A címbéli unoka, a huszonéves Rudi egy call center irodájában dolgozik lótifutiként, iratokat oszt és patront cserél nyomtatókban. Alacsony felelősségel járó munkája mellett viszont nagy lelkiismerettel gondoskodik idős nagyapjáról. A hőn szeretett nagypapa egy nap csalás áldozata lesz, amit ráadásul Rudi nevében követnek el.
Jordán Tamás / Fotó: Fórum Hungary
A rendőrként bemutatkozó szélhámosok azt állítják, hogy a fiú közúti balesetet okozott, az ügy csendes elsimitásához pedig sok pénzre lenne szükség. Az öreg még nagy becsben tartott karórájától is megválik, amikor viszont kiderül, hogy átverésről van szó, a megrázkódtatás kórházba juttatja. Mivel a rendőrség tehetetlen, Rudi a saját szakállára nyomozni kezd, hogy legalább a karórát visszaszerezze.
Deák korábbi munkáira jellemző, hogy hősei egy elnyomó rendszer megtestesítőivel kerülnek szembe, legyen szó despota tanárnőről (Mindenki), munkahelyet lenyúló mesterséges intelligenciáról (A legjobb játék) vagy az ÁVH-ról (Foglyok). Az “unokázós” átverések egy jóval kevésbé kézzelfogható rendszer, a szervezett bűnözés eredményeképp történnek, de szintén társadalmi problémát jelentenek.
Az unoka ennek megfelelően igyekszik túlmutatni egy szimpla bosszútörténeten: az önbíráskodás jogosságának, hasznának szükségszerű megkérdőjelezése mellett a túlságosan kései felnövést, valamint az otthonokba száműzött vagy lakásaikban magányosan tengődő nyugdíjasok társadalmi marginazilálódását is érinti.
Blahó Gergely / Fotó: Fórum Hungary
A Blahó Gergely által megformált unoka és Jordán Tamás nagyapa-figurája, Ferenc közötti szoros, szeretetteljes viszonyt már az első perctől, egy szimpla telefonbeszélgetésből elhisszük, a fiatal és a veterán színész között remek az összjáték. Családjuk többi tagja viszont csak érintőlegesen jelenik meg, az sem derül ki, hogy Ferenc fiát (Rudi apját) miért csak annyira izgatja az egész, mintha az öreg véletlenül odaégette volna a teáskannát. Jordán Tamás egy pillanat alatt képes szimpatikussá tenni a nagyapát, igazán szívszorító, ahogy az aktív, táncolni járó, kedélyes nagypapa a kórházban lelkileg is egyre jobban leépül.
Rendezőként viszont Deák mintha kevésbé terelgette volna ezen az úton színészét, Blahó játéka megragad a kéztördelős, éretlen fiúk szakaszában, holott az eldurvuló események miatt a cselekmény már megkövetelné, hogy ezen túllépjen. Rudiról ezzel szemben el kéne hinnünk, hogy valamilyen szinten talpraesett, képes rögtönözni, ráadásul egyre jobban hasonlít azokhoz, akiket üldöz.
A fiú akarva-akaratlanul belerángatja egy fiatal kolléganőjét, Zsuzsit is az ügybe, akinek emiatt veszélybe kerül az állása. A megpendített szerelmi szál helyett így Rudi egy vonakodó segítőre talál, akit érthető módon kiakaszt a helyzet. Döbrösi Laura végre egy kevésbé szende figurát kapott annál, amit az Aranyélet Mirája óta többször is láthattunk tőle, így néhány pillanatra láthatjuk azt a nyers modort is, amivel a Rossz színész című kisfilmet annyira szórakoztatóvá tette.
