Elmeséled nekünk a legutóbbi rémálmod?
A legutolsó álmom amire emlékszem, hogy belépek a fürdőkádba. Megtekerem a csapot és melegvíz helyett ezernyi ici-pici nyúl folyik ki. Ellepnek, nem kapok levegőt, úgy elárasztanak.
A Ruben Brandt-ban fontos szerepet kap a tudatalatti, az álom-szekvenciák. Te odafigyelsz az álmaidra? Beleépíted őket a műalkotásaidba?
A fantáziám erősebb az álmaimnál. Teljesen racionálisan építem a szürreális képeket, nem hagyatkozom az álmaimra.
Hogyan született meg a Ruben Brandt ötlete?
Festő vagyok, és egy emberről szerettem volna filmet csinálni, akit előbb rémálmok gyötörnek, majd a “valóságban” is lidércnyomásként kísértik a híres festmények alakjai. Izgalmasabbnak találtam, ha Botticelli Vénusza támad rá, és nem egy sima zombi.
Miért Ruben és Rembrandt nevéből áll össze a főhős neve? Ez a két festő inspirált téged?
Igen, ez a két festő előtti tiszteletem jele, de nem csak azért neveztem el Ruben Brandtnak a főhőst. Tetszett a hangzásában, hogy mindkét névben ismétlődnek a betűk, a vezeték- és a keresztnévben is ott vannak a RBN és a BRN betűk.
Rengeteg festmény szerepel a filmedben. Kiemelsz pár konkrét példát, amiről tudtad, hogy mindenképpen benne kell legyen?
Két szempont létezett; az első, hogy olyan képeket válasszak, amelyek beleillenek a történetbe, például az Infanta Margarita, az Olympia vagy a Dupla Elvis. A másik, hogy a háttérbe illesszem azokat a képeket, amelyeket korábban újragondoltam. Például Tom Wesselman pop art művész fürdőszobájába Rubens feleségéről, Helene Fourmentről készült képét raktam be, csak prém helyett törölközővel takartam el Helene alakját.
Azt vettem észre, hogy a Ruben Brandt furcsa, gyakran torz emberi arcai már sokkal korábban is felbukkantak a műveidben, például a My Baby Left Me című rövidfilmedben. Honnan jöttek ezek az arcok? Miért csúfítod el az emberi arcot?
Ezek az arcok számomra szépek, csak nem hagyományosak, megszokottak. Olyanok mint Sztravinszkij vagy Bartók művei; nagyon szépnek tartom a zenéjüket, de nem olyan melodikusak, mint az Ifjabb Johann Strauss keringői. Mindig arra törekedtem, a fő és a mellékszereplők kinézeténél egyaránt, hogy ne legyenek sztereotípek, ne legyenek klisék.
A filmben számos világhírű festmény és múzeum szerepel. Ha a pénz nem akadály, mit ajánlasz, melyik három múzeumba repüljünk el? Louvre? Ermitázs? Vagy a New York-i Guggenheim?
Igen, mind három felsorolt múzeumba érdemes elmenni. Hamarosan a párommal, Radmilával New Yorkba utazunk és a terveink közt van a Guggenheim és a MoMa meglátogatása. Van egy múzeum, amely különösen a szívemhez nőtt: Munch múzeuma Oslóban.
Örülnél annak, ha a filmed a szórakoztatáson kívül más hatása is lenne? Például rávenné az embereket arra, hogy képtárakra járjanak, elmélyedjenek egy-egy festményben?
Igen, remélem, hogy Párizsban, a Musée d’Orsay-ban található, Bazille által festett Renoir-portré előtt a látogatószám legalább egy két százalékkal megnő. Mindig is tetszett nekem ez a kép, mert Renoir egy furcsa pózban ül a széken. Érdekel, hogy Bazille kérte Renoirtól ezt a pózt, vagy Renoir választotta magának.
Frédéric Bazille - Renoir portréja
A kézzel rajzolt animációk az utóbbi időben visszaszorultak, miért döntöttél úgy, hogy a Ruben Brandt-nál ezt a technikát alkalmazod?
