Divinyi Réka

filmhu: Az imdb.com szerinti első forgatókönyves munkád a Barátok közt. Mégis, hogyan lesz valakiből egyik napról a másikra egy szappanopera szerzője?

Divinyi Réka: Főiskolás voltam, amikor szóltak, hogy indul egy napi sorozat. Ehhez kerestek írókat. Kiderült, hogy egy angol írókból álló stáb fog kiválasztani a pályázók közül hármat, akiket megtanítanak, hogyan kell professzionális színvonalon szappanoperát írni. Szerencsés voltam, hogy a kiválasztottak közé kerültem, mert így egy év alatt megtanultam a műfaj minden csínját-bínját. Közben azért rájöttem, hogy számomra ez túlságosan kötött műfaj. Úgyhogy mire beindult a sorozat, átmentem dialógusírónak, mert amellett tudtam mással is foglalkozni. Ezt egyébként minden kezdő írónak ajánlom, mert sehol máshol nincs arra lehetőség, hogy amit leírsz, azt rendszeresen visszanézhesd a tévében.

filmhu: Tudomásom szerint nálunk nincs nagyon átjárás a tévé és a film között. Neked mégis sikerült.

D.R.: Ez Goda Krisztának köszönhető. Mielőtt vele találkoztam, nem volt igazán kapcsolatom filmesekkel. (2001-et írunk – filmhu) Kriszta akkor már dolgozott Heller Gáborral a Csak szex-en, de odaadta a forgatókönyv épp aktuális változatát. Miután elmondtam a véleményemet, megkért, szálljak be én is az írásba.

filmhu: Azt hiszem Linda Seger írja, hogy az első három forgatókönyv, amit ír az ember, sosem jó. A Csak szex neked valójában hányadik munkád volt?

D.R.: Filmforgatókönyvből az első. De addigra már volt rutinom a dialógusírásban és a dramaturgiában. Mégis örülök, hogy nem egyedül vágtam neki az írásnak. Egymásra támaszkodtunk, hiszen Krisztának is volt forgatókönyvírói tapasztalata, mert az UCLA–n, ahol tanult, több könyvet is kellett írnia.

filmhu: Akkor neki volt a Csak szex a negyedik könyve…

D.R.: (nevet) Talán igen. Hevert az asztalfiókban pár forgatókönyv. Ahogy Gábornak is. Úgyhogy tudtuk kontrollálni egymást. Attól kezdve, hogy beszálltam, már csak én írtam a könyvet, de volt egy jó alap, és fogták a kezem, ha rossz irányba mentem, jó útra tereltek.

Kinek a hanyadikja? Csak szex...

filmhu: A Csak szex után mennyire volt nehéz egy fiús történetbe (Tibor vagyok, de hódítani akarok) csöppenni?

D.R.: Nem az számít, hogy fiús, vagy lányos egy történet. Megpróbáltam megtalálni az engem érdeklő pontokat, azt, ami nekem fontos. Ha egy történetben nincs olyan probléma, ami megérint, nem tudom megírni... De jó volt kiírni magamból ezt a gimnazista lúzerséget és az idősödő, nőiességébe kapaszkodó nő figurája is érdekelt…

filmhu: Csak nem eleve Gregor Bernadettre írtad a szerepet?

D.R.: Nem, fiktív karaktert képzeltem magam elé. Fonyó Gergelynek viszont egyáltalán nem volt könnyű olyan nőt találnia, aki már nem túl fiatal, de még külsőleg is nagyon vonzó. Mindig az a baj, hogy olyan karaktereket alkotok, akiknek a megfelelőjét Magyarországon nem lehet megtalálni.

filmhu: Akkor ezért játssza Lora szerepét is Lucia Brawley…

D.R.: (habozik) Valószínűleg igen. Írás közben sosem gondolkozom színészben, utána viszont jön a nagy meglepetés. A Csak szex-ben eredetileg egy negyvenéves karakter volt Tamás figurája. Goda Kriszta viszont nem talált megfelelő színészt, úgyhogy át kellett írni a figurát Csányi Sándorra, aki eredetileg Alit, a török büfést alakította volna. Zseniális volt egyébként török büfésnek is.

filmhu:  Úgy tudom, a Szabadság, szerelem esetében Joe Esterhas könyvét több mint a felére meghúztad.

D.R.: Nem én húztam meg, hanem Gárdos Éva. Esterhas könyve egészen napjainkig tartott, Éva pedig abból metszett ki egy szeletet, ami a film fő sodra lett. Én azért kerültem bele, hogy a fiatalokhoz közelebb vigyem a történetet. Tartalmában és nyelvezetében is. Nem volt könnyű kitalálni, hogyan beszélhettek ötven évvel ezelőtt pl. a vízipólósok úgy, hogy az a mai fiatalok számára is élvezhető legyen, ezért sok verzió született. A rendező, Goda Kriszta is kért jónéhány változtatást és Andynek (Andrew G. Vajna – filmhu) is nagyon határozott elképzelései voltak a forgatókönyvvel kapcsolatban. Így jó párszor átírtam, néha még a forgatás alatt is, amíg végül elégedettek voltak a könyvvel.

filmhu: A forgatókönyv írásához milyen kutatómunkát kellett végezned?

