Wong Kar-wai nagyvárosi víziójában két szerelmi bánattal küzdő rendőr története elevenedik meg, élesen elválasztva, mégis szorosan összekapcsolódva. Nevek helyett inkább számokkal hivatkozik a rendőrökre: egyikük, a 223-as, barátnőjével való szakítása után lejárt szavatosságú ananászkonzerveken él, és úgy érzi, muszáj, hogy találjon egy nőt, akivel megünnepelheti rohamosan közeledő, kitüntetett jelentőséggel bíró, huszonötödik születésnapját. Végül egy titokzatos, szőke parókás nővel akad össze a hongkongi éjszakában, mit sem sejtve arról, hogy a finom nő nemrég még egy félresikerült kokaincsempész-akciót próbált helyrehozni alvilági eszközökkel. A következő történet a 663-as rendőr és egy gyorséttermi dolgozó, Faye románcát követi nyomon. Amíg a 663-as korábbi szerelméről, a hosszú fekete hajú légiutas-kísérőről ábrándozik, Faye titokban feljár a férfi lakására takarítani, átrendezni a dolgokat, észrevétlenül beépülni a rendőr életébe.

A különös címadás a történet kettéosztottságára utal: a Csungking szó egyetlen jellegzetes hongkongi kastélyegyüttesre utal, egy eredetileg lakóháznak tervezett labirintusra, amit leginkább bevándorlók szálloda- és üzlethelyiségei töltöttek meg. Ebben a kiismerhetetlen épületben bolyong a szőke parókás nő, ez adja a film első felének jellegzetes közegét. Az expressz a Midnight Express nevű gyorséttermet idézi meg, ez a történet második felének helyszíne, Faye munkahelye. A címben jelölt helyeken kívül különleges még a 663-as rendőr lakása, aminek az egyik ablaka a Central-Mid Levels mozgólépcsőre néz, ami Hong Kong központi részét köti össze egy magasabban fekvő negyeddel.

Az író-rendező Wong Kar-wai és a díszlet- és jelmeztervező, illetve vágóként is közreműködő William Chang hasonló környezetből származnak, a film formanyelvét és hangulatát elsősorban a közösen megélt sanghaji fiatalságuk emlékei adják. Az alkotókhoz csatlakozó ausztrál operatőr, Christopher Doyle rendkívüli fizikai elkötelezettséggel követi az eseményeket, a film forgatása során szinte soha nem használt állványt, így érve el egy kellően kaotikus és dinamikus vizuális világot.

Amellett, hogy a történet a konzerveken olvasható dátumok alapján beazonosíthatóan a kilencvenes években játszódik, a hatvanas évek hangulata többféleképpen is felidéződik; elsősorban stilárisan. Wong Kar-wai állítása szerint főleg irodalmi forrásokból inspirálódott, mégis, a lendületes történetvezetés és pop-art képek a hatvanas évek Godard-filmjeit, a Faye-t alakító Faye Wong mozdulatai és rövid haja pedig egy-egy pillanatra Jean Seberget idézik, illetve az emlékezés, mint formaszervező elemmé tett téma is a francia újhullám időszakára utal vissza. A California Dreamin’ ezek után pedig már csak hab a tortán – a hatvanas évek hangulata egy olyan kapszulába zárva, amihez a mindenkori fiatalság könnyedén hozzáférhet.

Ugyanakkor fontos a filmben a kilencvenes évek Hongkongjának metropolisz-idegensége is, amit a szereplők melankólia helyett bájos humorral kezelnek. Mindezt kihangsúlyozza, ahogyan saját cselekedeteiket kommentálják, azt az érzést keltve, mintha folyamatosan magukban beszélnének, ezzel is erősítve a filmet belengő szórakozott magányosságot. Hiába beszél a 223-as rendőr mandarinul, japánul és angolul is tökéletesen, nem akad senki, akivel megünnepelhetné a születésnapját. Faye olyan hangosan bömbölteti a zenét, hogy lehetetlen érteni a másik ember szavát, a gyorsétteremben táncol felmosás közben, és cseppet sem érdekli, ha a munkahelyén azért nem lesz világítás, mert ő nem fizette be a villanyszámlát. Hasonlóan magának való a 663-as rendőr is, aki szerelmi bánatát óriási plüssállataival, szappanjával és törölközőivel beszéli meg, és sokáig azt sem veszi észre, hogy a lakásában fokozatosan kicserélődnek a tárgyak.

