A stábnak minden esélye megvolt, hogy igazi csapattá váljék, hiszen közel egy hónapon keresztül éltek és dolgoztak összezárva egy Nógrád megyei faluban, Cserhátszentivánon – olyannyira, hogy a hegyes-völgyes vidéken még térerő sem volt. Keményffy és a producer, Hidasi Dalma egybehangzó véleménye szerint ez a körülmény volt a legjobb összekovácsoló erő: senki nem tekintgetett kifelé, sikerült elérni, hogy mindenki kizárólag a munkára koncentráljon – a rendező, az operatőr, a színészek és a többi stábtag a végén már a legapróbb rezdüléséből tudta, mit akar a másik.
Elsőként Hidasi Dalmát kérdeztük, miért volt ekkora titkolózás a film körül? „Igyekeztünk tanulni a korábbi hibákból, amikor a hírverés megelőzte a konkrétumokat, ezért inkább – már csak a babona kedvéért is - titokban dolgoztunk.” A filmhu ennek ellenére kijutott a forgatás egyik utolsó napjára, ahol meggyőződtünk: az alkotók túl vannak a nehezén, már senki nem kételkedik, hogy rövidesen moziban láthatjuk a Mázli-t. A film alapötlete – mint Hidasi megosztotta velünk – Hegedűs Bálinttól származik, Hidasi és Keményffy cége, az Extreme Film rögtön lecsapott a „rusztikus vígjátékként” is aposztrofált filmtervre, amiből több éves alakítgatást követően kialakult a Mázli forgatókönyve.
 |
| Amatőr és profi színészek a jelenetben |
A stábtagok közül többen a cseh új hullám filmjeit emlegetik, Keményffy – Hegedűssel egyetértésben – a Lottózsonglőrök című angol-ír vígjátékhoz hasonlítja a sztori alapmotívumait: egy átlagos falu poros mindennapjaiba egyszer csak berobban a szerencse: ami a Lottózsonglőrökben a telitalálat, az a Mázliban az olaj, amit a főszereplő, Lukáts Andor – deus ex machina - talál a föld alatt. Neki is szegezem Keményffynek a kérdést: vajon ők állnak-e valami gerillamarketinggel amögött, hogy az elmúlt hónapokban ismét a közbeszéd egyik fő témája lettek az „olajügyek” – gondoljunk csak a Mol-Omv konflikusra (a filmben Amv-ként jelenik meg az osztrák társaság), vagy a Kármán Irén-eset kapcsán megint felszínre került olajszőkítési ügyekre. A rendező elmondta, hogy sajnos nem ilyen kiterjedt a kapcsolatrendszerük, de kapóra jön nekik, hogy ismét beszélnek a témáról, ami lassan a magyar néplélek kihagyhatatlan részévé válik. Az alkotók reménye szerint ez lehet a film sikerének záloga.
Az olaj az elmúlt évtizedekben az ügyeskedő magyar „virtus” jelképévé vált; a társadalom legkülönbözőbb rétegei lettek érintve a vezetékek csapolásában vagy a szőkítésben – beszélgetünk a Mázli szociológiai hátteréről Keményffy-vel. „Nagyon szeretném, ha a film ennek görbe tükre lenne”. A kulcsfigura Lukáts Andor, aki az egész faluval szemben ragaszkodik az anyaföldhöz, ahelyett hogy eladná az osztrákoknak, újabb filmtörténeti asszociációkat kelt bennünk, mintha a Körhinta konok, téeszesítés ellen küzdő Szirtes Ádám-karakterére. Igaz, ő
 |
| Munkában a rendező, Keményffy Tamás |
Az éppen egy átálláson serénykedő stábon látszott, hogy a Mázli a benne dolgozó szakemberek számára nem csupán egyszerű munka. „Azzal, hogy itt nem csak dolgozunk, hanem élünk is - elzártan egy kis közösség tagjaiként -, mintha magunk is a filmben szerepelnénk” – mondta valaki közülük. Mások meg állították, busásan fizető külföldi munkát mondtak vissza az itt eltöltött hónap kedvéért. Szóval a Mázli szerelemgyerek. Leginkább az Extreme Stúdió számára nyilván, de Keményffy-től megkérdeztük, nem kockázatos-e egy jobbára eddig reklámokkal foglalkozó műhelynek ilyen vállalkozásba fognia? „Mindenképpen van benne kockázat, viszont ha jól sikerül a film, az hatalmas presztízst jelent az Extreme számára is, ami persze hosszú távon üzletileg is megtérül – persze most nem ez lebeg a szemünk előtt. Személyes pályámon nekem is sokat jelent a Mázli, hiszen az első nagyjátékfilm-rendezésem: Dalma szokta mondani, hogy minden filmes igazából rendező szeretne lenni, nos ez rám biztosan igaz, habár operatőr szakon végeztem a főiskolán” - árulta el Keményffy.
