A hírt pályatársa, Fodor Tamás színész tette közzé, és megerősítette a Magyar Filmművészek Szövetsége is.
 
Szirtes kísérleti filmjeit úttörő alkotásokként tartják számon. A kísérteties hangulatú Hajnal (Allegro) című avantgárd filmvers a munkások életkörülményeit és az ellenállás lehetőségeit kutatta. A film öt évig készült, 1980-ban a Balázs Béla Stúdió nagyította fel 16 mm-ről 35 mm-re, így ez volt Szirtes első BBS-filmje.
 
Kiemelkedik az életműből „újnarratív” egészestés filmje, A pronuma bolyok története (1983) és az azt követő Lenz (1986), a nyolcvanas évek sajátos képződménye, ihletett és megfoghatatlan film szerteágazó hatások metszéspontjában, melyet felfokozott személyessége az új érzékenységhez, természetszemlélete Bódy Gábor Psychéjéhez kötnek, a világra csodálkozó absztrakt betétek pedig az amerikai lírai film vezéralakja, Stan Brakhage szellemét idézik.
 

Szirtes András 1951. VII. hó 6-án született. Már kora kezdetekkor fény derült feltalálói vénájára. Hatévesen például lefejtette édesanyja pulóverét, hálószerűen ráakasztotta a szekrény kulcsaira, az egészet egy vastagabb kötéllel a kilincsre kötötte, úgyhogy amikor belépett a szobába, hálószerűen gúzsba kötötte a drága jó édesanyát. Hétévesen újabb találmányra tett szert. Többhónapos munkával levágott 300 gyufafejet zsilettpengével, ezekből bombát készített, azt a frissen festett folyosón meggyújtotta, s így pöttyösre mintázta vele az új festést. A tragédia akkor következett be, amikor 13 évesen föltalált egy olyan repülőgépet, amelynek hátsó farktollát meggyújtva az képes volt 300 méterre a szemben lévő SZTK ablakát áttörni, és felgyújtani a helyiséget, mire kivonult a rendőrség és a tűzoltóság. Akkor, 1964-ben nem is kapott születésnapi ajándékot.

Tizennégy évesen kezébe került egy 16 mm-es Kijev kémfényképezőgép, amellyel elment Moszkvába és 700 felvételt készített. Ezeknek negatívjait azóta senki nem találja. Édesapja műszaki iskolába küldte, de mivel a harmadik évben fogadásból kinyitott egy poroltót, amit aztán nem tudott elzárni, így az beterítette az egész osztályt, rövid úton eltanácsolták. Tizenhét évesen szakközépiskolába emigrált, ahol szerencsétlenségére összeismerkedett későbbi barátjával, Sólyom Andrással, aki elvitte őt a Cinema 64 nevű filmklubba. Tizenkilenc évesen belépett az ELTE Amatőrfilmklubba, majd megalapította a MAFILM amatőrfilmklubját. Tizennyolc évesen a Filmgyárba került, ahol lehúzott 25 évet mint műszerész, kábeles, segédmikrofonos, vágóasszisztens, vágó, rendezőasszisztens, rendező. – áll a Filmkultúra portréinterjújában.

 

Szirtes 1974-1977 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmvágó szakos hallgatója volt, 1975-ben elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem filozófia-esztétika szakát. 1987–1989 között az Egyesült Államokban tartott egyetemi előadásokat. 1987-ben, 1995-ben és 1996-ban A filmszemle különdíját kapta, 1998-ban a Balázs Béla-díjat, 2011-ben pedig Herczeg Klára-díjat. Tagja volt a Magyar Filmművészek Szövetségének, a Magyar Filmrendezők Céhének. 

 

Szirtes filmjei különleges helyet foglalnak el a magyar filmművészetben. Halála nagy veszteség a teljes mozgóképes szakmának.

Szirtes Andrást a Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti.
 
Forrás: szirtesfilm.huFilmkultúra, NFI, MMA lexikon
Címlapkép: Wikipedia