"A szemlén 51 versenyfilm vetítésére került sor, melyek a Dunától nyugatra fekvő megyékből érkeztek" - olvasom a jegyzőkönyvben. Tényleg rengeteg filmet láttam, gyakorlatilag egyetlen nap alatt. A megérkezésemkor a kezembe nyomtak egy alátétet, egy tollat, és egy kis zseblámpát, hogy tudjak jegyzetelni a vetítések alatt, de semmit sem kellett felírnom, ha a megtekintett filmek mindegyike nem is, de a díjazottak jónéhány képsora azóta is itt van a fejemben, és pontosan tudtam, amikor szombat este leültünk zsűritársaimmal, Váradi Gáborral, a Szombathelyi Televízió igazgatójával és Hartyándi Jenővel, a Mediawave Fesztivál igazgatójával, hogy mely filmekért fogok körömszakadtáig küzdeni.
 |
| A belvárosi Savaria Mozi Szombathelyen |
Úgy ültem le, hogy a fődíjasnak mindenképpen Csóka Miklós és Balogh János Aranypart című filmjének kell lennie, mert a mindössze ötperces filmben a téma, a kidolgozás, a nyersanyag, a hossz és a színészi játék kompakt elegyét véltem felfedezni. A super8-ra forgatott műben két filmet néz meg egy férfi egymásután: az elsőben egy boldog családi idill rajzolódik ki. Fürdőruhás anyuka, pléd, piknikkosár, homokozó gyermek a vízparton: ismerős képsorok, mindenkinek van egy ilyen felvétele a gyerekkorából. Az Aranypart azonban megcsavarja az egészet, amikor a film után levetíti azokat a képsorokat is, amelyekből a végső felvétel össze lett vágva, rámutatva,hogyan és milyen formában lett eljátsszva a boldogság, hogy megörökíthessék az utókornak. Az Aranypart alkotóinak a szombat esti vitán nekiszegeztem a kérdést: kísérleti vagy játékfilmnek tartják-e a saját alkotásukat? Zavarba jöttek, végül a kísérleti kisjátékfilmben egyeztünk meg. Hasonló átgondoltságot még egy filmben éreztem: Csobod Judit formáció című szépen fényképezett táncfilmjének a kísérleti kategóriában adtunk különdíjat.
Rengeteg filmet láttam egyetlen nap alatt - ezt már írtam. Történettel, narratívával rendelkező játékfilm viszont mindösszesen három volt versenyben, és mivel én képviseltem a zsűrinek azt a frakcióját, amely a történetmesélésre törekvő fiatal filmeseket mindenképpen bátorítani szeretné, ezért kiharcoltam a legjobb játékfilm különdíját a Győri Vizuális Műhely keretein belül tevékenykedő Kovács Péter Regressus című alkotásának. A film önmagában nem nagy szám: az újságíró elolvassa a másnapi újságot, amelynek a címlapján egy gyilkosság van. Rárepülne a témára, de a nyomozás eredményeképpen a másnap reggel megjelenő újságon már az ő arca illusztrálja a halálhírt. Az időhurokkal játszadozik a film, talán nem is túl eredetien, ám meglepően jól instruált színészekkel, és ezt mindenképpen szerettem volna elismerni. (A másik két játékfilmes munka, a Másik úton és a FWD éppen az amatőr színészek alakításán vérzik el.)
