harapósra konstruált pára. A két tanulság mesei: ha egy fejet levágsz, három terem a helyébe, aki pedig másnak vermet ás….Apró „szellemeség” a holland Kim van Engelen De vuutoren című bábozott négypercese, melyben a férfi a világítótorony asszonyát üldözve, maga is a túlvilágra költözik, ahol végre a szerelmesek egymáséi lehetnek.  Művészi gonddal felépített vízió Huang Hua Kun, Dhennin és Parelon Elle-je. A kétfejű és kétfelű nő napi rutinja egyéniseinek van kiszolgáltatva. A valóság kettészakadt, Janina arat. A Baden Würtenbergiektől megszokott német precizitás urallja Tanja Böning lázálmát. A Puca szeplős-vörös tinédzsere Freddy Mercuryt meghazudtoló pózhímbe és idomított torz majmaiba fut, Az álom kevésbeszédű klippesített reklám-utánérzés  Alain Escalle, a fesztivál tavalyi díszvendége után szabadon vegyítve a képet a számítógép-konstruálta hátterekkel. Látványból ötös!

Szellemes szösszenetek

Mondanivalóra fókuszálnak a tiszteletbeli humorszekció tagjai. A programban ügyesen elhelyezett viccre élezett animációk mosolygósra derítik a korábban depresszióig mélyített képeket. El Sawiy Gebert, Pannen, Sarkodie-Gyan és Sponholz Hamburgból egy hóember ródmúvival érkezett. A Snowbody hagyományos, szimmetria és ritrmusalapú „rajzolat” a hóemberről, aki a „hegyről jött le és hegyre ment fel” – stoppal, hókotróval, fagyis kocsiban. A nap elől menekülő számára a legnagyobb veszély a táborozó lábtörő úttörő. Közérdekű húrokat penget Bas van Huizen és Thomas Stolte Jeugdpuistjes című oktatófilmje. A nagysikerű a Egyszer volt, hol nem volt az élet című francia sorozatot idéző kisfilm a pattanások természetrajzát öntötte vonalakba. A pattanásügyi animáció eszmei mondanivalója: a korosztályos faggyútúltengés ellen fölösleges küzdeni, főleg, ha rájövünk, hogy lesz még rosszabb. Lásd: öregség, kopaszodás.  Ha úgy tetszik, a téma az utcán, vagy még inkább a nézőtéren hevert a Badinerie bolgár alkotója számára. Dragomir Sholev hagyományos rajzfilmes alapokra helyezett „helyzetpoénja” egy olyan koncertre kalauzol, ahol az egyébként meglehetősen hóbortos zenekar szerepét a zsebekben és táskákban bekapcsolva felejtett  mobiltelefonok veszik át. Szintén „egycsattanós” a szlovák Boris Sima valódi filmkockákat burleszkké animáló Dnes Mám prvé-je, amelyben viszont a szerelmes cipők veszik át az irányítást. Osztott képmezőkkel, váltott perspektívával dolgozik a The entertainer dallamaira felfűzött rajzolt vadásztörténet. Az ír Conor Ryan jegesmedvéje a Cold Pursuit-ban, akárcsak Tom Jerryvel, hiába próbálkozik a lékben felbukkanó hallal. 3D-s pokol-propaganda a gall Pluvinage-Jaillard páros V.R.P. című kétpercese, melynek képileg letisztult világában maga Lucifer ajánlgatja a sátáni szolgáltatásokat. Bizonyítandó, hogy az ügynöklét nem piskóta, a 90 éves ügyfél még a szerződés megkötése előtt távozik az örök vadászmezőkre.

„Ha nem vásárolsz, emberek fognak meghalni”
John Paul Harney: Brand Spaking
Igazi csemege a már-már társadalomkritikába hajló Brand Spaking az Egyesült Királyságból. John Paul Harney filmje a globalizációra való nevelésből indul ki. A viszonylag hosszúra komponált rajzolt animáció egy a Coca-Cola tulajdonában lévő középiskolában játszódik, ahol az igazgató azért van, „mert megérdemled”, az erkölcsi nevelés alapja pedig: „ha nem vásárolsz, emberek fognak meghalni”. A birodalom egy renitens, no meg a „pillangó-hatás” nyomán összeomlik, de a fogyasztói társadalom nem adja ilyen könnyen! Az intézmény átmegy a Media Markt tulajdonába. A kritikai élt nem nélkülözi a tavalyi győztes, Mathias Schreck szintén tízperces áldokumentum-filmje. A háromdés Herr Blumfisch Explodiert oknyomozó riport formájában ered egy harmadiktípusú találkozás nyomába: Miért robbant fel spontán módon Herr B., az elsőosztályú munkaállat, az aktakukacként tengődő kisember? A végkonklúzió szerint Herr B. bűnöző volt, hiszen halálával megzavarta más emberek életét. „És egyáltalán: kit érdekel Herr B.?”

Technikai bravúrok

Ritmusra adaptált és robotizált Kis Herceg
Koós Árpád:Space
Történet, dramaturgia vagy eszmei mondanivaló helyett inkább a technikával való játékra, illetve az azzal kapcsolatos tanulságra helyezte a hangsúlyt több európai alkotó. A világ működése nagyon is határozott, és még azok a dolgok is összefüggenek egymással, amikről nem is gondolnánk. A kávéskanál irányítja a ventillátor működését, a vízautomata pedig esőt csinál Nicholas Losse Lloyd in the Coner című rajzolt őrületében, ahol Donnie Darko titkos erővonalai mentén áramlik az élet és Bodó Viktor Jött egy busz-epizódjának logikája is megidéződik. A cybertér végtelen lehetőségeit tárja nézői elé a francia Buquet-Colin-Hoizey-Yorgandijan négyes számítógéppel animált Impasse című ötpercese. Az óraművek diktálta flash-iram kérdései: Melyik vagy te? Melyik a valódi világ? Hol a játék vége? A világ fejlődésének ritmusát Bas van Huizen De Lindenmeyer System-je mozgásművészek, a Rancoeur-Baercoen-Boyar-Blanchard négyes Loop-ja pedig vonalak és geometriai formák segítségével követi nyomon. A mezőny egyetlen magyar résztvevője, Koós Árpád, szintén lendületalapon dolgozott. A már-már pc-játéknak is beillő Space ritmusra adaptálta és robotizálta a Kis Herceget. A legérdekesebb műfaji kísérlet talán a cseh Martin Duda Kontakt-ja, amely nem kevesebbet tűzött maga elé, minthogy egy filmbe helyezze és versenyeztesse a hagyományos és a digitális animációs technikát. A két- és a háromdimenziós ember egyaránt tehetetlen a másik világában, s ha a küzdelem reménytelen, marad a két technika józan keverése, ám két világból összegyúrt figura két keze sosem érhet össze, mert akkor a kép kontakthibás lesz. Szerencsére a Contact Errror még nem Fatal Error, a kísérlet tehát folytatódhat…. Jövőre – egy újabb fesztiválon.