Reisz Gáborral a premier előtti napokban beszélgettünk, és egy furcsa létállapotban találtuk a színész-rendezőt. Saját elmondása szerint időzavarba került, hiszen a Rossz versek kapcsán annyit kell a múltról beszélnie, hogy nehéz megmaradnia a jelenben. Mi is visszamentünk vele az időben, egyrészt a film elkészítésének a körülményeiről, másrészt a saját kamaszkori élményeiről kérdeztük, amelyek számos jelenetet megihlettek.
Kiderült, hogy egy teljesen más filmnek indult a Rossz versek. Reisz Gábor kezdetben egy film noirt írt, amelyben egy vizilabdás fiú beleszeret egy nála idősebb nőbe, rossz verseket kezd el neki írni, majd A postás mindig kétszer csenget-ben látottakhoz hasonló módon bonyolódik tovább a történet. A Rossz versek végül egy önéletrajzi ihletésű film lett, melyben egy szakításon frissen átesett harmincas srác a fiatalkori énjei segítségével próbál rájönni arra, hogy hol rontotta el. Reisz részletesen elmesélte a radikális átírás folyamatát, és azt is, hogy miért önmagát találta a legalkalmasabbnak a főszereplő eljátszására. Később azt is megosztotta velünk, színészként, illetve rendezőként melyik jelenetre a legbüszkébb.
Képkocka a Rossz versek című filmből (Fotó: Cirko Film)
A rendező utoljára a november végén, a torinói fesztiválon vette rá magát, hogy az elejétől a végéig megnézze a Rossz versek-et. Azt vette észre, hogy a lokálisnak gondolt poénokon, például a Szomszédok-hommage-on is nevet a közönség. A film a a híres gazdagréti teleregény mellett számos más filmet és időszakot is megidéz, és ahol csak lehetett, a műfajra vagy a korra jellemző technológiát használták. A rendező elárulta, hogy a pornófilmes betétnél nem csupán a jellegzetes beállításokat utánozták le, ugyanazt a kamerát használták, amivel a kilencvenes években nagyon sok pornót forgattak.
A filmkészítés technikai oldalának, illetve a hommage-ok kifejtése mellett személyes kérdésekre is válaszolt a rendező, kiderült, hogy terápiás jellegűnek gondolja-e a Rossz versek elkészítését, és hogy a film befejezése segített-e neki feldolgozni a saját szakítását. Reisz zavarban érzi magát attól, hogy szinte mindenki vele azonosítja a főhőst, előzetesen nem gondolt bele abba, hogy a múltja a film hatására a valóságban is megelevenedhet. Az egyik közönségtalálkozón például ott volt, és kérdezett is az a lány, Zita, akihez anno tizenévesen a verseket írta. A rendező elmesélte, hogy kamasz fejjel miért volt fontos neki, hogy pontosan száz verset írjon.
A versírás mellett Reisz Gábor többi fiatalkori hobbiját is végigvettük. "Megtanultam az első két akkordot, és rögtön saját dalt írtam belőle. Odáig nem jutottam el, hogy csajozni is lehessen vele" – mondta a gitározásról. Szerinte a kilencvenes években Rage Against the Machine-t vagy Red Hot Chili Pepperst kellett ahhoz a gitáron játszani, hogy felkeltse a lányok figyelmét, de neki az már nem ment. 15 évesen még abban az álomvilágban élt, hogy ő lehet a következő Benedek Tibor – emlékezett vissza a vizilabbdás múltjára, majd elmesélte, miért hagyott fel ezzel a sporttal, és hogy milyen nehéz volt a környezetével megértetnie, hogy ez több álmodozásnál, ő tényleg filmes akar lenni.
„Kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy benne kell lennie” - mondta Párizsról, hiszen a várostól rengeteg mindent kapott, fájdalmat és felemelő, fantasztikus dolgokat egyaránt. Egyedül akkor bizonytalanodott el egy picit, amikor arra emlékeztették, hogy Párizs „a szerelem városa”, és ezt már számtalan filmben kiaknázták. Reisz végül beleállt a dologba, és a megidézett Amélie csodálatos élete iránt érzett rajongását is vállalja, emlékei szerint ezt a filmet látta a legtöbbször moziban.
Az Amélie mellett különböző okok miatt az Egy makulátlan elme örökös ragyogásá-t, a Megáll az idő-t és a Piros cipellők-et is megnézték, a podcastből kiderül, melyiken aludt el a stáb nagy része. A Makulátlan elmé-hez hasonlóan a Rossz versek is nagy kedvvel lépdel át a valóságból a képzeletbe és vissza, ezt az átjárást parádés képi megoldásokkal, trükkökkel tették látványossá. Reisz részletesen elmesélte, hogyan építették fel azt a jelenetet, melyben a főszereplő az ágyából kikelve pát lépés után máris fejest ugrik a medencébe.
Reisz Gábor és Nagy Katica a Rossz versek című filmben (fotó: Cirko Film)
Mesélt még arról, hogy a filmet vehetjük-e a személyes politikai hitvallásának, kiderült, hogy Tarr Bélát is felhívta a film kedvéért, elárulta, miért pont Merthner Tamásnak és Csák Annának keresztelte el a két főszereplőt, és persze a Rossz versek zenéjéről is izgalmas részleteket árult el. „Ez egy eklektikus, több idősíkban játszódó, kaotikus film, amit három dolog köt össze, Merthner Tamás személye, a hangja és a zene” - hívta fel a figyelmet a VAN filmzenekar dalainak fontosságára. A saját ötletből fakadó szerzemények mellett a Gyöngyhajú lány is felcsendül, a rendező ennek kapcsán elmondta, hogy ment az egyezkedés Presser Gáborral.
Reisz úgy érzi, hogy teljesült az az igénye, hogy legyen egy személyes filmje. Nagyon meglepné, ha a következő egész estés rendezése is önéletrajzi ihletésű lenne. „Játékosság, műfajok kifordítása, álmodozás és szürrealizmus” - ez az, ami őt érdekli, ilyen típusú filmeket várhatunk tőle a jövőben. A beszélgetést az alábbi lejátszóra kattintva hallgathatod meg:
