Groó Diananak meghatározó élménye volt négy évvel ezelőtti filmje, a Csoda Krakkóban forgatása. Úgy látja, a koprodukció pozitív irányba terelheti egy film sikerességét. Elmondta, mivel már a forgatókönyv hatvan százaléka eleve Krakkóban játszódik, könnyű volt a lengyelek érdeklődését felkelteni, és nem kényszerválasztás volt a koprodukció. Groó szerint az a legfontosabb, hogy tárgyalóképesek legyenek.
Gigor Attila szólt következőnek, akinek frissebb emlékei vannak. Tavalyi filmje A nyomozó svéd-magyar-ír koprodukcióban készült, a hangot Svédországban keverték, a fényezés Írországban készült. Egy produceri workshopban találkoztak a svédekkel. Gigor eleve úgy strukturálja a filmjeit, hogy bárhova lehessen adaptálni őket, mivel nem lehet negligálni, mi lesz ha több pénz érkezik külföldről. A rendező azt mondta, az emberi kapcsolatok érdeklik, mint téma, és ezek nemzetközi kérdések.
Mundruczó Kornélnak a Szép napok volt az első olyan filmje, hogy külföldi partnerekkel kellett tárgyalnia. Elárulta, nehezen megy neki a tárgyalás, nem szeret kompromisszumokat kötni. Koprodukciós munkáknál kérdés, mennyire árusítja ki az ember a filmjét. Olyan koprodukciókban szeret dolgozni, ahol tisztelik az alkotói szabadságot - Erdély Mátyást, például nem szívesen cserélné le másik operatőrre. A Delta kapcsán elmondta, hogy amikor koprodukciós partnert keresett, több helyről is visszajött egy szereposztás, ami teljesen irreális volt. „Sokan rendezőt vásárolnának maguknak. Ha a piac megzabálja az alkotókat, akkor átlagos lesz a film színvonala.”
|
| Nemes Jeles László |
Mátyássy Áron még nem csinált filmet koprodukcióban, de úgy látja, magyar viszonyok között is végig kell járni ezt a kompromisszumkeresést. Huszonhárom nap alatt kellett leforgatni a nagyjátékfilmjét az Utolsó időket. „Ez durva adat, de a legtöbb első filmes így teszi. Az egész film az anyagi lehetőségekhez alakult. Ezért nem lenne probléma kompromisszumokat keresni, itthon is kell.”
Vranik Roland szerint a kreativitásnak nagyot jót tesz, ha kevés a pénz. Magyarországon is teljesen jól lehet filmet készíteni, az csak egy bonusz, ha a külföld is beszáll. Elmondta, hogy a Fekete kefe után megdagadt a zsebe producerek névjegykártyáival, de később egyik sem hívta vissza. Úgy látja, a személyes kapcsolatok számítanak.
Nemes Jeles László The Counterpart című kisfilmje magyar-holland koprodukcióban készült. Nemes elmondta, hogy a holland producerek magyar származásúak, és ez nem volt mellékes. A fejlesztés alatt álló nagyjátékfilmjének a tervét nem direkt úgy írják, hogy koprodukciós legyen, a történet miatt fognak osztrák és német partnert keresni, mert a film az Osztrák-Magyar Monarchiában játszódik.
Ujj Mészáros Károly, az Alena utazása rendezője, elmondta, hogy mivel a magyar stáb nagy része a szarajevói határon ragadt, helyi stábbal kellett dolgoznia. A rendezőnek jelenleg két nagyjátékfilm terve van, az egyikben van egy erős kulturális szál, ami japánhoz kötődik, de ez konvertálható más országba, ha máshonnan érdeklődnének a film iránt.
|
| Mundruczó Kornél |
Szabó Simon a Papírrepülők alkotója belátta, eddig fogalomzavarban szenvedett, hogy mi az a koprodukció. A Papírrepülők bevételéből a támogatók nem kértek pénzt, ezért inkább ko-finanszírozásról volt szó.
Arra a kérdésre, hogy milyen vonalon szeretnének elindulni, Szabó azt mondta, vannak filmek, amik hatnak rá, mint például Gus Van Sant Paranoid Parkja, ezt a vonalat követné. Vranik szerint nincs vonal, csak ötlet. Trendeket vizsgálni nagyon veszélyes. Ujj Mészáros szerint sem érdemes trendkövető magatartást követni. A film személyesebb játék, azt mondja el, mit gondol az alkotó a világról. Így személytől függ, hogy mennyire lesz korszerű. Gigor Attila is úgy látja, a trend abszolút munkafüggő és hibás tudatosan törekedni ilyesmire.
Mundruczó hiányolja a magyar filmből a politika és a kortárs megjelenítését, ami más országok filmgyártásában erősen jelen van. Úgy látja, ez a valódi probléma gyökere a magyar filmben.
Mátyássy Áron is érzi ezt a vákuumot a társadalompolitikai szinten. Úgy veszi észre, a rendezők piszkálgatják a témát, de nem vesznek róla tudomást, nem próbálják meg feldolgozni az élményeket és a rendszerváltás gondolati szinten még nem következett be. A forgalmazás problémáit vitatták meg következőknek a fiatal rendezők. Gondot okoz, hogy nincsen jó filmelőzetes, ami eladhatná a filmet. A rendezők egyetértettek abban, hogy ideálisan nem a rendező vágja az előzetest.
Pataki Ágnes producer a közönség soraiból osztotta meg a véleményét. Arra kérte a rendezőket és a producereket, gyakoroljanak nyomást a magyar forgalmazók felé, mert minden filmet úgy forgalmaznak, mintha teljesen egyformák lennének. Nem létezik tailor-made, testre szabott forgalmazás, pedig az lenne az ideális, ha minden film sajátos bánásmódban részesülne.
(A fotókat Valuska Gábor készítette)
Még több fotó a beszélgetésről