Több technika van ebben a filmben, 2D és 3D, de a kiindulási pont mindig a kézzel megrajzolt rajz. Ez a Lascaux-barlang óta napjainkig, immár 17 000 éve így van; a tehetséges kezek nélkülözhetetlenek.
A festészet és a szobrászat mellett közönségfilmek, amerikai blockbusterek is megjelennek a Ruben-ben. Tényleg szereted a Bourne-filmeket, a James Bondokat vagy a Halálos iramban-sorozatot? Vagy csak azért nyúlsz ezekhez a népszerű filmekhez, hogy a Ruben Brandt-tal nagyobb közönséget érhess el?
A film nemcsak művészet, hanem szórakoztatóipar is. Mindig jó, ha a film egy szélesebb közönségnek is tetszik. Ezért találtam ki az akciódús thriller-történetet és raktam azt az előtérbe, hogy aki még nem hallott Kuroszaváról vagy Warholról, a történetet követve az is élvezhesse a filmet. Természetesen szeretem a felsorolt filmeket, az akciójeleneteik erejét próbáltam megismételni a Ruben Brandt-ban.
A képzőművészeti behatások mellett Kowalski esetében számos filmes utalást is fel lehet fedezni, például Hitchcock-jégkockával issza az italát. Mesélsz arról, még milyen filmek voltak rád hatással?
A film egy vonat hirtelen és robbanásszerű megjelenésével kezdődik, ez egy tisztelgés a Lumiere fivérek előtt. Innentől kezdetét veszi egy szlalomozás a 20. századi filmtörténetben többek között Eisensteint, Kuroszavát és Tarkovszkijt is érintve.
Elmondod, összesen hány festmény és műalkotás jelenik meg a filmedben? Csak hogy tudjuk, hányszor kell újranéznünk, hogy mindent észrevegyünk.
Akit ez érdekel, annak az lesz a legjobb, hogy DVD-n is megnézi majd a filmet, mert úgy minden jelenetnél leállíthatja. Úgy csináltam a Ruben Brandt-ot, hogy a vászon minden négyzetcentimétere fontos volt számomra. Egyébként több mint száz filmes és képzőművészeti hommage van benne.
Szerintem ezt a filmet minimum kétszer kell látni. Első alkalommal az kötött le, hogy minél több utalást észrevegyek. Második alkalommal viszont már a történet, a film pszichológiája kötött le. Egyetértesz?
Igen, egyetértek. Szép lenne, ha lennének olyanok, akik többször is megnézik a filmet, ennél nagyobb dicséret nincs is számomra.
Második alkalommal a 11 éves unokahúgommal és a 12 éves unokaöcsémmel néztem meg. Azt mondták, hogy tetszett nekik, csak féltek, amikor jött egy-egy jump scare. Arra jutottam, hogy ez a film egyáltalán nem csak felnőtteknek szól. Te hány éves kortól ajánlod?
Személy szerint azt gondolom, hogy a film egyaránt szól az okos gyerekeknek, a tinédzsereknek és a felnőtteknek.
A film költségvetése nagyjából 1,2 milliárd forint volt, elmagyarázod nekünk, mi kerül ilyen sokba egy animációs filmen?
Ahhoz, hogy egy játékfilmhez felvegyenek egy jelenetet, melyben egy ember megnyit egy üveg sört, kitölti magának és belekortyol, kell három felvétel, hogy három különböző nézőpontból felvegyék a mozdulatsort. Ahhoz, hogy ezt a jelenetet egy animációs filmben megcsináljuk, jóval több időre van szükség: körülbelül egy havi munka több szakember bevonásával. Az a fajta anatómiai animáció, amit mi csináltunk, sokkal több munkát igényel, mint egy átlagos játékfilm.
A te anyanyelved a szerb. A film párbeszédei milyen nyelven voltak meg először? Szerbül, magyarul vagy angolul?
Egy James Bond-szerű filmet csináltam, amelynek a története rengeteg országot érint. Szerintem ebben az esetben az a legautentikusabb, ha az angol az eredeti nyelv. Az elejétől kezdve azon voltam, hogy egy olyan filmet csináljak, amely a világ bármely pontján befogadható legyen, ezért is volt fontos, hogy az eredeti nyelve az angol legyen.
