Ha a jelen, vagy a közelmúlt valamelyik nagy alakjáról még életében könyv jelenik meg, az mindig gyanús: általában olyan szirupban érlelt, cukormázba áztatott apológiák ezek, amiknek annyi közük van a valósághoz, mint Kiszel Tündének az intelligenciához. A Bacsó könyv esetében azonban erről szó sincs, s ennek két oka van: az egyik a szerzők illetve a szerkesztők mértékletessége, a másikat Bacsó Péternek hívják.
A kötetet Bacsó állandó operatőre, Andor Tamás, barátja Szabó B. István, illetve a standfotókat készítő Kende Tamás állították össze. Mindhárman tanúi voltak a rendező életének, Andor Tamás például így ír kettejük kapcsolatáról: „Harmincegy éves házas vagyok. Harmincegy éve dolgozom együtt Péterrel. (…) Minket nem a véletlenek tartanak össze, hanem a jó házasságok kötőanyagai.(…) Szex nincs benne, de annyi baj legyen! A legjobb házasság sem tökéletes.”
A könyv nagy részét egy Bacsóval készült interjú teszi ki, melyben Andor Tamás kérdései nyomán felvázolódik a rendező egész életútja. A fejezetet barátok, kollégák „emléksorai” színesítik, melyekben többek között Makk Károly, Kovács András, Kállai Ferenc, Cserhalmi György, Udvaros Dorottya, és Jancsó Miklós köszöntik a rendezőt. A második rész a Szabó B. István által írt pályakép. A szerző szerint ez nemcsak egy filmográfián keresztül végigvezetett portré, hanem egy korszak filmpolitika-története is egyben.
A könyv megjelenése alkalmából Gréczy Zsolt beszélgetett Bacsó Péterrel, aki elmesélte, hogyan töltötte életének első nyolc évtizedét Kassán és Budapesten, a rendszerváltás előtt és után. Hallgattuk őt sokan, nevettünk a poénjain és mosolyogtunk az öniróniáján. A hallgatók és nevetők között ott volt Makk Károly és Kállai Ferenc is, utóbbit egy mikrofon is megtalálta, s amikor megkérdezték tőle, mit gondolt a Tanú dobozba kerülésekor, ennyit mondott: „Disznóság, ha betiltják.” Bacsóról pedig elmondta, hogy élete legnagyobb filmélménye volt a Tanú, majd hozzátette. „Állandóan azon gondolkoztam, hogy kellene egy olyan fajta Bacsó által megálmodott szerelem-film, amiben én is partner vagyok. Még most is várom, most már beértem rá”.
Bacsó Péter, akit már életében legendává avatnak, könyvet írnak róla, és emlékplakettet adnak át neki (a beszélgetés végén adta át ajándékát Alfonz szobrászművész), nem szeretné magát bronzba öntetni: humora, és öniróniája még ezekben az ünnepi pillanatokban sem hagyja el. A plakettet például a következő szavakkal köszönte meg:
„Meghatottságomban engedjék meg, hogy saját magamat idézzem: »Virág elvtárs, ne tömjénezze magát! Ha még szeretek magamban valamit, az a szerénység.«”
Bacsó Péter bár megtehetné, mégsem pihen: néhány héttel ezelőtt fejezte be legújabb, Piros esernyők című filmjét, mely egy menedzserré lett prostituált életét meséli el. Bacsó elmondása szerint ez lesz az utolsó filmje, de ha annyi utolsó produkciója lesz, mint az LGT-nek, talán Kállai Ferenc számára is lesz még egy amorózó szerep valamelyik Bacsó filmben.
A kötet kivitelezése igényes, színvonalas munka, ami azonban árában is meglátszik: mielőtt azonban megkörnyékezne egy kisebb szívroham a nem éppen pénztárcabarát számok láttán, vegyük észre a borító alatt megbúvó két DVD-t is (A tanú, Te rongyos élet). Ha a könyvet esetleg nem is tesszük a polcunkra, A tanú semmiképpen se jusson erre a sorsra, mert ahogy azt a 303 magyar film címlapja is bizonyítja, ezt a filmet még a halálunk előtt látnunk kell. Többször is.
Andor Tamás – Kende Tamás – Szabó B István: Bacsó Filmkönyv.
Napvilág Kiadó, Budapest, 2007.
4900 HUF
