Hutlassa Tamás: Ez egy szerencsés együttállás

Filmhu: A 90-es évek óta dolgozol producerként, nagy produkciók állnak mögötted. Produceri szempontból mi az, ami a legjobban megváltozott az itthoni filmes közegben?

H.T.: Az biztos, hogy a korábbi filmtámogatási rendszerhez képest nagyot változott az, hogy a Filmalap sokkal inkább a producereket tekinti partnerének. A korábbi időkben úgy tűnt, hogy a rendező kap a filmjére pénzt. Ma azt tapasztalhatjuk, hogy a producerek jobb pozícióba kerültek. Azért van ez így, mert a producer adja be az összes pályázati anyagot, és vele kötnek támogatási szerződést is. A Filmalap felé minden felelősséget ő visel. Lényeges és kedvező változás még az, hogy egy nagyon stabil finanszírozási forrás áll a Filmalap és ezáltal a magyar filmek mögött is. Ami nem sokban változott, vagy soha nem is tud tökéletesen alakulni, az, hogyan történik a megvalósuló filmek kiválasztása. Nehéz kérdés, a világon sehol sincs erre mindenki számára megnyugtató rendszer. Akinek a filmjét éppen támogatják, az valószínűleg üdvözli a rendszert, akinek nem, az inkább a hibákat látja benne. A finanszírozás átláthatósága, az elszámoltathatóság viszont jobban működik, mint korábban.

Fotó: Szabó Adrienn

Filmhu: A Kincsem több mint 450 000 nézőjével az év eddigi legsikeresebb magyar filmje. Számítottál ekkora sikerre, vagy túlteljesítette az elvárásokat?

H.T.: Aki konkrét számokat mer mondani egy film bemutatása előtt, az vagy nagyon bátor, vagy nagyon tud valamit. Abban persze bíztunk, hogy nagyon sokan meg fogják nézni, de az én óvatos várakozásaimat messze felülmúlta. Legfőképp nem is a film teljesítménye volt a kérdés számomra, hanem a nézők reakciója, amit nagyon nehéz előre kiszámítani.

Filmhu: Mi az, ami szerinted leginkább megfogta a nézőket?

H.T.: Az, hogy két órára elragadta őket egy látványos és szórakoztató történet.

Filmhu: Nemzetközileg is sikerült értékesíteni a film jogait?

H.T.: A környező országok adták magukat, nagyon sokan megvásárolták, Romániától egészen Hongkongig és Japánig. Amerikában most volt a film market, ott is érdeklődnek iránta, sőt, Dubaj légitársasága, az Emirates is megvásárolta bizonyos járataira.

Filmhu: A film utóéletének gondozása kin múlik?

H.T.: A nemzetközi forgalmazás és a külföldi fesztiválszereplések a Filmalaphoz tartoznak, amelynek különböző részlegei foglalkoznak ezzel. Ha a saját csatornáinkon bejön bármilyen érdeklődés, azt is tovább kell küldenünk a Filmalap rendszerébe. Persze igyekszünk minden támogatást megadni a minél sikeresebb fesztivál szereplésekhez, például személyes jelenléttel.

Herendi Gábor: Kincsem / Fotó: InterCom

Filmhu: A forgalmazásban és a marketingben kaptatok tőlük támogatást?

H.T.: Talán a Kincsem volt az első film, ami az új támogatási lehetőséggel kezdett a marketingtevékenységéhez, és rögtön meg is kapta a legnagyobb marketingtámogatást, 30 millió forintot, ami azóta is egy felső határnak tűnik. Ezt a támogatást a forgalmazó pályázza meg, és ő gazdálkodik és számol el vele.

Filmhu: Nagy felelősség volt számodra egy ekkora költségvetésű filmmel dolgozni?

H.T.: A felelősséget számomra nem a költségvetés nagysága határozza meg. Minden filmmel kapcsolatban hatalmas a felelősségünk, nem attól függ, hogy kicsi vagy nagy költségvetésű produkcióval dolgozunk. A felelősség mindig ugyanakkora, a nagyobb költségvetés kizárólag a filmélményt szolgálja. Irigylem, de közben kétkedve figyelem azokat akik, nagy magabiztossággal nyilatkoznak egy filmet látva költségvetési kérdésekről. Sok esetben rengeteg pénzt kell arra is költeni, ami nem feltétlenül látszik meg a vásznon. A Kincsemnél például csak a lovakkal kapcsolatos költségek, a szállítás, gondozás, etetés, a háttérbázisok kialakítása irgalmatlan mennyiségű pénzt emésztett fel. Ezek a költségvetésben közvetlenül, de a vásznon csak közvetve jelennek meg, így a kívülállók számára nem megítélhetők.

Filmhu: A Viszkisnél melyik volt az ilyen aspektus?

