FILM ÉS IRODALOM
Bikácsy Gergely: Don Quijote filmet keres (Cervantes adaptációk)
Varró Attila: Az író szelleme (Ewan McGregor: Amerikai pasztorál)
Baski Sándor: „Filmeket látok a fejemben” (Beszélgetés Dragomán Györggyel)
Pethő Réka: Elillanó mágia (Alex Helfrecht és Jörg Tittel: A fehér király)
Murai András: Élet és mű (Bergman tükörképei)
Don Quijote filmet keres. Talán már a mozgókép feltalálása óta. Hiszen a korai rajzfilm azonnal megtalálta a lovagot. A producerek és filmrendezők okkal gondolhatták, hogy a zseniális, és évszázadokon át népszerű regény a nézőket is vonzani fogja. Don Quijote azonban a moziban sem járt nagyobb sikerrel, mint regénybeli kalandjaiban. Sorsszerű, hogy az adaptációk sorából épp egy soha be nem fejezett film emelkedik ki.
GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ
Bácsvári Kornélia: A mozgóképíró (García Márquez és a film)
Gabriel García Márquez: És ideje van a halálnak (Forgatókönyv-részlet)
A Nobel-díjas kolumbiai szerző film iránti szenvedélyével korántsem áll egyedül a latin-amerikai írók között. A műveiből készült filmes adaptációk csak egyetlen elemét jelentik az írót a filmhez fűző sokrétű viszonynak. Gabriel García Márquez nem csak mágikus realista prózájával hatott a kortárs latin-amerikai filmre, forgatókönyvíróként, iskola-alapítóként és tanárként is alakítója volt.
MAGYAR MŰHELY
Szekfű András: Filmes múltunk jövője (Beszélgetés Ráduly Györggyel)
Tóth Péter Pál: Tanítványok (A Gulyás testvérek – Pálya és kép)
„A kisváros spiclihálózattal ellenőrzés alatt tartott gimnáziumában kegyetlen, totális kontrollon, megfélemlítésen alapuló terror uralkodik.” A Tanítványok (1967) a magyar filmtörténet sokáig rejtett remekműve.
Horváth Eszter: Apokalipszis után (Tarr Béla: A világ végéig)
Kránicz Bence: Nem mindenki (Magyar Filmhét: Kisjátékfilmek)
ÚJ RAJ
Varró Attila: Érdekkapcsolatok (Joachim Lafosse)
A Haneke, Dardenne, Pialat jelzőfényeit követő belga rendező családi drámái a fogyasztói társadalom anyagi és érzelmi deficitjéről, a párkapcsolatokat romboló hatásáról szólnak.
A KÉP MESTEREI
Lichter Péter: Ellenfény és textúra (Janusz Kaminski)
„Ha az operatőr munkáját csak a kameratechnika és a világítás mentén jellemeznénk, az olyan lenne, mintha a jelmeztervező művészetéről csak a varrógépeken keresztül beszélnénk.” – vallja Kaminski, amivel lényegében a hollywoodi szemléletet teszi zárójelbe. Ez az operatőri filozófia egy európai szerzővel párosítva nem is lenne különösebben extrém – Kaminski azonban Spielberg szemléletét újította meg.
FESZTIVÁL
Simor Eszter: A nevetés gyógyító ereje (Berlin)
Bartal Dóra: Az elnyomottak félelme (Cseh Filmkarnevál)
Szalkai Réka: Északi szivárvány (Finn Filmnapok)
KRITIKA
Gelencsér Gábor: Kísért a múlt (Török Ferenc: 1945)
Török Ferenc új filmje a magyar társadalomnak a holokauszt miatt viselt felelősségét állítja történetének középpontjába.
Huber Zoltán: Nyereg alatt (Herendi Gábor: Kincsem)
Kránicz Bence: Mellébeszélők (Moll Zoltán: Víziváros)
Kolozsi László: Tétmeccs (Rohonyi Gábor – M. Kiss Csaba: Brazilok)
(A címlapon: Török Ferenc: 1945 (Angelus Iván és Nagy Marcell) – A Katapult Film áprilisi bemutatója.)