Van belőle angol és magyar verzió is. Szerinted melyik sikerült jobban?
Szerintem mindkét változat kitűnő. Egyébként a három főszereplő, Ruben, Mimi és Kowalski hangját mindkét változatban magyar színészek adják. Az angol verziót talán azért szeretem egy leheletnyivel jobban, mert a Rubent megszemélyesítő Kamarás Iván hangja angolul valamennyivel mélyebb, mint magyarul. Azt kell mondjam, hogy a szinkronstáb jó munkát végzett.
Képkocka a Ruben Brandt, a gyűjtő című filmből (fotó: Mozinet)
1990-ben kerültél Magyarországra. Miért nálunk telepedtél le?
Sok évvel ezelőtt, 1982-ben Újvidéken megismerkedtem egy szép lánnyal. Miatta jöttem Budapestre, és aztán itt is maradtam. Még mindig együtt vagyunk, és ezt a filmet is együtt csináltuk.
Egyre több helyen olvasható, hogy a Ruben az Oscar animációs film kategóriájának az egyik esélyese. Követed ezeket a híreket?
Igen, követem. Oscar a filmiparban olyan, mint a hegymászók világában a Mount Everest. Mindegyik hegymászó azt szeretné meghódítani.
Mennyire izgat téged az Oscar-díj?
Természetesen izgat, de jobban szeretném, ha a Ruben kultfilmként lenne majd elkönyvelve, úgy mint a Psycho, ami például nem kapott Oscart.
Ilyenkor megálljt tudsz parancsolni az álmaidnak? Vagy már azon gondolkozol, mit mondasz a színpadon, ha esetleg megnyered?
Az én álmaim a való életben nagyon reálisak. A baráti köröm, akik jobban ismernek, tudják rólam, hogy az elkövetkező téli hónapokat legszívesebben átaludnám, mint ahogy a medvék teszik és csak tavasszal bújnék elő, amikor már túl vagyunk mindenen. Sosem a kamera előtt, hanem a másik oldalán szerettem állni és mindig is szerettem azt a magyar közmondást, hogy ne igyunk előre a medve bőrére. Sajnos pár nap múlva el kell utazzak az USÁ-ba, hogy részt vegyek a Sony Classic Pictures Oscar-kampányában. Bekerültem egy gépezetbe, ahonnan nincs kiút.
200 millió dolláros költségvetésből készült blockbusterekkel van versenyben a 4,2 millió dollárból készült Ruben Brandt. Az Oscar-díj része a hollywoodi szórakoztatóiparnak, ezért sem számítok arra, hogy nyerünk. Szerintem nem történhet meg, hogy egy kisköltségvetésű, független produkció nyer ebben a kategóriában. De ha mégis fel kellene mennem a színpadra, megköszönném az egész stáb munkáját, mert nélkülük ez a film nem jöhetett volna létre. Természetesen köszönetet mondanék a Magyar Nemzeti Filmalapnak, mert kezdettől fogva segítettek és a támogatásuk nélkül nem jöhetett volna létre a film.
SPOILER! Az utolsó kérdést csak akkor olvasd el, ha már láttad a filmet.
.
.
.
.
.
.
A filmnek egyáltalán nem egyértelmű a vége, a barátaimmal sokat vitatkoztunk, tanakodtunk rajta. Te mit szólsz ahhoz az értelmezéshez, hogy ez tulajdonképpen ugyanaz a helyzet, mint a Harcosok klubjában, és Brandt és Kowalski valójában ugyanaz a személy? Egy skizofrén személy meghasadt tudatába nyerünk betekintést.
Az elejétől kezdve azt gondoltam, hogy a mozi után az emberek majd beülnek egy kávéházba, és arról beszélgetnek, hogy valójában mi is történt ebben a filmben. A forgatókönyv első változatában Ruben és Kowalski féltestvérek, de később meghagytuk annak a lehetőségét, hogy doppelgangerekről van szó, mint Dr. Jekyll and Mr. Hyde.
Képek: Pozsonyi Janka
