A meghívás apropóját a Cirko-Gejzír moziban júniusig tartó retrospektív vetítéssorozat adta, amely a Dobozba zárt filmek címet kapta. Karrierjét a hatvanas években kezdő, néhány évtizeddel később egészen Amerikáig eljutó Gazdag Gyula filmjeiben kivételes pontossággal, és ahol ennek helye volt, humorral mutatott rá a Kádár-korszak abszurditására és romlottságára. Emiatt sokszor meggyűlt a baja az állami szervekkel, számos filmjét betiltották. Életművének méltó feldolgozásához podcast sorozatra lenne szükség, nem egyetlen adásra, mi most néhány kedvencünkről beszélgettünk vele bővebben.
Az 1970-es A válogatásban az állampárt ifjúsági szervezete, a csepeli KISZ keres magának beat zenekart – abszurd pillanatok, hatalmi helyzetben lévő emberek árulkodó gesztusainak egész sorát rögzítette Gazdag. Arra voltunk kíváncsiak, vajon vele is hasonlóan lekezelő módon bántak-e filmes pályája elején.
Hol volt, hol nem volt...
A sípoló macskakő című kultikus botrányfilmjében, amire később a Moszkva tér is visszautalt, a lázadás lehetőségeit kutatta, azt vizsgálta, hogyan változtathat helyzetén a tétlenségre kárhoztatott, hazugságokon tartott fiatalság. A film kapcsán beszélgettünk a szocializmus egyik alapélményéről, a bezártságról, a gimnazista amatőr szereplők természetes játékának okáról, és a zárójelenetet is próbáltuk megfejteni.
A megrendítő erejű Társasutazás forgatásán Gazdag Ragályi Elemér operatőrrel egy Auschwitzba tartó, szervezett buszos utazás résztvevőihez csatlakozott, akik a holokauszt túlélőiként tertek vissza szenvedéseik helyszineire. Hogyan tudja egy dokumentumfilmes elkapni a soha vissza nem térő, egyszeri pillanatot? Miért vált a film előnyére, hogy az egyik utas mégsem tudott eljönni, így külön, az otthonában interjúvolták meg? És néha miért az a legerősebb feldolgozási módja egy történetnek, ha az, akivel megesett, egyszerűen elmeséli a kamerába nézve?
"Színházban és filmben a babona az egyetlen biztos pont" – Interjú Gazdag Gyulával
A magyar direct cinema meghatározó alakjaként vált ismertté Gazdag Gyula, aki a Kádár-rendszer abszurdját dokumentumfilmben és játékfilmben is képes megragadni. Filmjeinek nagy részét betiltották, a rendszerváltás után azonban világszerte vetítették, ennek köszönhetően jutott el a UCLA-re és a Sundance-re tanárként és mentorként. Gazdag Gyulával emlékezésről és emlékezetpolitikáról beszélgettünk, arról, hogy kik a leginspirálóbb rendezők a számára, hogy miért kötődik különösen Csepelhez és hogy milyen taktikával készül föl a forgatásokra.
A bankett kapcsán arról beszélt Gazdag, hogyan teremtheti meg egy rendező az emlékezés tereit, a Hol volt hol nem volt… című, Cannes-ban is vetített nagyjátékfilmjére átérve elárulta, hogyan sikerült mesét forgania egy értelmetlennek hangzó törvénycikkelyből, és miért utálta viszontlátni magát egy apró szerepben a filmben. Végül arra is kíváncsiak voltunk, miért fordult a közönségfilm, azon belül a thriller felé, a balassagyarmati túszdrámát feldolgozó, a korszak tinisztárját, Beri Aryt szerepeltető Túsztörténettel.
A podcast meghallgatható a lenti lejátszóra kattintva, elérhető a népszerű podcast alkalmazások keresztül, illetve ezeken a felületeken találjátok meg az adásainkat: Spotify, Apple Podcasts és Google Podcasts. Gazdag Gyula filmjei elérhetőek a Filmión.
