A díj odaítélése két szempontból is különleges. Az eddigi szokások szerint Kossuth-díjat a köztársasági elnök a március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából adományozza, míg most a művész hangsúlyozottan a születésnapja alkalmából vehette át a díjat.
Sólyom László a baráti hangú díjátadáson arról beszélt: fiatalkora óta nagy hatással vannak rá Jancsó Miklós filmjei. Az államfő esztétikai méltatásra nem vállalkozott ugyan, de megjegyezte: ahogy sokfajta magyar stílus, úgy sokfajta Jancsó-stílus is létezik. Az államfő úgy fogalmazott: "az elnöknek is van lelke, vannak olyan kitüntetések, amit nem szívesen ad át, és van olyan, amit szívesen ad át".
Sólyom László annak indoklásául, miért adományozza különlegesen szívesen ezt a Kossuth-díjat, megjegyezte: "ezt nem szokás megvallani, de (...) ha valaki már másodszor kap Kossuth-díjat, akkor hadd tegyem hozzá, hogy én, ha tehettem volna, az elsőt is szívesen adtam volna, és szívesen adom a másodikat".
Jancsó Miklós a díjat megköszönve elmondta: azt nem csak a maga nevében veszi át, mert - mint mondta - "a filmet az ember nem egyedül csinálja".
A művész a díjátadást követően az újságírók mikrofonjai elé állva arról beszélt: az 1973-as díj odaítélése idején "egészen más világ volt". Elmondta, az akkori díjat nem a Szegénylegények vagy a Csillagosok, katonák című filmekért kapta, mert akkor azokat nem akarták elismerni. Elmondta, őt abban az időben "nem úgy" üldözték, ahogy másokat, de a "nem-szabadságot kiheverni nem olyan könnyű" még így sem. Hozzátette: a szabadságot elviselni sem könnyű, ehhez "okosnak, meggondoltnak, tanultnak" kell lenni, és olyannak, akinek nem korog a gyomra.
