„A legnagyobb rémületemre a mozgóképkultúra jövőjéről szóló diskurzusban rendre az 50-60 éves generáció jeles képviselői vesznek részt. Nem ártana azokat is bevonni a közös gondolkodásba, akiknek a mozgásterét épp meg akarnánk határozni.” – így adta meg az alaphangot Báron György, a beszélgetés moderátora, majd kezdetét vette a komoly disputa.

A kerekasztal-beszélgetés Babiczky László rendező, Petrányi Viktória producer és Kézdi-Kovács Zsolt rendező, az Eurimages magyar küldöttjének egy-egy előadása nyitotta meg. A sort Babiczky kezdte, ő rögtön a digitális televíziózás indulásának időpontjának, 2012-nek a „fenyegető” közelségére figyelmeztetett.

A technológiai váltás ugyanis szinte biztosan médiafogyasztási változással jár majd, s rendkívül fontos, hogy ez, történjen akár a mozgóképes előfizetési csomagok megjelenésével, vagy bárhogy máshogy, felkészülten érje a mozgóképes szakma egészét. Ennek elengedhetetlen része az archíválás helyzetének, problémáinak (jogdíjak, szerzői jogok) rendezése, mind a gyűjtemények, mind az alkotók részéről.

Petrányi Viktória a producerek gyakorlatiasabb szempontjait taglalva kevesbé koncentrált az örökzöld témának számító finanszírozásra. Inkább azokra a problémákra mutatott rá, melyek szerinte a hazai produceri mezőnyt jellemzik: a produkciók nem kellően átgondoltan, nem egy rendszer részeként születnek, meg, túl sok az ad hoc, kapkodó megoldás. Magyarán még mindig nem eléggé producer-központú a filmipar.

Alaphangadó
Báron György
A nemzetközi kooprodukciókkal való együttműködésben ez meg is látszik: a kellő előkészítés, tudatosság hiánya miatt nehéz komolyan venni a magyar produkciókat. Tehát, emelte ki Petrányi, nincs meg az az olajozott (banki-jogi-strukturális) finommechanika, aminek a segítségével az egész produceri folyamat koncentráltabban, jobban működhetne. Kérdés, hogy mindezek a problémák mennyire gyökerezen az oktatásban, illetva annak hiányában.
Kézdi-Kovács felszólalása sokban rímelt az előtte felszólaló „tiszteletbeli ötvenes” mondandójára. Ő is a strukturális gondokat emelte ki: a magyar mozgókép nem tud versenyképes lenni, mert nem veszi figyelembe a piaci realitásokat: pl. egy dokumentumfilm gyakorlatilag eladhatatlan az EU-s tévépiacon, ha hosszabb fél óránál. Az ilyen anomáliák, rugalmatlanságok miatt fordulhat elő, hogy ma lényegében nincs magyar filmexport,s az Eurimages is 2005-ben támogatta utoljára magyar rendező filmjét.

Kézdi felhívta arra is figyelmet, hogy a filmtörvény nagy vívmánya, az adókedvezmény könnyen gazdaságpolitikai megfontolások áldozatul eshet. Másrészt rámutatott, hogy a hagyományosan Budapest-centrikus, centralizált filmipart fel kell hogy váltsa egy reginális alapon szerveződő, határokon átívelő rendszer.

Az előadások utáni hozzászólásában Schubert Gusztáv a digitális átállást megelőző törvénykezés alapjainak jelentőségére, a törvények szellemére hívta fel a figyelmet, s kitért a váltás médiatörténeti,a médiafogyasztást is radikálisan átalakító mivoltának a jelentőségére. A filmkritikus szerint újra végig kell gondolni, mit is jelent egy demokráciában a köztelevíziózás, miben kell különböznie a pusztán piaci szempontok alapján működő kereskedelmi televíziózástól; egy módosított médiatörvénynek ez az egyik legfontosabb kiindulópontja.

Lányi András író, némileg a kellemetlen kívülálló szerepét eljátszva, abbéli szkepszisének adott hangot, hogy a politika tétlenül hagyná a köztévék függetlenedését. A médiatörvény megfelelő átalakításában így kevésbé bízva emelte ki a kuratóriumi struktúra felszámolásának szükségességét, s a helyette kívánatos delegált vezetői, az alkotmánybírókhoz hasonló vezetői rendszer jelentőségét.

fotó: Szandtner Dániel