A film nyitányában gyorsan kiderül, hogy a történet fő dilemmája a főhős, Péter (Kovács Tamás) számára az, hogy a csajozás mellett a lázadó punkzenében, vagy a néptáncban teljesedjen-e ki inkább. A táncpróbáról rögtön a próbaterembe siet, a keményszárú csizmát gyorsan tornacipőre és elektromos gitárra cseréli. A próba után zenésztársa és barátja, András (Kövesi Zsombor) egy váratlanul bonyolult ügybe rángatja bele a csillogó szemű Pétert: egy új gitárt szeretnének venni a zenekarnak a feketepiacon, ám ehhez pénzre van szükségük. Így a két barát összeköti a kellemest a hasznossal, és András unokahúgának esküvőjére elindulnak Erdélybe, az amerikai életérzést imitáló Wartburgjuk csomagtartójában néhány karton csempészett cigarettával és pár levél fogamzásgátlóval.
András célja azonban kettős: nemcsak a pénzt szeretné előteremteni a vágyott hangszerre, hanem a családjának is segítene. Ezért megkéri Pétert, hogy kössön névházasságot az egyik ott élő rokonnal, Katival (Törőcsik Franciska). Csak annyit kell tenniük, hogy az esküvőn úgy tesznek, mintha egymásba szeretnének, így a mindenkit megfigyelő Securitate is elhiszi majd, hogy a házassági szándék valódi, és Katinak engedélyezi a román állam, hogy Magyarországra költözzön. A taktikai szerelem persze akadályokba ütközik, a helyi rendőr (Znamenák István) fia, Gyuri (Rohonyi Barnabás) is hevesen érdeklődik Kati iránt, és szeretné kiiktatni az anyaországból érkező konkurenciát.
Fotó: Forum Hungary
Káel filmje a romkomok tipikus elemeit a népi kultúra részletes, a hitelességre törekvőábrázolásával házasítja. A Magyar menyegző pörgős ritmusát Makk Lili és Kiss Viktória vágók mellett a Pál István „Szalonna” és zenekara által előadott zenék, valamint a Zsuráfszky Zoltán, Zs. Vincze Zsuzsa és Mihályi Gábor alkotta tánckoreográfiák adják. Hosszú, sokszereplős, mozgalmas és ritmusos jelenetekben elevenedik meg a kalotaszegi néptánc, néhol különösebb dramaturgiai funkció nélkül, de máskor, a történet fontos fordulópontjain egy párbajhelyzet, és a szerelemféltés is a mozgás nyelvén bontakozik ki. Az alkotók érezhető odafigyeléssel és műgonddal ábrázolják a népi kultúrát, valamint a kalotaszegi néptáncot. A Magyar menyegző abban mindenképp sikeres, hogy kedvet csinál a tánchoz, sőt, még ahhoz is, hogy a film után elmerüljünk a népművészetben, Erdély, vagy akár Magyarország hagyományaiban.
Utóbbi elsősorban annak köszönhető, hogy a film sok időt szentel a tradicionális esküvői szertartás és a lakodalom bemutatásának. Mivel Péter kívülállóként érkezik ebbe a világba a nézővel együtt, így van is ok arra, hogy valamelyik külhoni karakter rendre elmagyarázza a főhősnek, hogy éppen mi történik, és az milyen szimbolikus jelentőséggel bír. A Magyar menyegző úgy is képes közel hozni, és élővé tenni a népi kultúrát, hogy az ábrázolásmódja inkább a konzervatív irányt képviseli.
