Catherine Pégard francia kulturális miniszter tiszteletét fejezte ki, és egy tweetben úgy fogalmazott róla, hogy „kedvelte a kerülőutakat, az elmosódó határokat, azokat az életeket, amelyekre túl kevesen figyelnek” - olvasható az Euronews oldalán.
Gatlif 1948-ban született Algériában, kabil apától és roma anyától. Gyerekkorában került Franciaországba, ahol a Camargue-ban töltött évei meghatározó hatással voltak későbbi munkásságára. Egy rendőrségi igazoltatás során, alig tizenkét évesen úgy döntött, nevet változtat, hogy elkerülje az Algériába való visszaküldést, Gatlif-ot választotta, amely egy algír egy park neve. „Harcot vívtam a sorsom ellen, önmagammal szemben is, és ez nem csekélység” – mondta az AFP-nek 2021-ben. „Attól a pillanattól kezdve, hogy megvetettem a lábam a Camargue-ban, elkezdtem figyelni, és ez annak a tiszteletnek köszönhető, amellyel az emberek – előítéletek nélkül – beszéltek hozzám” – tette hozzá. Filmjeinek visszatérő témája volt a társadalom peremére szorult emberek élete, különösen a roma közösségek kultúrája és identitása.
25 filmet rendezett, köztük legismertebb alkotását, az 1997-es Gadjo Dilo-t Romain Duris főszereplésével. A film egy fiatal francia férfi romániai utazásán keresztül mutatja meg a roma közösség világát. A 2004-es Exils szintén a kulturális és identitásbeli gyökerek keresésével foglalkozott, és Gatlif a filmért elnyerte a legjobb rendezés díját a Cannes-i Filmfesztiválon.
A rendező munkáiban a zene is fontos szerepet kapott: a flamenco és a roma zenei hagyományok szervesen kapcsolódtak filmjeinek történeteihez és világához. Halálára a francia kulturális miniszter is megemlékezett, aki szerint Gatlif „szerette a kitérő ösvényeket, az elmosódó határokat”.
Tony Gatlif 2021-ben Magyarországon járt, a 17. Cinefest Nemzetközi Filmfesztivál vendégeként.