Ha már szóba jött a kamera, nem lehetett megállni a kérdést, vajon nem zavarják-e egymást Garas Dániellel, aki így egy operatőr elsőfilmjének operatőre? A két fél egybehangzóan állítja, hogy nem, és ez az ellesett munkafolyamatokból valóban megerősíthető: csendben félrehúzódnak, és beszélgetnek, innentől aztán csak számokról meg furcsa objektívfajtákról esik szó. Garas egyébként az utolsó pillanatban került a produkcióba, miután az osztrák partnerrel, aki az operatőrt is hozta volna a Mázli-hoz, megszakadt a kapcsolat. Garas hamar felvette a fonalat, miután Keményffy felkérte a filmhez, és elmagyarázta a koncepciót. Valós helyszínek, természetes fények, semmi szocio-hangulat, inkább egy bájos vígjáték egységes, meseszerű világa.
Keményffy-től pedig azt kérdeztük, nem volt-e nehéz elsőfilmes rendezőként instruálni egy relatíve sokszereplős filmet. „Ez jelentett a legnagyobb kihívást: megérteni, hogy gondolkoznak a színészek. Nem akarom elkiabálni, de – így a forgatás vége felé - úgy érzem, sikerült természetes színjátszásra ösztökélnem őket. Elsőrangú színészekkel dolgozhattam, viszont mindannyian inkább színházban dolgoznak, kellett egy kis idő, amíg megszokták, milyen a kamera előtt mozogni. Külön szeretném kiemelni Lukáts Andort, aki félelmetes profizmussal dolgozott; filmszínészi rutinja, valamint az, hogy rendezett már filmet és színházat egyaránt, igazi alkotótárssá tette” - méltatta a főszereplőt. Keményffy-nek már csak azért sem volt könnyű dolga, mert a helyi statisztákat, amatőr szereplőket is mozgatnia kellett, ami kívülről nézve jól sikerült: egy sokszereplős jelenet forgatásán nehezen tudtuk megkülönböztetni, ki profi, és ki nem.
 |
| Pirotechnikusok is dolgoztak a festői szépségű faluban |
Milyen forrásokból áll össze a Mázli költségvetése? – váltunk egy valamivel ridegebb téma felé. „Magyar-német-francia koprodukcióban készítjük a filmet, így aztán több helyről jön a pénz. Ennek ellenére a film tényleg minimális költségvetéssel készül, ebből a szempontból is szerelemgyerek.” Keményffytől és Hidasitól megtudjuk, hogy - miután nyertek az MMK koprodukciós pályázatán, és megnyerték a Magyar Televíziót szponzornak - majd' egy éven keresztül járták a koprodukciós vásárokat, ahol nagy rutint szereztek – meg kellett találni azt, hogy mi lehet egy külföldi számára érdekes a történetben. Elmondásuk szerint ez egyszerűbb volt, mint gondolták, ugyanis a többség számára rögtön érthetővé váltak a sztori fő pontjai – a külföldieknek persze tökéletesen abszurdnak tűnt a Mázli világa, ami nekünk, magyaroknak majdnem realisztikus. Nagyon jó tapasztalat volt a francia partnerrel való megismerkedés: találkoztunk egy fórumon, ahová rögtön kész tervvel érkezett, miszerint van egy magyar származású, Franciaországban igen sikeres színész, akit szívesen látna a produkcióban. Így került a filmbe a többek között az Amatőrök-ből ismert Lorant Deutsch, aki nagyon sokat dob a Mázlin, mind művészileg, mind a külföldi eladhatóság szempontjából – tudtuk meg Keményffy-től.
Kiknek szól majd a film? A rendező szerint nem kevesebbet vállaltak, mint hogy azt a korosztályt vigyék vissza a mozikba, akiket pillanatnyilag nem igazán mozgatnak a filmek, talán azért, mert nem is készítenek nekik filmeket. „A Mázli elsősorban a 40-es, 50-es generáció története, akik a rendszerváltás környéki zavaros időszakot átélték, amikor valaki a vakszerencsének köszönhetően egy pillanat alatt gazdag lett, vagy éppen elvesztette mindenét.” Közben a forgatás lassan befejeződik, mikor eljöttünk a stáb már pakolt. Ősszel még pár napra visszatérnek az utolsó jelenet leforgatásához, addigra világosabb lesz az alkotók számára, milyen apróságokra kell odafigyelniük a befejezéshez, hiszen már meglesz az eddig forgatott anyag elővágott verziója. Jövő márciusban a tervek szerint már mozikban lesz a Mázli.
