A Háromezer számozott darab (korábbi munkacíme Ando Drom) forgatási helyszíne egy fémfeldolgozó üzem Csepelen, ami kívülről korántsem tűnik egy lelketlen ipari telepnek, a bejáratnál gondosan megépített kertecske, aranyos híddal, padokkal, ami gondolom az itt dolgozók lelki békéjért lett kialakítva – ha igazam van, ez egy nagyon kedves gesztus a gyár vezetőitől. Az üzem tulajdonképpen nem magát játssza, vagyis nem abban a kontextusban, amire elsőre gondolnánk: a történetben a színész főhősök Berlinben vannak a darabjukkal, ahol egy indusztriál buliban kötnek ki, vagyis nem egy szórakozóhelyen, hanem egy gyártelepen vannak. Az egymásra pakolt hatalmas, színes, összetömörített alumínium kockák csak dekorációként szolgáltak a DJ-pult körül, de így is egészen mágikus élmény volt belépni közéjük, amit még a dobozokból szivárgó áporodott sörszag se csorbított. Azért nem minden nap sétálgathat az ember három méter magas, esztétikus szeméthalmok között.
Mivel Császi Ádám nagyon elfoglalt volt a helyszínen, a forgatás előzményeibe a film producere, Bodzsár István avatott be részletesebben. Elmesélte, hogy eredetileg júliusban kezdődtek volna a munkálatok, de a járvány miatt szeptemberre tolódott az indulás. “Kreatív munka zajlott helyette nyáron, amit el lehetett végezni íróasztalnál és Zoomon keresztül, azt Ádám, Cseh Renátó látványtervező és Balázs István Balázs operatőr megcsinálta. A casting is Zoomon keresztül, kicsit nehézkesen ment, mégsem olyan, mint élőben látni az összhangot, a szemek villanását. Viszont ebben az időszakban el tudott készülni a forgatókönyvnek egy olyan szintű feldolgozása, hogy a forgatás kezdetén minden a helyén volt. Ádámék a helyszínek fotói alapján mindent felsnitteltek, élőben gyakorlatilag már nem érte őket meglepetés, meg volt megvolt a fejükben az anyag.”
A Tudás Hatalom csoport tavaly ősszel mutatta be a Jurányiban a Cigány magyar című darabját, ami hatalmas siker volt, minden alkalommal teltházat csinált, év elején pedig meghívták őket egy rangos berlini színházi fesztiválra is, amit a Deutsches Theater-ben tartottak. Bodzsár István évek óta dolgozik együtt Ádámmal különböző projekteken, és év elején előállt a Háromezer számozott darab ötletével. “Azt mondta, hogy jó lenne egy olyan filmet csinálni, ami a rasszizmus-ellenességről, a toleranciáról, az elfogadásról szól.” István is látta a darabot, és bár elmondása szerint sok szálon összefügg a filmmel, nem a színházi előadás adaptációja készül. “A darabban a szereplők a színpadon állva történeteket meséltek, sokszor a saját életükből merítve. A színdarab születéséből indult ki az egész, de amikor Berlinbe utaztak a fesztiválra, akkor ugrott szintet a filmterv. Összefonódott a már meglévő élményük azzal, ami koncentráltan érte őket odakint. Vissza lehet fejteni, hogy milyen hatások érték őket, mit láttak, és hogy mekkora sikere volt ott is a darabnak. Így született meg ez a furcsa szerkezetű forgatókönyv.”
A Cigány magyar szereplői: Pászik Cristopher, Pápai Rómeó, Oláh Edmond, Farkas Franciska, Varga Norbert / Fotó: Lakatos Péter
A film egyik főszereplője, Pápai Rómeó szintén megerősítette ezt a furcsaságot, bár ő a keserű humort is látja benne. “Egyszerre lesz vicces és furcsa, amikor úgy nevetsz, hogy igazából nem szabadna. A színdarabot is ilyennek akartuk, van sok vicces rész, csak utána elgondolkodik az ember, hogy min is nevetett olyan jóízűen.” Farkas Franciska az elmúlt fél évben gyermekfelügyelőként dolgozott, egészen a forgatásig ott teltek a mindennapjai, és azt mondja, utána talán vissza is fog menni, hogy folytassa a munkát. Császi Ádámmal és a színész társaival már a Cigány magyarban is együtt dolgoztak, a Tudás Hatalom nevű kreatív műhelyük videoklipjeit is Ádám szokta készíteni, összeszoktak, jól tudnak együtt működni. “A darabban elmesélt szövegekből született meg ez a film, amelynek az érzékenyítés, a rasszizmus, a kirekesztettség, a periférián lévő emberek bevonása a témája. És ami a lényeg, hogy végre első kézből, első szám első személyben beszélnek azok az emberek, és arról a témáról, amiről csak ők beszélhetnek hitelesen, nem pedig mások teszik meg helyettük.”
