Ha van igazi magyar filmszínésznő, akkor Tolnay Klári (született Tolnay Rozália) az. A jó házból való úrilánynak pillanatra ugyan megfordult a fejében, hogy missziós apáca lesz, ám a családja olyan aggodalommal figyelte ezt az elhatározást, hogy Debrecenből felküldték Pestre anyai unokatestvéréhez, Bókay János íróhoz. A nagyváros, a bálok és a színház hamar eltérítették a fiatal lányt a szűzi pályáról, meghallgatásokra kezdett járni, de Rajnay Gábor, Heltai Jenő és Hevesi Sándor sem kecsegtette sok jóval. Végül Gaál Béla fedezte fel, akinek kezdetben színitanodájába járt, majd a filmrendező beprotezsálta a Hunnia Filmgyárba, apró filmes statiszta szerepei alatt ragadt rá az akkoriban még különlegesebbnek számító Klári név.
A Vígszínházhoz 1934-ban került, véletlenül. Jób Dániel direktor először ösztöndíjas tagnak vette fel az akkor húszéves lányt. Tolnay minden próbán megjelent, tanult és órákig nézte a sötét nézőtérről a kor színészóriásait, így leste el milyen az igazi színházi légkör, hogyan kell egy előadóművésznek átlényegülni, megformálni a karakter jellemét. 1949-ig maradt a körúton álló színházban, ahol az utolsó fél évben Somló Istvánnal és Benkő Gyulával közösen megbízott társigazgató volt. 1946 és 1948 között a legendás Művész Színház több produkciójában is részt vett, 1950-től haláláig a Madách Színház társulatához tartozott.
A szerelem is a filmhez kötötte. Első férjéhez, Ráthonyi Ákos filmrendezőhöz 1936-ban ment hozzá, kilenc évig tartó házasságukból két gyerekük született: 1940-ben Zsuzsanna, majd a háború alatt egy fiú. Egy bombatámadás miatt azonban idő előtt megindult a szülés, és a Mártában az újszülöttet nem lehetett megmenteni. A II. világháborút követően férje külföldre emigrált, lánya pedig 1956-ban követte. Válása után a nála évekkel fiatalabb Darvas Ivánnal találtak egymásra, akivel a Művész Színházban ismerkedtek meg, és akivel 1959-ig éltek együtt.
Tolnay 1993-ban, Mészöly Dezső tévéműsorában vallott először Márai Sándorhoz fűződő titkos viszonyáról. 1945-ben mutatta be a Vígszínház Márai Varázs című darabját, amelynek kapcsán megismerkedett személyesen is az íróval. Kettejük kapcsolata olyannyira titkos volt, hogy Márai az Ismeretlen kínai költő elnevezés mögé bújt, aki mögött egy jelentéktelen kínai poétát tételeztek fel, aki a nagy bokszerlázadás idején a fővárostól távol tengette sanyarú napjait, mert az irodalmi életből feltehetően politikai ellenfelei és irodalmi vetélytársai száműzték. Személyes hangú verseit egy távollévő, ismeretlen nevű volt császári táncosnőhöz (Tolnayhoz) írta, akinek személyét szintén találgatások övezték. Részlet Márai titkos leveleiből: "Kedd. Ajánlanám a következőket: szerdán, ha nem lesz rossz az idő, 1 h-kor várom a híd budai kijáratánál. Ha esik, akkor a pesti oldalon várom, ugyanabban az időben, az Országház kávéház előtt. Ha szerda valamilyen okból nem jó, akkor pénteken várom, ugyanez időben, ugyanígy: jó időben Budán, esőben Pesten. - Mindenesetre várom szerdán, s ha nem jön, akkor pénteken. Jó lesz így? Kezit, lábát csókolom."
A kétszeres Kossuth-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1998. október 27-én hunyt el.
Meseautó (1934)
Gaál Béla tanítványaként talán nem meglepő, hogy a rendező már első hangos nagyjátékfilmjében szerepeltette - igaz ekkor még csak mellékszereplőként. A Tolnay által alakított Sári a főhősnő legjobb barátnője, ő ajánlja be Verát a bankba, ahol aztán kezdetét veszi a tévedések vígjátéka. Természetesen Sári a klasszikus "egy a párna, egy a részvény, egy lehelet, egy részvény" jelenetet is végigasszisztálta a háttérből.
Légy jó mindhalálig (1936)
Móricz Zsigmond regényét először a később emigrált és Hollywoodban tevékenykedő Székely István vitte vászonra. Tolnay itt is mellékszereplőként tűnik fel, a szép Bella kisasszonyt alakította, akivel a Nyilas Misit megformáló Dévényi Lacika összebarátkozik, de hamar kiderül, hogy ő is inkább udvarlójának hisz, mint a kisfiúnak. Misi pedig szívszorítóan szipog a film végén: "Nem akarok gyerekek közt élni, nem akarok a felnőttek közt lenni, én nem akarok ezen a földön élni, ha az emberek ilyen rosszak. Az édesanyám azt mondta nekem: 'Légy jó fiam, lágy jó mindhalálig.' Hát én meg akarok halni, mert ártatlan vagyok."