 |
| Hartyándi Jenő, a Mediawave Fesztivál igazgatója, Váradi Gábor, a Szombathelyi Televízió igazgatója és jómagam |
Nagyon sajnáltam, hogy a Matuska pécsi illetőségű alkotói (Szász Csongor, Hillebrand Péter, Baróti Gábor) nem tették tiszteletüket a fesztiválon, mert nagyon szívesen beszélgettem volna velük 78 perces dokumentumfilmjükről. A film végi felirat tanúsága szerint az alkotók öt éven keresztül készítették filmjüket, így tehát rengeteg jó minőségű anyaggal rendelkeztek, ám a filmmé szerkesztés már kifogott rajtuk. Az viszont tökéletesen kiderül még ebből a kusza filmből is, hogy Matuska Szilveszter portréját elkészíteni képtelenség, csupán az egymás mellett párhuzamosan létező, egymással egyenértékű Matuska-mítoszokat lehet összehasonlító elemzés tárgyává tenni. Bernáth Milán és Khurelbatar Uchral Ocsi éppen ennek az alkotói attitűdnek az ellenkezőjét valósították meg tökéletesen a Patyika spulni-ban: szemlátomást alig valamit forgattak a putriban élő Patyika életéről, mégis ötletesen, szellemesen, ügyesen, újszerűen össze tudták vágni.
Noha a programban hemzsegtek a kísérleti munkák, én zsűritársaimmal ellentétben jóval kevésbé voltam nyitott erre a műfajra. Zsűritársaim a Kamera '67 csapat (Kotnyek István, Gerócs László, Kalász József) által készített Orommadarak-at értékelte a legtöbbre, az én személyes kedvencem - amelynek „a legjobb formanyelvi kísérlet különdíját“ sikerült létrehoznunk - Falvay Miklós Resolution című filmje volt. A szombat esti konzultáció leghevesebb vitája arról zajlott, hogy most akkor ganajtúró-, szarvas- vagy cserebogár-e a film főszereplője: legyen bármelyik is, alaposan, egészen közelebbről néztük meg ezt a kis bogarat a nagyfelbontású makrókamera segítségével, hogy a mélyére tekintsünk.
 |
| A szombat esti konzultáció a Művészetek Házában |
A Kamera '67 mellett a fesztivál másik régi motorosa Káldy Laci bácsi volt, aki idén két filmmel is jelentkezett. Ezek közül az Alacsony a Rába vizé-t éreztük jobban sikerült munkának, a legjobb kísérleti dokumentumfilm díjával tüntettük ki. Hartyándi Jenőt kell idéznem, mert nagyon jól összefoglalta a filmet: "Ezt a témát mindenki más úgy csinálta volna meg, hogy áll a kiszáradt folyómeder mellett és elmondja, hogy a környezetszennyezés így, és a nagyvállalatok úgy. Laci bácsi ehelyett fogott egy vödröt, és elkezdte hordani a vizet a folyóba."
Tudtam, hogy van Szombathelyen főiskola, filmes szakággal, lelkileg fel voltam készülve arra, hogy számos fiatal alkotó vizsgamunkáját kell majd megtekintenem. Arra azonban nem számítottam, hogy művészeti szakközépiskola is van, tehát esetenként 14-17 éves alkotók legelső mozgóképes próbálkozásait is meg kellett ítélnem szakmailag. A mustra egyik nagy talánya volt számomra a Szintén gyalog című film, amely a Győri Vizuális Műhelyből került ki. A filmben egy füttyszót követünk az éjszakában, és zsűritársaimmal kivételesen tökéletesen egyet értettünk abban, hogy egy mukkot sem értünk a filmből, mégis imádjuk. Hogy mi szerepe volt a film végi ajtóknak, vagy a füttyszónak, azt nem tudtuk meg, de ez kivételesen nem volt baj, mert egy következetesen véghez vitt koncepcióba illeszkedett, és mindvégig sikerült megőriznie az enigmatikusságát. Ehhez képest a szombat esti konzultáción ott ült három gimnazista gyerek, mint film mögött álló készítők, akiknek életükben először volt a kezükben kamera. Úgyhogy nagyon felvidultam, ha ilyen ügyeskezű és borultagyú gyerekek kezében van a dunántúli filmgyártás, akkor nem lesz baj, jönnek az új Kotnyekek, az új Káldy Laci bácsik, lesznek új Buharovok és új Csáki Lacik.
