Anti karaktere a helyzet minden negatívumát magában foglalja, mégis szívvel-lélekkel és tettre készen áll az életútválasztás kapujában. Hatalmas lehetőséget kap, amikor mindenféle képzettség nélkül bekerül a Snétberger Zenei Tehetségközpontba, és az elkövetkezendő hat hétben szakmai tekintélyektől tanulhat zenélni, amivel a legnagyobb álma válhat valóra. Antinak le kell bizonyos nehézségeket küzdenie (például meg kell tanulnia kottát olvasni), de egy ilyen nagy lehetőséget ilyen jelentéktelennek tűnő problémák miatt nem szabad elszalasztani – vág neki Anti és vele együtt mi nézők is a következő hónapoknak. És bár vele együtt mi is csalódunk, amikor kiderül, hogy ennél jóval bonyolultabb a helyzet, sokkal értékesebb és használhatóbb tapasztalatokkal gazdagodunk.
Olvasd el interjúnkat a rendezővel!
Anti a központban hiába ismeri fel és próbálja megoldani a nehézségeket, hátrányát nem igazán sikerül leküzdenie. Egyre magányosabbnak és tehetetlenebbnek érzi magát és rá kell ébrednie, hogy csodák nincsenek (vagy maximum három napig tartanak) és nagyon sokat kell tennie ahhoz, hogy előrébb tudjon lépni az életében. „Innen elkerülni, normálisan élni…ennyi” - mondja a filmben, de még ehhez is rengeteg erőfeszítést kell tennie. Célokat kell kitűznie és bármilyen változást, amit saját maga tud elérni, meg kell becsülnie és abból erőt merítve folytatnia tovább. Anti életének drámája eköré építhető fel, a filmben bemutatott eseményeket is ez a folyamat szervezi történetté. A film legnagyobb pozitívuma az, hogy nem akar többet vagy máshogy mutatni, mint a valóság, és ezt azzal érte el, hogy megtalálta és hagyta kibontakozni Antit.
A tititát 2011-ben kezdte el forgatni Almási Tamás, ekkor indult a Snétberger Zenei Tehetség Központ első évfolyama is. Kezdetben nagyon képlékeny volt az az anyag, amivel dolgoztak az alkotók. A zene felemel címen futó projekt ekkor még Snétberger Ferencet és egy tanítványát helyezte volna középpontba. A felvételi során bukkantak Antira, aki már ekkor megbűvölte a rendezőt, és személyében olyan karaktert találtak, aki végül kialakította a film egészét. Az alkotók beszámoltak arról, hogy egy dokumentumfilm készítésénél sosem hátrány rugalmasan kezelni az előzetes elképzeléseket és hagyni, hogy az események alakítsák ki a történetet. A premissza persze alapvetően fontos, de sokszor hiába van előre jól megírt történet, a karakter fogja mozgatni a szálakat.
Egyébként a film finanszírozása és a technikai kivitelezésének útja is legalább ennyire kaotikus volt – számolt be Ugrin Julianna producer a kezdeti nehézségekről. A film előkészítése 2011-ben, pont abban az időszakban vette kezdetét, amikor megszűnt az MMKA és Filmalap támogatási rendszere még nem indult el. Az indulás pénzügyi nehézségeit azonban a lelkesedés háttérbe szorította. Hargitai László, a film vágója elmondta, hogy a kezdet kezdetén finanszírozásra nem számíthattak, ám mégis belevágtak a nagyon ígéretesnek tűnő projektbe.
Janisch Attila dramaturgként egész későn csatlakozott a projektbe. Már kész volt a film egy korábbi verziója, és végül ehhez az anyaghoz találták meg őt, aki friss nézőpontból tudott véleményt alkotni. Az új nézőpontnak megerősítésként is fontos szerepe volt a végleges verzió elkészültében. Ebben a korai fázisában tulajdonképpen még a táborra fókuszált a film, több szereplő is főkarakternek számított a dramaturgia szempontjából. Janisch elmondta, hogy Almási Tamás még bizonytalan volt abban, hogy Anti tényleg lehet-e film kulcsfigurája. Tudott-e fejlődni annyit a karaktere, hogy csak erről szóljon a film, el tudja-e vinni a hátán az egész 90 perces alkotást? A végső verzió kialakításához egyébként a Verzio Doc Lab is hozzájárult. Ott is felhívták az alkotók figyelmét arra, hogy Antira mindenképpen nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
A film elkészülésének legelemibb kérdésein kívül az alkotás több munkafázisát is megismerhettük. Két – a film korábbi verzióihoz összeállított – trailert is megmutattak az alkotók, melyekben az előbbiekben felvázolt problémákat és megoldásaikat láthattuk. A korábbi verziókban több hangsúlyt fektettek Anti szociális helyzetének bemutatására. A Verzio Doc Labban hívták fel külföldi tutorok a figyelmet arra, hogy nem feltétlenül szükséges Anti életkörülményeit ennyire hangsúlyosan bemutatni, mivel a nyomasztó képek elvonják a film drámaiságáról a figyelmet. A film prekoncepciója bár valószínűleg igényelte volna a körbejárását több – például a romakérdésre reflektáló – dolognak, de ha ezeket benne hagyták volna a kész filmben, nem biztos, hogy kirajzolódott volna Anti fejlődéstörténetének ez a finom íve.
Több kifejezetten szakmai kérdéskört is érintettek a film kapcsán az alkotók. A dokumentumfilm-vágás problémái abból a szempontból voltak érdekesek, hogy a több éves forgatás több száz órányi nyersanyaga hogyan tud végül kilencven percben jól összpontosulni. A nyersanyag folyamatos megismerése és az állandó szerkesztés a cél ilyenkor, ez által lehet jól felfedezni az apró drámákat, a karakterek változásait, és lehet kialakítani a végső dramaturgiát.
A beszélgetés második felében a közönség is intézhetett kérdéseket az alkotókhoz. Több kérdés vonatkozott arra, hogy Anti hogyan élte meg az utóbbi 4-5 évet. Anti alapvetően természetes alázattal volt a film iránt, nagyon megbecsülte azt, ha bárki dicsérte a forgatás alatt. A gyerekszínészekkel való forgatás alapvetően elővigyázatosságot igényel, dokumentumfilmek esetén is figyelni kell arra, hogy ne keltsen hamis tudatot a gyerekekben. Anti bekerülése a táborba valószínűleg nagyobb dolog volt az életében, mint hogy filmet forgattak róla. A könnyen jött siker nem várt nehézségei, szembesítették Antit azzal, hogy a valódi elismerésért keményen meg kell dolgozni. Anti már várta egyszer a csodát, valószínűleg ezért nem okozott gondot neki a főszerep terhével megbirkózni. A díszbemutatón Anti egyébként hatalmas tapsot kapott, amit a tőle megszokott szerénységgel fogadott.