A hölgy egy kissé bogaras (1938)
Férjével együtt készített első filmjében egy kissé bogaras volt, ennek ellenére sok közös alkotást készítettek még. A Tolnay által alakított Bimbi munkanélküli és fogalma sincs, hogy miből fog élni, miből fogja kifizetni az albérletét. Szerencséjére az előző albérlő otthagyott egy ajánlólevelet, amely a Tormássy művek igazgatójához szól, és mivel a levélben az áll, hogy a "hölgy egy kissé bogaras", állást ugyan nem kap, de elszegődhet a vezérigazgató fiához gépírókisasszonynak.
Egy csók és más semmi (1941)
Három évvel később ismét főszerepet osztott rá a férje. A népszerű operett filmváltozatában válófélben lévő asszonyt alakít, aki megtetszik Albert Sándor fiatal ügyvédnek. Bár Anni is gyengéd érzelmeket táplál a Jávor Pál által megformált ügyvéd iránt, de mivel a házaspár éppen válni készül, nem szabad új férfiismeretségbe bonyolódnia.
Katyi (1942)
Varga Kató színésznő szeretne lenni, de a felvételi vizsgán belesül a szerepébe. A címszerepet alakító Tolnay Klári (akár csak pályája elején) most sem hagyja magát: kitalál magának egy figurát, Katyit, a vidéki megesett cselédlányt. Elszegődik Gesztyhez, az őt keményen bíráló befutott színészhez mindenesnek és ebben a minőségében rövidesen felforgatja az egész házat, pokollá teszi a színész életét.
Beszterce ostroma (1948)
Mikszáth Kálmán művét Keleti Márton vitte vászonra először, Tolnay pedig Apolkát, a "túszt" alakítja benne. Pongrácz István, Nedec várának az ura furcsa ember: nem szereti saját korát, ezért középkori várúrnak képzeli magát. Környezete is elfogadja hóbortját, és ezzel mintegy lovat adnak a gróf alá. Mint évszázadokkal azelőtt, hadjáratot indít az engedetlen város, Beszterce ellen. A komoly városatyák nagy zavarukban küldik hozzá a lányt, aki hamarosan megváltoztatja a hóbortos gróf életét.
Mese a 12 találatról (1956)
Makk Károly bájos és tipikusan kelet-európai vígjátékában három család kerül nehéz helyzetbe, véletlenül mindannyiuknak a közös totózás hoz megoldást, különösen, hogy tizenkét találatuk lesz. Tolnay itt megcsillanthatja komikusi vénáját az orvosfeleség szerepében, ugyanis Bartha doktorék lakása beázik, a kerületi ingatlankezelő vállalat pedig nem hárítja el a bajt, így a doktorék a válás küszöbére kerülnek.
Fűre lépni szabad (1960)
Nemsokára ismét vígjátéki karaktert formálhat meg, szintén egy Makk-filmben. A Fűre lépni szabadban Kárászék (az asszony szerepében Tolnayval) egy meggondolatlan felajánlást kihasználva beköltöznek a Kéri-villába, ahol ettől kezdve zűrzavaros jelenetek játszódnak le, és mindennapi a két család közötti veszekedés. Miközben a szülők marják egymást, a fiatalok egymásba szeretnek és a gyerekek boldogsága az egyetlen dolog, aminek kedvéért a sértett szülők hajlandók kibékülni.
Pacsirta (1963)
A Kosztolányi regényéből készült Ranódy-adaptációban Tolnay újfent anyát alakít. Vajkay (Páger Antal) és felesége görcsösen reménykednek abban, hogy szerencsétlen, csúf lányuk végre megtalálja társát és a boldogságot. Most is azért küldik el Pacsirtát (Nagy Anna) néhány napra a rokonokhoz, hogy bemutassák a háromgyermekes, özvegy ispánnak. A magára maradt házaspár lassan feleleveníti régi életét, ismét összetalálkozik a régi barátokkal, sőt még színházba is elmennek, ahol már évek óta nem jártak, mert Pacsirta nem bírja a színházszagot. A kettesben töltött napok múlásával egyre inkább szembenéznek elrontott életükkel, lányukért feláldozott, elvesztett boldogságukkal.
Apa - Egy hit naplója (1966)
Szabó István legendás újhullámos alkotásában Tolnay szintén a nehéz szülői sorssal néz szembe. Ám itt nem ő az, akinek szemüvegén keresztül látjuk a történetet. Férje (Gábor Miklós) 1945-ben, Budapest ostromakor vesztette életét. Kisfia (Bálint András) igen kevés személyes élményre emlékszik vele kapcsolatban, de használati tárgyaira, a bőrkabátra, szemüvegre, órára féltő gonddal vigyáz. A kisdiák képzeletében az apa lassanként legendás alakká nő, akinek tetteit mindig újabb élménnyel gazdagítja, színezi. Felnőtté válásakor szembe kell néznie azzal, hogy saját harcait magának kell megvívnia.
