A Metropolis legfrissebb összeállítása a globalizáció lehetséges értelmezéseinek sokféleségét a kortárs filmkultúra keresztmetszetében mutatja be. A kortárs filmkultúra ugyanis az egyik legismertebb és leglátványosabb példája a globalizáció leegyszerűsítő értelmezéseinek éppúgy, mint a globalizációt összetett és ellentmondásos kölcsönkapcsolatok társadalmi-kulturális hatásrendszereként elgondoló nézeteknek. Az összeállítás nem arra vállalkozik, hogy átfogó képet adjon globalizáció és kortárs filmkultúra kérdéseiről. Ez valószínűleg lehetetlen is lenne. Ehelyett azt próbálja felmutatni, hogy ezt a témát és területet milyen különböző metszetekben és irányokból lehet értelmezni. A szerkesztők arra törekedtek, hogy az összeállításban szereplő írások a kortárs film térképét (Latin-Amerika, Délkelet-Ázsia, Egyesült Államok, Európa) és a globalizáció összetett jelenségének különböző elemzési dimenzióit – a gyártástól és terjesztéstől a filmfesztiválokon át a kulturális jelentéstermelésig – illusztrálják.
A tartalomból:
- Luisela Alvaray: Nemzeti, regionális és globális – A latin-amerikai film új hullámai
Luisela Alvaray tanulmánya a kortárs latin-amerikai filmkultúra példáján elemzi lokalitás és globalitás, nemzeti és nemzetközi filmkultúra kérdéseit: „A latin-amerikai film megváltozott. Éveken át, és elsősorban a kritikai diskurzusban, a dél- és közép-amerikai film az úgynevezett elmaradott társadalmak átalakulásával foglalkozó műveket jelentette – olyan filmeket, melyeket a politika esztétikai eszközökkel való tudatos formálására használnak, és fordítva. [...] Ma megfelelőbbnek tűnik egymás mellett létező, sőt egymással ütköző stiláris és tematikai sokszínűségről, különféle diszkurzív és elméleti keretekről beszélni. A filmeknek ezen változatos csoportja előtt olyan bemutatási és forgalmazási lehetőségek nyílnak meg, melyekről korábban nem is álmodott senki.”
- Cindy Hing-yuk Wong: Távoli vásznak – Filmfesztiválok és a hongkongi film globális vetülete
Cindy Hing-yuk Wong tanulmánya a kortárs filmkultúra másik sikerrégióját, Délkelet-Ázsiát, közelebbről a kínai nyelvű filmgyártásokat, még közelebbről a hongkongi filmek nyugati (elsősorban európai) filmfesztiválokon elért diadalmenetét mutatja be: „arra vagyok kíváncsi, hogy a hongkongi filmkészítők az évek során miként használták a nemzetközi filmfesztiválokat egyre tudatosabb módon arra, hogy filmjeiket globális közönség előtt mutassák be és globális piacon értékesítsék. Ugyanakkor az is érdekel, hogy a fesztiválszereplések világviszonylatban milyen hatással voltak a hongkongi filmek terjesztésére, fogyasztására és befogadására. Jackie Chan, John Woo, Ann Hui és Wong Kar-wai sikere kellőképp globalizálta a hongkongi filmet ahhoz, hogy Hollywood – különféle módszerekkel – népszerű szórakoztatási formaként igyekezzen lecsapni rá. A hongkongi filmesek számára azonban e fesztiválok a globális filmpiac meghódításának és a művészi elismerés elnyerésének egyedülálló lehetőségét jelentik – egy olyan hálózatot, amelyen keresztül filmjeik eljuthatnak a nyugati nézőkhöz is.”
- Georgette Wang – Emilie Yueh-yu Yeh: Globalizáció és hibridizáció a kulturális termelésben – A Mulan és a Tigris és sárkány esete
Georgette Wang és Emilie Yueh-yu Yeh írása két, nagy nemzetközi sikert aratott film, a Tigris és sárkány és a Mulan elemzése révén értelmezi a globalizáció egyik legfontosabb kulturális-társadalmi vetületét, a hibridizáció, a kulturális keveredés kérdését. „A Tigris és sárkány és a Mulan tehát a hibridizáció két eltérő megvalósulását szemlélteti a globális kulturális erővonalak által meghatározott aktuális médiatájban [mediascape]. Az előbbi film egy úgynevezett „glokális” stratégiát használ, és a nemzetközi finanszírozási lehetőségek kiaknázásával, illetve a művészfilmes konvenciók bizonyos mértékű átvételével lát neki egy látszólag lokális történet elmeséléséhez, míg az utóbbi eloroz egy külföldi eredetű mesét, és hagyományos Disney-konform rajzfilmet készít belőle. A végeredmény mindkét esetben hibrid szórakoztatóipari termék, a különböző kultúra- és társadalom-specifikus elemek vegyítését illetően azonban eltérő megközelítéseket mutatnak be.”
- Thomas Elsaesser: Kettős foglaltság – Tér, hely és identitás az 1990-es évek európai filmjében
Thomas Elsaesser esszéje az identitás fogalma mentén értelmez néhány kortárs európai filmet, és gondolkozik az európai filmgyártás lehetséges stratégiáiról. „Az olyan filmek, mint a Good bye, Lenin! vagy az Amelie azáltal, hogy kölcsönösen megtartó fantáziákat építenek fel, melyek azon a feltevésen alapulnak, hogy a mindennapokban történő kis változtatások átformálhatják az egész életet, egyszerre alkalmazzák Robert Cooper mások belügyeibe való kölcsönös beavatkozásának elvét, miközben finoman helyreigazítják vagy kiegyensúlyozzák azokat. A politikai vonatkozások nyilvánvalóak: az Európai Unió Európa-tervéből talán nem a nagy ötlet, az elképzelés az, mely oly fájdalmas módon hiányzik, mint ahogyan az látható is az európai uniós alkotmány körüli vita hiányából, hanem ami inkább számít, az a kis gesztus, az apró részlet, mely egyszerre zavar, meglep és elgondolkodtat. Ez minden egyes esetben arra készteti az embert, hogy Európa eszméjét továbbgondolja, vagyis képes politizálni bennünket, akár a megvásárolt EU-s „szabványalmákon” keresztül, akár az olyan látszólag jelentéktelen szabályozások révén, melyeket zokon veszünk. Ily módon visszaváltoztat minket fogyasztókból polgárokká, nem a nemzetállam nemzetfeletti vagy -alatti szintjén, hanem a nemzetek közötti szinten, Európa polgáraivá.”