D.R.: Rengeteget olvastam. Andy egy egész könyvtárat küldött nekem, elolvastam például egy vastag vízilabda-lexikont is, hogy jobban megismerjem ezt a játékot és a sportolókat, felhasználtam a nyelvezetüket, sőt néha a poénjaikat is. De rengeteg 56-rol szóló dokumentumot is olvastam, hiszen muszáj volt tudnunk napról-napra a forradalom menetét. Sőt, sokszor nekünk kellett bizonyos homályos történelmi szituációkról kitalálnunk, pontosan mi is történhetett, hiszen egy zavaros helyzetet nem lehet filmen ábrázolni. És persze filmeket néztünk. Andy sok filmet küldött, főleg dokumentumfilmeket, hogy átérezzem a kor hangulatát.

filmhu: Ezt a kutatómunkát mindig elvégzed?

D.R.: A Csak szex-nél ismertem a színházi közeget, de a romantikus vígjátékba azért beleástam magam. A Tibor vagyok esetében a ’teen sex comedy’-t tanulmányoztam, most a Lorá-nál pedig beszéltem vakokkal, és sok hasonló hangulatú filmet néztem.

filmhu: Ezen kívül még mi a munkamódszered?

D.R.: Sajnos nem vagyok olyan fegyelmezett, mint Thomas Mann. Halogatom az írást, amíg csak lehet és csak amikor már közeledik a határidő, akkor vagyok képes nekiülni. De akkor éjjel-nappal, amíg el nem készülök. Még mielőtt megkérdeznéd, kizárólag számítógépen írok. Naná, hiszen el sem tudom olvasni az írásomat. (nevet) A Final Draft viszont jócskán megkönnyíti az életet.

 

Vizipóló, lexikonból Szabadság, szerelem

filmhu: Csak a forgatókönyvet nem írja meg helyetted. Te hogy csinálod?

D.R.: Nem szeretek treatmentet írni. Szinopszis persze készül, méghozzá jó részletes, de a treatmentig már nem jutok el. Viszont abban a pillanatban, hogy elkezdem írni magát a forgatókönyvet, a történetet is intenzívebben látom magam előtt. Az apróbb részletek meg úgyis kialakulnak menet közben. A karakterek ugyanígy, először csak nagy vonalakban vannak meg, aztán egyre kidolgozottabbak lesznek. Szerencsére mindenből sok verziót írok, legalább tizet, tehát van alkalom a forgatókönyvépítésre.

filmhu: Eddig csak felkérésre írtál, de van-e saját, asztalfiókban lapuló forgatókönyved?

D.R.: Most hogy mondod, van egy könyvem. Még régen írtam, csak menet közben rájöttem, hogy ez mégsem az én filmem. Lehet, hogy oda kéne adni valakinek, akinek több köze van ehhez a témához. És persze van rengeteg ötlet és terv…

filmhu: A filmeket nézve meg lehet különböztetni, hogy mely részeket írtad te, és melyeket valaki más?

D.R.: Már csak azért sem lehet, mert nincs olyan mondat, amihez ne nyúlnék hozzá. Emiatt nem vagyok jó script doctor, nem tudom csak azokat a részeket átírni, amire tényleg szükség van. 80-90 százalékát biztos átírom a könyveknek. Nem azért, mert olyan rosszak lennének, hanem mert a saját gondolataimat jobban tudom követni. Különben meg látszana is a különbség. A végső fázist ezért muszáj egy embernek csinálnia. Szerencsére mindig sikerült olyan alkotótársakat találni, akikkel hasonlóan gondolkodunk, mert így nem érzik úgy, hogy rájuk erőltettem a saját stílusomat.

filmhu: Altman halálakor azt mondtad, hogy mindig irigyelted, amiért a dialógusokból építi fel a történetet.

D.R.: Altman dialógjai zseniálisak. Mintha csak hallgatózna, úgy halljuk mi is a különböző töredékeket, párbeszédfoszlányokat – lásd Gosford Parkvagy épp a Pret-a-porter. Nagyon nehéz ilyet írni, már próbáltam. És bár általában nem tartom szerencsésnek, ha a rendező írja a forgatókönyvet, vannak akik ebben is zseniálisak. Imádom például Almodóvar, Luc Besson, vagy éppen Tarantino könyveit. De nincs elsőszámú kedvenc, rengeteg filmet szeretek, teljesen függetlenül a műfajtól. És mindenkit irigylek, aki jót csinál.

filmhu: És te hogy írsz dialógot? Hallgatod az embereket? Netán a netet böngészed…

D.R.: Azt is. De például szeretek tinik mellett utazni a villamoson. Annak ellenére, hogy én fiatalnak gondolom magam, a Tibor vagyok kapcsán azzal szembesültem, hogy amikor elolvasták a filmben szereplő srácok a könyvet, egyből cikizni is kezdték. Szóval haladni kell a korral, és figyelni rá, hogy beszélnek a nagyszülők, hogy beszélnek a fiatalok vagy a különböző társadalmi rétegek képviselői.