A rendező, valamint Szendrényi Éva látványtervező és Vavrinecz Krisztina jelmeztervező mindent a néprajzi hitelességnek rendelnek alá, Lajos Tamás operatőr vibráló, gazdagon színezett képei így sokat segítenek abban, hogy frissnek hasson a végeredmény. Ennek ellenére egy elemeltebb, modernebb szemléletű, vagy épp kevésbé hivalkodó látványtervezés is a film előnyére vált volna, mivel a képi megoldások alapból jól megágyaznak a korszerű megközelítésnek. Ugyanez igaz a zeneiségre, ahol szintén a tradíció uralkodik, és bár Pál Istvánék tényleg minőségi talpalávalót szolgáltatnak, a Magyar menyegző simán elbírt volna akár elektronikus, akár rockos kanyarokat, ráadásul ezek az irányok hosszú ideje jelen is vannak a magyar könnyűzenében (az előbbire jó példa a Balkan Fanatik vagy Дeva, utóbbira a Bohemian Betyars és az Aurevoir.). A modernebb zenei megközelítés emellett a történet fő tézisét is szépen aláhúzta volna: a népzene és a népi kultúra sosem mennek ki a divatból.
Forum Hungary
A Magyar menyegző színészei remekül helytállnak, Kovács Tamás és Kövesi Zsombor között jó a barát-kémia, mindkettőjük jelenléte karizmatikus, és remekül kiegészítik egymást: Kovács a racionális, Kövesi a bohém figura. Törőcsik Franciskának is jól áll az eleinte félénk, később egyre inkább megnyíló erdélyi lány szerepe, és a fő szerelmi szálat is hitelessé teszi, Kovács Tamással és Rohonyi Barnabással pedig jó (vagy ha a helyzet úgy kívánja, rossz) párost alkotnak. Rohonyi különösen jó választás Gyuri szerepére, fenyegető a jelenléte, és nem csak a táncpárbajt tölti meg feszültséggel, de elég egy szúrós pillantás, és rögtön érződik, hogy nagyon belekötne valakibe (elsősorban Péterbe). Znamenák István szokása szerint kisujjból hozza a könyörtelen, manipulatív, mégis kisszerű és néhol röhejes rendőrt, a casting legszembetűnőbb hiányossága azonban az erdélyi színészek alulreprezentáltsága.
Míg az elmúlt évek Erdélyben játszódó magyar filmjeinek alkotói (Valan, Elfogy a levegő) ügyeltek arra, hogy minél több autentikus arcot szerepeltessenek, a Magyar menyegzőben ez a szándék kevéssé érhető tetten. Ennek olyan apró, de fontos hangulati elemek látják kárát, mint például a dialektus, amit egy nem erdélyi színésznek nyilván nehéz, sőt, szinte lehetetlen jól átadni. Bölcs döntés volt az alkotók részéről, hogy ezt meg sem próbálták, azonban a forgatókönyv bizonyos pontokon mégis utal a nyelvhasználati sajátosságokra: Péter a faluba érkezve megjegyzi, hogy András beszéde megváltozott, mióta átlépték a határt. Valóban nagyon izgalmas jelenség, amikor Erdélyben született magyarok egészen rövid idő után, észrevétlenül visszaváltanak a szülőföldön használt dialektusra, azonban a casting miatt az ilyen helyzetekben rejlő lehetőségeket csak egy rövid időre tudja kiaknázni a film. Ebben az esetben konkrétan egyetlen jelenet erejéig.
A Magyar menyegző főképp a táncjelenetekkel ér célt. Ilyenkor Káel hagyja lélegezni a filmet, azaz nem a történet rohan, hanem ritmusos montázsokban látjuk kibontakozni a remek koreográfiákat, amik még akkor is működnek, amikor nem a sztorit lendítik előre. A történetvezetés az utolsó 20 percben az addigiakhoz képest kapkodóbbá válik, a szerelmi szál lezárásában akadnak furcsa dramaturgiai bukfencek is. A filmnek sokkal jobban áll a komótos tempó, és a cselekménytelenség, a záró táncjelenet viszont így is jól működik, az alkotók egy szép motívumot találtak a nemzeti összetartozás kifejezésére. A Magyar menyegző elsősorban a magyar közönségfilmek kedvelőinek, és a népi kultúránkkal most ismerkedőknek ajánlott, különösen akkor, ha van külföldi ismerős is, akit érdekel, hogyan mulat a magyar.
A Magyar menyegző január 22-től látható a mozikban, a Fórum Hungary forgalmazásában.