Jászberényi Gábor és Bárdos Judit / Fotó: Fórum Hungary
Szomorú, de nehezen tagadható dolgot állít Az unoka: az öregeket mindenki alábecsüli. Deák ezt az orrunk alá is dörgöli azzal, hogy zseniálisan kijátssza az elvárásainkat az unokázós csalás áldozataiból álló önsegítő körrel kapcsolatban, akikhez Rudi is segítségül fordul. A traumáikat könnyek között, elcsukló hangon kibeszélő nyugdíjasok a csoportterápiát követően rendszeresen összegyűlnek piálni az egyikük otthonában, hogy közben durva bosszúfantáziákat szövögessenek és célba lövöldözzenek a házi arzenállal.
Blahó Gergely először alakít főszerepet filmben, alkatilag pedig jól passzol hozzá a lelkismeretes, de kissé mamlasz Rudi. A karakter által bejárt, sötétebb helyekre vezető út kihívásai viszont túlnőnek rajta. Forgatókönyvírói szempontból Deák Kristóf remekül lefektette a folyamatot, ahogy a saját szakállára kutakodni kezdő főhősben lépésről lépésre szakadnak át az erkölcsi gátak: annak érdekében, hogy közelebb jusson az elkövetőhöz, önmaga is egyre többször alkalmazza az unokázós bűnözők módszereit.
Ismerős, de a vásznon mostanában csak ritkán feltűnő arcokat fedezhetünk fel újra Mikó Istvántól Baranyi Lászlón át Tordai Teriig. Papp János kiemelkedő a bosszúszomjas, fegyvermániás Gyuri bácsiként, aki vállon ülő kisördögként bujtogatja a főhőst, Hámori Ildikó marihuána fogyasztó Icu nénije pedig imádnivaló. Nyerő húzás lett volna ezt a történetet az idősek perspektívájából elmesélni, könnyedén el tudnánk képzelni egy egész filmet, ami erre a szórakoztató társaságra épít.
Fotó: Fórum Hungary
A film viszont gondban van a műfaji elvárásokkal. Egy igazi bosszúthriller megköveteli az akciót, és az Az unoka ugyan nem laposodik el, de igazán nem is tud felpörögni. Egy kis száguldozáson, sovány verekedésben és pisztollyal való hadonászásban merülnek ki az adrenalindúsabb pillanatai. Nagy kár, mivel a gonosztevői, a kétfős bűnbanda csúfos bukásáért őszintén lehet szurkolni.
A kopaszra borotvált Jászberényi Gábor vérbeli, gátlástalan főgonosz, aki egy ponton nem csak a főhőst, hanem a minket is képes elbizonytalanítani abban, hogy már kiismerte őt. Aljasságban méltó társaként Bárdos Judit remekel, egy kaméleon gyorsaságával váltogatja a hivatalos közeg és a tróger bűnöző személyiséget, annak megfelelően, kivel beszél épp. Annak ellenére is emlékezetes párost alkotnak, hogy valójában alig jut nekik közös jelenet.
Egy másik hiányzó műfaji összetevő a kegyetlenség, ami bármiféle veszélyérzetet adna. Természetesen nem elvárás olyan szélsőségekig merészkedni, mint mondjuk Park Chan-wook Bosszú-trilógiája tette, de Deák filmjének mesébe illő lezárása még saját, viszonylag földközeli tónusának is ellentmond.
Fotó: Fórum Hungary
Deák emberszeretete és igazságérzete még a legsötétebb fellegeken is átvilágít, de ez ugyanakkor Az unokát meg is gátolja abban, hogy bűnügyi filmként ütős legyen, hogy merjen úgy igazán kemény lenni. Filmjén érződik a társadalomjobbító, figyelemfelkeltő szándék, bőven kerültek bele remek ötletek és emlékezetes karakterek, thrillerként viszont egyszerűen vérszegény.
Aki tehát egy magyar Bosszúvágyra vágyik, továbbra is be kell hogy érje András Ferenc klasszikus Dögkeselyűjével, ami egyébként Az unokához képest pont fordított alaphelyzetből, egy idősek által elkövetett átverésből indul ki, de utána egyszer sem tapos rá önmagától a fékre.