Hongkongban, ebben az időben elhelyezhetetlen, fülledt káoszban a szerelem és a vonzalom sem talál olyan egyszerűen utat magának. Az egymás iránt érzett szeretet és gondoskodás csak titokban nyilvánulhat meg, a másik ember tudta nélkül. Ahogyan a 223-as rendőr letisztítja a parókás nő cipőjét, amíg alszik, úgy jár Faye a 663-as lakására. A gyorséttermi munkája alapján egyébként lustának tűnő lány mindent belead, hogy észrevétlenül boldoggá tegye újdonsült szerelmét.

Az is melegséget fejez ki, ahogyan a szereplők egymást utánozzák. Faye szemében a légiutas-kísérő misztikus femme fatale-lá nemesül, úgy dönt, ő maga is pályát vált, a 663-as lakásában talált repülőmodellt pedig ugyanolyan mozdulatokkal repteti, mint korábban azt a rendőr is tette, míg a 663-as Faye zenehallgatási szokásait veszi át a történet végén. A szereplők életének esetleges, mégis kikerülhetetlen összefonódása rímel a szálak finom összemosására, Faye például már a film első felében is feltűnik, akkor veszi meg az egyik óriás plüsst egy boltban, ami előtt a szőke parókás nő áll. A szálak közötti kapcsolatot a visszatérő motívumok is erősítik; a konzervdoboz, a női magassarkú vagy a felmosóvödör is megjelennek különböző kontextusokban, teljesen hétköznapi tárgyak, amik összekötik az eltérő síkokat.

A tárgyak ciklikus feltűnése, a visszaemlékezések történetbe fűzése, a szerelmi bánat nosztalgiája, a kortárs és a hatvanas évekbeli hangulat keveredése különös időtapasztalatot eredményez. Ahogy a 223-as esetében a lejárt szavatosságú konzervek és a szülinap közeledése, úgy feszítik a filmet a múltban gravitáló gondolatok és a jövő iránt támasztott elvárások. Ezt erősíti Wong Kar-wai ragaszkodása gyermekkora egyes élményeihez; ilyen például a műanyag repülőmodell, a What Difference a Day Makes című dal, amit egy régi Pan Am reklámból idéz fel, vagy a Csungking kastélyok pakisztáni és indiai lakói.

A Csungking expressz a rendező eredeti ötlete alapján három részből állt volna össze, a harmadik szálat azonban következő, Bukott angyalkák című filmjében dolgozta ki. Csak úgy mint ebben a filmben, Wong Kar-wai életművében is ezer szálon kapcsolódnak egymáshoz a történetek, helyszínek és motívumok. Az Édes2kettest Hongkong köti szorosan a filmhez, a 223-as rendőr és a titokzatos nő kapcsolata a rendező leghíresebb filmje, a Szerelemre hangolva különös románcát előlegezi meg.

Amikor Tarantino megnézte a Csungking expresszt, elsírta magát. Nem mintha szomorú lett volna, épp csak nagyon boldoggá tette, mennyire szereti ezt a filmet. Wong Kar-wai nem csak a cinefilek szemébe csal könnyeket, a Csungking Expresszben a leghétköznapibb történeteken keresztül fogalmaz meg nagyszabású érzelmeket, a fiatalság nyegleségét lendületté, az öntörvényű furcsaságokat átélhető tulajdonságokká teszi. Érdemes időről időre visszatérni ehhez a drámaian összetett és mégis banálisan egyszerű világhoz, felfedezni a részleteket és rácsodálkozni azokra a pillanatokra, amik eddig elkerülték a figyelmünket.