Farkas Franciska
“Nem szemérmesen vagy szofisztikáltan kapargatjuk a felszínt, mint más szociográf filmekben, azokban sokszor hiányolom a bátorságot, ez viszont nagyon bátor lesz. Arról is szól, hogy a színészek és a művészek hogyan mozognak ebben a világban, hogyan zsákmányolják ki ezeket a szegény embereket, akiknek a témájukat filmre viszik. Elmennek Ózdra forgatni, aztán hazamennek az öröklakásukba, lefekszenek a selyem ágyneműbe, másnap elmennek a Four Seasons-be ebédelni, aztán tovább egy filmfesztiválra, és átveszik a filmnek járó díjat. Ott azt mondják, mennyire valóságos és erős, ahogy megmutatta ezt a nyomort, de azok az emberek továbbra is ott vannak Ózdon, 5000 forinttal a zsebükben, és közben éhen halnak. Ennek a filmnek az a célja, hogy elgondolkodtasson, és mindezt olyan stílusban teszi, amilyenben szerintem még senki soha nem tette. Nagyon személyes, közvetlen, zavarbaejtő lesz. Azt gondolom, hogy mérföldkő lesz a magyar filmtörténetben.”
A film mondanivalója és személyessége mellett Franciska a vizuális világot is kiemelte. “Az erős stílushoz hozzáad az is, ahogy Balázs István Balázs fényképezi a filmet. Minden nap leesik az állam, elképesztően jól néz ki.” A film operatőre az Űrpiknik után végre újra kísérletező szellemű filmet fényképezhet, az alumínium telepet vizuális szempontból nagyon izgalmasnak tartja, de szerinte az egész filmet különleges képi világ jellemzi majd. “Cseh Renátóval és Ádámmal rengeteg moodot néztünk ehhez és az összes helyszínhez is, és gondoltunk rá, hogy ki kéne menni Berlinbe is felvenni pár anyagot, de alapvetően színház- és lakásbelsők játszanak a filmben.”
Az Űrpikniknek és ennek a filmnek is a bátorságát értékeli a legjobban, mert az a céljuk, hogy mások legyenek, mint amik eddig itthon készültek. “Ez a film folyamatosan a fikció és valóság keveredésével játszik. Az egyik pillanatban egy hiperrealista jelenetet látunk, aztán egy svenk után kiderül, hogy egy másik helyszínen vagyunk. Folyamatosan az a célja, hogy aktívan tartsa és elbizonytalanítsa a nézőt. A legizgalmasabb annak a háznak a felvétele volt, amit Ózdról hoztak ide, és egy színpadon kellett újra felépíteni. Forog a teteje és az egész mozgatható, sok izgalmas technikai trükköt lehetett vele csinálni, de nem volt egyszerű.”
A főszerepeket Franciska és Rómeó mellett Gerner Csaba, Oláh Edmond, Varga Norbert, Pászik Cristopher és Horváth Kristóf alakítja, és hozzájuk csatlakozott egy német színész, Wieland Speck is, aki a berlini filmfesztivál Panorama szekciójának volt a vezetője, ahol a Viharsarok világpremierje is volt 2014-ben. Wieland és Ádám azóta tartják a kapcsolatot, így történhetett meg az, hogy most az alumínium kockák között, a film egyik szereplőjeként őt is meg tudtam szólítani. “Ádám a Viharsarok premierje után többször visszatért Berlinbe, többek közt ezzel a színdarabbal is, amit nagyon érdekesnek találtam. Sokat beszélgettünk róla, aztán egy nap kaptam tőle egy hívást, amiben felkért, hogy szerepeljek a filmben. Tetszett a könyv, annak ellenére, hogy még most sem vagyok biztos benne, hogyan fog összeállni a végére. Én az ő szemében egy nyugati ember vagyok, az ő szempontjai szerint alakul a karakterem, a színházi fesztivál igazgatójának a személye, aki könnyen lehet, hogy kelet-európai szemmel egy cinikus, unszimpatikus ember. Nagyon izgalmas, hogy nem magamat játszom.”
Varga Norbert, Wieland Speck és Pápai Rómeó
A romaság témája szerinte Németországban is alulreprezentált, nem foglalkoznak eleget a kisebbség problémáival. “Jelentős közösség van ott is, de ez a téma ugyanúgy a szőnyeg alá van söpörve, a hierarchia legalján vannak, senki sem akar foglalkozni velük. Pedig meg kell mutatni őket a társadalomnak, láttatni kell magukat, mert ha nem teszik meg, akkor nem történik semmilyen reakció, a társadalom nagy része továbbra is úgy tesz, mintha ott sem lennének.”
A Háromezer számozott darab tervezett bemutatója 2021 tavaszán lesz.
