A lojalitás ellenére is kirúghatnak
filmhu:Az operatőrökről két teória létezik: az egyik azt mondja, hogy a nagy kaliberű operatőrnek saját stílusa van; a másik azt, hogy mindig az adott történethez kell megtalálnia a stílust. Ön melyik utat követi?
Eduardo Serra: Azért vagyok ott a forgatáson, hogy segítsek hidat építeni a sztori és a közönség, illetve a forgatókönyv és a filmvászon között. Az a dolgom, hogy fordítsak, tolmácsoljak. Remélem, hogy nem lehet felismerni a filmjeimen, hogy én fényképeztem őket. Nincs tehát stílusom a kamera előtt. Van viszont egy már-már filozófiai alapelvem: ragaszkodom a természetes fényekhez. Ha például a díszlet egy szoba, az ablakon keresztül fogom bevilágítani, ahonnan a napfény jönne, és nem a mennyezet irányából, a műterem zsinórpadlásáról dobom meg fénnyel.
filmhu:Ön fényképezte Vincent Ward két filmjét, meglehetősen misztikus alkotásokat. Ward elvárja Öntől, hogy magáénak vallja művei spirituális látásmódját?
E.S.: Nem, nem, nem. Ha így lenne, nem velem dolgozott volna. Ugyanis nálam kevésbé misztikus figura aligha létezik (nevet). Vincent egyébként jelenleg Új-Zélandon forgat, a főszereplő megbetegedett, el kellett halasztani a forgatást. Beszéltünk telefonon, megkért, hogy segítsek, de nem értem rá. (Azóta Wardot leváltották a producerek. A rendezői teendőket a film operatőre vette át – K.L.)
filmhu:Ward vizionárius rendező. Hogyan lehet együttműködni egy ilyen típusú képalkotóval?
E.S.: Nagyon nehezen. Vincenttel dolgozni egyszerre öröm és fájdalmas nyűglődés. Mert együtt olyan dolgokat érünk el, amire senki más nem képes, de valami mindig hiányzik. A kép sosem teljes, nem lehet maradéktalanul elérni a kitűzött célt, habár a közelben járunk. A Csodás álmok jönnek remekmű, de őszintén szólva senki se vette észre. Azzal vigasztalódhatom, hogy a létrehozásának az élménye örökre megmarad bennem.
filmhu:Olyan sztárok álltak a kamerája előtt, mint Juliette Binoche, Jeanne Moreau, Bruce Willis, Kevin Spacey, Jerry Lewis, Demi Moore, Robin Williams, Carol Bouquet, Charlotte Rampling, Isabelle Huppert vagy Scarlett Johansson. Mi van akkor, ha ki nem állhat egy színész(nő)t, mégis kívánatossá kell tennie a kamera előtt. 
Kevin Spacey a Beyond the Sea
forgatásán
E.S.: Ez lojalitás kérdése. A történetet szolgálom. Megteszek minden tőlem telhetőt, amit a sztori megkíván. Egyszer még egy színésznőt is rondává kellett változtatnom.
filmhu: És ki volt az?
E.S.: Kate Winslet. A Lidércfény végén mindent beleadtam, hogy csúnyának látsszon. Nehezemre esett. De nem hallgathatok a személyes érzéseimre.
filmhu:Érdemes az európai operatőröknek Hollywoodba menni dolgozni?
E.S.: Az én munkámat nem változtatta meg Hollywood, de van egy probléma: hatalmas a gépezet, és könnyen a maga feje után megy. Ha nem parancsol megálljt az ember, elszalad a szekér, és maga alá gyűri. Nem könnyű feltartóztatni. A gépezet könnyen átveszi a hatalmat. Ez engem személy szerint nem érint, de sok európai kollégámmal gyűlt meg ezzel a baja.
filmhu:Amerikában minden nagy operatőrt legalább egyszer életében kirúgtak egy filmből.
E.S.: Ott mindenkit kirúgnak, ez a dolgok rendje. Velem ez Angliában történt meg, ’98-ban. Nem mondanám, hogy kirúgtak, de egy hét után otthagytam a filmet, mert nem értettünk egyet a rendezővel. Aki egyébként maga is operatőr volt, s ez nem könnyítette a helyzetet. (A Misszió és a Gyilkos mezők kétszeres Oscar-díjas operatőréről, Chris Mengesről van szó, és Az elveszett fiú című filmről – K.L.). A forgatás előtt tisztázni kell mindent a rendezővel, hogy megértsük egymást, és közös nevezőre jussunk.
filmhu:Az utóbbi években a Távol a mennyországtól és A leány gyöngy fülbevalóval volt az a két film, ahol a képek szépsége szinte fejbe kólintotta az embert. Nem áll ilyenkor a kép a történetmesélés útjába?
E.S.: Nem a szépséget hajszoltam. De nem lehet kibújni az alól, hogy a sztori egy festőről, és a képéről szól. Természetesen a korabeli németalföldi festészetre hivatkoztunk a képek megalkotásánál, de nem konkrét festményekre. Több szabadságom volt, például erősebb fénykontrasztokat teremthettem. 
Leány Gyöngy fülbevalóval
filmhu:Általában inspirálják a festők művei?
E.S.: Igen, de nem csak ők. Gyakran a fotográfusok, nem feltétlenül a leghíresebbek. Tudja, vannak filmkészítők, akiknek határtalan a fantáziájuk. Leülnek egy sötét szobában, és briliáns ötleteik támadnak. És vannak azok, akiknek ismerniük kell mindazt, amit korábban mások létrehoztak, hogy nekik is ötleteik támadjanak. Jómagam ebbe a típusba tartozom. Könyvek között élek, és amikor egy filmre készülök, a párizsi otthonomban bevonulok a könyvtárszobámba. Néhány éjszakán át sokféle dokumentumon, fotókon, albumokon rágom át magam, aztán meg kimegyek a helyszínre. Olyan vagyok, mint egy szivacs, mindent magamba szívok. Ez fontos, mert sok rendezőnek nincs meg a szókincse ahhoz, hogy elmagyarázza, mit akar látni. Ilyenkor képeket nézegetünk, gondolkodunk. Az egyik rendező például azt kérte tőlem, hogy a film kék legyen és meleg árnyalatú – ami technikailag nonszensz. Aztán rájöttem, hogy ami neki kell, az nem más, mint Kalifornia.
filmhu:Mennyi ideje van felkészülésre a forgatás előtt?
E.S.: Amerikában van úgy, hogy a látványtervezőt már fél évvel korábban szerződtetik, az operatőrt csak két-három hónappal a forgatást megelőzően. Általában öt-tíz hét jut az aktív előkészítésre. Európában alig egy-két hét. Hollywoodban azt akarják, hogy végig ott legyen az ember, ha bármilyen kérdés merül fel, azonnal megoldhassa. Azt a kutatómunkát, amit a könyvtáramban végeznék el, ott az irodában kell megoldanom.
A további jelöltek az Európai Filmdíj operatőri kategóriájában:
Javier Aguirresarobe – A belső tenger (Alejandro Amenábar)
José Luis Alcaine – Rossz nevelés (Pedro Almodóvar)
Koltai Lajos – Csodálatos Júlia (Szabó István)
Alwin Kuchler & Marcel Zyskind – Code 46 (Michael Winterbottom)
Andreas Sinanos – Trilogia – To Livadi Pou Dakrizi (Theo Angelopulosz)
