Mi, magyarok, nagyjából annyit tudunk a Balti-tengerről, mint Gabriele Gauler, a Goethe Intézet igazgatója tudott sokáig - a Dél-Németországból származó Gauler számára egészen 1989 szilveszteréig a lidérces, messzi táj szinonímájának felelt meg a németül keletinek (is) hívott Balti-tenger, csupán olvasmányélményeiben elevenedett fel mint a kasubok földje Günther Grass regényeiben, vagy mint a Buddenbrookok Lübeckje. Holott Európa egyik színes kultúrtájáról van szó, amit a szeptember 3. - október 12. között megrendezendő Baltic Sea Festival gazdag kínálata is alátámaszt.
Több mint 50 millió ember él a Balti-tenger környezetében, amelyen történelem igen sok nyomot hagyott világháborúkon, világrendeken át. Az európai kultúrrégiót alkotó területről ideözönlő számtalan művészeti ág összességének célja a sokféleség és együttműködés demonstrálása - nem véletlen, hogy az európai kulturális intézeteket tömörítő EUNIC is a szervezők között van.
A design, zene, képzőművészet, irodalom témakörében érkező programok között érdemes kiemelni a már látható Green Design várostervezői kiállítást, a Lengyel Intézetben látható, 300 induló képei közül kiválasztott A tenger, ami összeköt fotókiállítást, de a Trafó-béli koncertek is érdekesnek ígérkeznek, míg a Goethe Intézetben a Mörder Night titokzatos szeptember 26-i estéjén feltárulkozó, többek szerint világhírű balti thriller- és krimirirodalom is sokakat érdekel majd - az Eckermann kávézóban még Mördermenü is lesz.
Filmes szempontból sem utolsó a felhozatal, a nyolc ország tizennégy filmjét tekintheti meg az érdeklődő közönség a KINO-ban (a teljes program itt), központban a Balti-tengerrel és a rá jellemző embertípussal, amelyet Anu Kippasto, az itteni Észt Intézet vezetője amúgy tökéletes magyaráságával így jellemzett: "a balti ember a magyarhoz képest lassabb, nyugodtabb". Valószínűleg tehát nem adrenalinbombákat láthat majd a KINO-beli nézősereg, ellenben elringatózhat a hűvös, északi vízen, ami azért mégiscsak összeköt.