H.T.: Ahogyan a Kincsem, A Viszkis is kosztümös film. Az utcák kiürítése, hogy a teljes autóparkot lecserélhessük korabeli kocsikra, vagy az akciójeleneteknél a biztonság érdekében megtett számos háttérintézkedés és a rengeteg próba. Ezek csak közvetve jelennek meg a vásznon, a néző nem is gondol arra, hogy mennyire sokan dolgoztak azon, hogy létrejöjjön mindaz, amit a moziban látott.

Antal Nimród: A Viszkis / Fotó: InterCom

Filmhu: A Viszkis filmterve rengeteg fázison ment át. Hogy kötött végül ki nálad?

H.T.: A Viszkis sztori éppen akkor volt forró, amikor a Kontrollt befejeztük Antal Nimróddal. Felmerült kettőnk között, hogy ez egy jó téma lehet. Nimród pályája viszont más irányt vett, amikor elment Amerikába, elengedtük az ötletet. Egy másik csapat ráugrott a tervre, de úgy tűnt, hogy hosszú-hosszú időn át nem tudták megvalósítani. Egyszer csak kaptunk egy jelzést, hogy felszabadultak a jogok, és akkor újra hozzá fogtunk. Belegondolva, jót tett ez az eltelt idő. A történetnek és Nimródnak is, így a filmnek is jobb lett, hogy nem annak idején valósult meg. Ez egy szerencsés együttállás.

Filmhu: Mi volt az, ami már elsőre megfogott titeket a Viszkis rabló történetben?

H.T.: Az, hogy egy olyan figuráról van szó, akit imádnak, vagy megvetnek az emberek. Aki az ország nagy részének a figyelmét magára vonta, ráadásul egy olyan dologgal, amit amúgy filmeken szoktak látni és most, lám itt van valaki “közülünk”, aki meg meri és meg tudja csinálni mindazt, amit csak a mozihősök szoktak. Akit a közönség és a sajtó együtt épített fel. Örökösen felmerülő kérdés, hogy hőst foguk-e csinálni a Viszkisből. Nekünk nem kell hőst faragnunk belőle, hiszen ő már hős volt, amikor nekikezdtünk a filmnek. Hogyha választani kell, hogy kiről csináljunk a nagyközönség számára filmet, azt gondolom, hogy indokoltabb olyan felé fordulni, aki valamiféle ismertséggel rendelkezik. Az, hogy az emberek szeretik vagy elítélik, szinte mindegy is, a lényeg, hogy gondolnak róla valamit, van hozzá közük.

A Viszkis forgatásán /Fotó: Pozsonyi Janka

 Filmhu: Miért Antal Nimródot tartod a legalkalmasabbnak egy ilyen nagyszabású, akciódús történet megfilmesítésére?

H.T.: Nimród a Kontroll és a Viszkis között megcsinált négy nagyméretű amerikai filmet, amiből kettő kifejezetten akciófilm elemekkel operáló alkotás volt. Ő ott olyan tapasztalatokra tehetett szert, amiket Magyarországon egész egyszerűen lehetetlenség lett volna megszerezni. Aki ma itthon moziba megy, többnyire az amerikai akciófilmekhez igazítja az elvárásait. De bíztató, hogy nálunk is egyre többen kísérleteznek látványos akció jelenetekkel.

Filmhu: És nem volt kockázatos, hogy az elsőfilmes Szalay Bence kapta Ambrus szerepét?

H.T.: Ma már azt mondom, hogy nem kockázatos. Elsőre furcsán hangozhatott, hogy egy színművész hallgató kapja ezt a főszerepet, de Bence kiválasztását rengeteg próbafelvétel előzte meg, nem vakugrást csináltunk vele. Kipróbáltuk egy csomó helyzetben, amiből kiderült számunkra, hogy ő a legalkalmasabb, rajta keresztül lesz a nézők számára a legátélhetőbb a karakter története.

Filmhu: Konzultáltatok a film készítése során Ambrussal?

H.T.: Igen, Nimróddal is sokat beszélgetett a forgatókönyvírás közben, tanácsokkal látta el őt, Bencével pedig a forgatáson anekdotázgatott. Nem akartuk lemásolni Attilát, ugyan ez az ő sztorija, de mi egy játékfilmet csináltunk. Nagyrészt persze megtörtént események alapján íródott a forgatókönyv, de megjelenik a cselekményben sok fikciós elem is.

Antal Nimród: A Viszkis / Fotó: InterCom

Filmhu: Nimróddal mennyire szorosan dolgoztatok együtt?

H.T.: Minden fontos döntést megbeszéltünk. Szerencsére nem volt olyan eset, amikor nagyon különböző dolgot akartunk volna.

Filmhu: A Filmalappal is könnyen megvolt mindenben a konszenzus?

H.T.: A Filmalap ebben az esetben meglehetősen nagy szabadságot hagyott nekünk. Tulajdonképpen egyetlen fejlesztési kör után el tudtunk jutni ahhoz a könyvhöz, amit elfogadtak, és amit lényegében le is forgattunk.

Fotók: Szabó Adrienn