Haladni kell a korral... Tibor vagyok, de hódítani akarok

filmhu: Igaz is, művészfilmet még nem írtál.

D.R.: A közönségfilmnél a forgatókönyvet a rendező a legjobb tudása szerint viszi vászonra. A művészfilmnél viszont a művész a maga stílusában fogalmazza újra a forgatókönyvet, ezért van egy alá-fölérendeltségi viszony.

filmhu: És mi lenne, ha egy közönségfilmes könyvedből művészfilmet csinálna valaki?

D.R.: (elképed) Hát, valószínűleg megőrülnék, hiszen nem azért készült. De igazából az a lényeg, hogy akivel együtt dolgozom, azzal egy nyelvet beszéljek, onnan kezdve a műfaj majdnem mindegy. Az életem úgy hozta, hogy akikkel eddig dolgoztam, a közönségfilm felé mentek el. Mellesleg nem tartom magam művésznek, csak jó szakembernek.

filmhu: Szoktál pályázni projektfejlesztésre?

D.R.: Persze. Mármint különböző cégek pályáznak a forgatókönyvemmel. De általában nem szoktam támogatást kapni. 2006-ban azokat a filmeket, amikben dolgoztam, több mint egymillió néző látta. Azt reméltük ez elég lesz ahhoz, hogy újra bizalmat kapjunk egy következő mozira, de nem így történt. 

filmhu: Meg se kérdem, mit gondolsz a normatív támogatásokról.

D.R.: Épp ezért hasznos és fontos dolognak tartom. Hiszen ha lesz rá pénz, ez segíthet hozzá, hogy Goda Krisztával újra dolgozni tudjunk. Ráadásul lehetőséget nyújt a nézőknek, hogy eldönthessék, milyen tipusú filmeket szeretnének látni a moziban.

filmhu: Azért a szintén nézett tévéről se feledkezzünk meg. Mivel egy tévésorozatban kezdted a filmes pályát, felmerül a kérdés, szoktad-e nézni az amerikai sorozatokat?

D.R.: A Született feleségek-et például nagyon szeretem… Bejött még a Szívek szállodája, de Az elnök emberei-t is imádom. Sajnos későn adják, ahogy az Alias-t is, ami kizárja, hogy követni tudjam őket. ASzökésvagy a Lost szintén kimaradt, de amit láttam belőlük, az tetszett. Most a 24első évadját próbálom levadászni. Na, ezek azok a művek, amelyeknél nem vetődik fel, hogy szégyen sorozatokat írni… Bármit megadnék, ha a Született feleségek írócsapatában eltölthetnék akár csak fél évet.

filmhu.: A rendezői székbe nem vágysz?

D.R.: Nem vagyok rendező alkat, szeretem megtartani azt a luxust, hogy azt találjak ki, amit akarok, és ne nekem kelljen foglalkozni a megvalósítással.

Muszáj rugalmasnak lenni... Nagy Péter a Lora-ban

filmhu: Tanításon sem gondolkodtál soha?


D.R.: De hát én is csak most kezdtem. Engem kell, hogy tanítsanak.

filmhu: És mit ajánlasz azoknak, akik a nyomdokaidba szeretnének lépni?

D.R.: Azt gondolom, hogy aki ebben a szakmában boldogulni akar, annak tudomásul kell vennie, hogy esetleg nem írt jót. Ezen nem szabad megsértődni, helyette újra kell írni az egészet. Különben is, egy ember írói munkásságát nem a rossz munkák határozzák meg, hanem a jók. Mindenki írt rossz könyveket. A legeslegjobbak is.

filmhu: Úgy érted, te is?

D.R.: Rengeteget, persze. De mindig voltak, akik ezt megmondták. Kell a visszajelzés. Ahogy mindig készen kell állni, hogy újraírd a könyvet. Ha kell, ezerszer is. De előfordul, hogy ki kell dobni a könyvet a kukába. Ez sem gond. Mert aki forgatókönyvíró, az úgyis ír.

filmhu: És azután?

D.R.: Nem arra kell várni, hogy felfedezzék az egy szem könyvedet, hanem addig kell írni, amíg elfogadják, amit írsz. Muszáj rugalmasnak is lenni ebben a szakmában.